Június 9-én az Ernst Múzeumban rendezett konferencián a drogprevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó magyarországi civil szervezetek beszámoltak arról, hogy mire költötték az EU PHARE pályázatán nyert pénzt.
Június 9-én az Ernst Múzeumban rendezett konferencián a drogprevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó magyarországi civil szervezetek beszámoltak arról, hogy mire költötték az EU PHARE pályázatán nyert pénzt.
A konferenciát Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) igazgatója nyitotta meg, akit nemrégen neveztek ki a kábítószerügyi miniszteri biztosnak. Felvinczi elmondta, hogy a PHARE pályázat keretében tavaly 1,4 millió Eurót (mintegy 350 millió Forintot) osztott szét a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egység a civil szervezetek között, a pénzre négy kategóriában lehetett pályázni: iskolai prevenció, biztonságos szórakozóhelyek, alacsony küszöbű szolgáltatások és humánerőforrás fejlesztés. A projektek monitorozási vizsgálatait vezető Salgál Rózsa szerint a legtöbb pályázat az iskolai prevenció kategóriában érkezett, ezekből összesen 37 szervezet és intézmény pályázatát bírálták el pozitívan. Humánerőforrás-fejlesztésre 11, a biztonságos szórakozóhelyek kategóriában 8, az alacsony küszöbű szolgáltatások kategóriában 6 szervezet kapott támogatást.
A pályázat nyertesei között szerepelt az Észak-Kelet Magyarországi Szenvedélybetegségeket Megelőző Egyesület (link). A szervezet elnöke, Dr. Pénzes Mariann elmondta, hogy az utóbbi időszakban sokat tettek a közösségi alapú iskolai drogprevenció megvalósítása érdekében az északi térségben, ahol a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum segítségével próbálták fejleszteni a tanárok ezirányú képzését. Holland mintára bevezettek egy új egészségfeljesztési programot. A megoldandó problémák között említette, hogy hiányzik az érintettek bevonása, kevés a programok hatásával kapcsolatos visszajelzés és a szolgáltatásokat gyakran ugyanazon sablon alapján alkalmazzák mindenhol. A pécsi Leo Amici Alapítvány egy a pécsi egyetem szociális munkás tanszékével közös projekt, a „dialógus a józanságról” keretében beszélgetéseket szervezett a rehabilitációs otthonukban kezelt függők és a helyi iskolák diákjai között, hogy a gyerekek szembesülhessenek rossz döntéseik lehetséges következményeivel.
Fábián Róbert, az NDI tudományos munkatársa a prevenció jelenlegi helyzetéről elmondta, hogy bár napjainkra már minden magyarországi iskolában működik valamilyen prevenciós szolgáltatás, a mennyiségi növekedés nem társult megfelelő minőségi fejlődéssel. A szelektív prevenció (egy bizonyos kockázati csoportra vagy kockázati tényezőre összpontosító megelőzés) még gyerekcipőben jár, sok iskolában hiányzik a stratégiai tervezés, tisztázatlanok az alapfogalmak is. Az eddigi kutatások ezenkívül még nem támasztották alá a prevenció hatékonyságát, eredményeikből úgy tűnik, hogy a diákok drogérintettsége nem csökkent azokban az iskolákban, ahol prevenciós programokat vezettek be.
Kritikák érték az iskolai drogkoordinátorok képzésének színvonalát is, a pécsi INDIT Közalapítvány szakemberei szerint hasznosabb lenne, ha nem pedagógusokat képeznének ki drogkoordinátorokká, hanem iskolai szociális munkásokat alkalmaznának erre a célra, fizetésüket pedig normatív támogatás keretében biztosítanák az iskoláknak. Egy iskolai drogkoordinátor 30 órás kiképzése tulajdonképpen csak azt a célt szolgálja, hogy az illető pedagógus tisztában legyen azzal, hogy kihez forduljon a drogproblémákkal kapcsolatos ügyekben. Szóba került az iskolai drogprevenciós programok akkreditációjának szükségessége is, amellyel némileg kontrollálni lehetne a szolgáltatások színvonalát. Különösen fontosnak tartották a felszólalók a szülői közösségek intenzívebb közreműködését az iskolai prevencióban. Dombrádi Zita, az INDIT munkatársa elmondta, hogy Pécsen egy 1200 tanulóval rendelkező iskolában meghirdetett drogprevenciós szülői értekezletre mindössze 30 szülő volt kíváncsi, egy 600 tanulós iskolában pedig alig 6 szülő.
Az ártalomcsökkentésről folytatott délutáni kerekasztalbeszélgetésen részt vettek a magyarországi partiszervíz szolgáltatások képviselői, jelenleg már több városban (pl. Budapest, Pécs, Debrecen) is léteznek olyan szervezetek, amelyek a bulizó fiataloknak próbálnak segíteni a droghasználattal kapcsolatos kockázatok csökkentésében (tanácsadás, hideg ivóvíz, elsősegély, pihenőszoba stb.). A partiszervíz szolgálatok munkatársai arról panaszkodtak, hogy a szórakozóhelyek tulajdonosai ritkán engedik be őket a rendezvényeikre, és a hatóságok részéről is kevés megértést tapasztalnak munkájuk fontosságával kapcsolatban. Majzik Balázs, az ifjúsági minisztérium (ICSSZEM) munkatársa a panaszokra reagálva elmondta, hogy a kormány jelentősen csökkentette a prevencióra és kezelésre elkülönített pénzforrásokat, de mindent elkövetnek a biztonságos szórakozóhelyekért program fejlesztéséért. Csorba József főorvos, a Nyírő Gyula Kórház Drogambulanciájának vezetője a hazai metadon-terápiás programok helyzetéről beszélve kiemelte, hogy bár a szolgáltatások lefedettsége bővült az utóbbi időben (már 8 ilyen program működik, becslése szerint az ópiáthasználók mintegy 10%-a részesül metadonkezelésben), a metadon szakmai elfogadottsága és pénzügyi támogatása még mindig messze elmarad a nyugat-európai szinttől. A drogfogyasztók büntetőjogi fenyegetettsége pedig egyértelműen csökkenti a rászorulók hajlandóságát a kezelésre.
