"Autózni csak jogosítvánnyal lehet, a szórakozás viszont nem engedélyköteles, ha a nagykorú fiatal betép, azzal más életét, egészségét nem kockáztatja. Meglehetősen bizarr, hogy a fűtől túláradóan vidám srácot letartóztatják, míg a detoxikálásra érett, holtrészeg társa legfeljebb önköltséges kijózanítással büntethető."
"Autózni csak jogosítvánnyal lehet, a szórakozás viszont nem engedélyköteles, ha a nagykorú fiatal betép, azzal más életét, egészségét nem kockáztatja. Meglehetősen bizarr, hogy a fűtől túláradóan vidám srácot letartóztatják, míg a detoxikálásra érett, holtrészeg társa legfeljebb önköltséges kijózanítással büntethető."
Forrás: Népszabadság 2006.október 12.
Szerző: Papp László Tamás
"Az újpalotai lakótelepen az utóbbi hetekben sorozatos betöréseket hajtottak végre ismeretlen tettesek. A BRFK számára nyomszakértői jelentések és a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek összevetése után világos lett: az elkövetők alapos helyismerettel rendelkeznek, feltételezhető, hogy maguk is az ottani társasházak valamelyikében laknak. Így feltűnés nélkül, környezetükbe beleolvadva mozoghattak. Ezért a főkapitányság bevetési osztaga, lezárva a kijáratokat, nekilátott a panelek átkutatásának. Ajtóról ajtóra haladva átvizsgáltak mindent, házkutatást foganatosítva minden ott lakónál. A harmadik épület negyedik emeletének egyik lakásában rá is bukkantak az ellopott holmikra, így őrizetbe vették a három, bent tartózkodó, priusszal rendelkező férfit" – közölte a fővárosi rendőrség sajtósa. "Mivel a földalattin rendszeressé váltak a zseblopások, a járőröző civil ruhás nyomozók új módszerhez folyamodtak. Amikor a Ferenc körúti állomás biztonsági kameráján látták, hogy egy nyugdíjas hölgy kétségbeesve szorongatja retiküljének eltépett vállszíját, elállták a kijáratokat. Utasításukra a BKV lestoppolta a metrószerelvényt és az összes utast nekiláttak megmotozni. Felfigyeltek rá, hogy egyikük, eldobva a kabátja alá dugott táskát, menekülni próbál. Testi kényszerrel megbilincselték a lebukott zsebest, beszállítva a fogdába" – adta hírül a Kék fény.
Hatalmas botrányt okozna, ha ezek az akciók a valóságban is lezajlottak volna. A polgár kikérné magának, hogy minden ráirányuló gyanú nélkül, csupán azért, mivel lakó- vagy utazóhelyén bűnözők tevékenykedhetnek, behatolnak a privát szférájába, fehérneműi között matatnak, ruházatát és csomagjait vizslatják. Sörétespuska-elv alapján, kizárásos módszerrel, hátha ő a tettes, ha meg nem, akkor amúgy sincs titkolnivalója, nem igaz? De nem tesznek ilyet, mert pontosan tudják, hogy egyrészt alkotmányba ütközne, másfelől a belügyminisztert rögvest elsöpörné a népharag. Ámde vannak olyanok, akikkel ilyesmit gond nélkül megtehetnek: a diszkóban szórakozó fiatalok. A rend őrei, légmentesen körülzárva a mulatóhelyet, vezényszóra behatolnak, személyválogatás nélkül, pár feltételezett drogterjesztő és -fogyasztó ürügyén az összes vendéget megalázó vizelet- és pupillavizsgálatnak vetik alá. Ezúttal ne menjünk bele, mennyire ildomos egy kultúrált országban egy leslukkolt spangli, vagy egy gyorsító tabletta miatt fiatalokat előállítani, bírósági hercehurcának kitenni, iskolai-munkahelyi előmenetelüket hazavágni. Most nem ez a kérdés. Hanem, hogy szabad-e több száz embert potenciális drogkereskedőként falhoz állítva vegzálni, erőhatalommal vizeletmintát kicsikarni tőlük. Persze lehet azzal érvelni, hogy a gépkocsivezetők is differenciálatlanul szondáztathatók, azt mégse kifogásolja senki. Csakhogy van némi különbség. Ha a sofőr borközi állapotban ül volánhoz, azzal mások testi épségét fenyegeti. Így jogos, hogy ellenőrzik az ittasságot. Autózni csak jogosítvánnyal lehet, a szórakozás viszont nem engedélyköteles, ha a nagykorú fiatal betép, azzal más életét, egészségét nem kockáztatja. Meglehetősen bizarr, hogy a fűtől túláradóan vidám srácot letartóztatják, míg a detoxikálásra érett, holtrészeg társa legfeljebb önköltséges kijózanítással büntethető.
Ráadásul a szondafújással ellentétben itt komoly sansz van a justizmordra. Akkor is lehet valaki drograzzia bilincsbe vert, a tömeg szeme láttára porba alázott áldozata, ha soha nem fogyasztott kábítószernek minősülő dolgot. Egy csinos lány bemegy a diszkóba. A társaság, melyben füvet szívnak, asztalához invitálja. Fél tucat ember pöfékel az orra előtt, így "passzív füvezőként" ő is beleheli a füstöt. Jönnek az egyenruhások, és a velük lévő orvos persze az ő szervezetében is kimutatja a "szert", jöhet a fogda. (Nyugodtan szégyellhetik magukat azok a hatósági orvosok, akik ilyesmiben szerepet vállalnak, sutba dobva titoktartást, etikai normákat.)
A közelmúltban lezajlott kazincbarcikai diszkórazzia alkalmával 340 ártatlan fiatalt zaklattak potyára, tíz szimpla mezei fogyasztót füleltek le, dílert egy szálat sem. Gratulálunk! Nemcsak a diszkók környékén van mihez gratulálni. Honi rendvédelmünkből máig sem veszett ki az a felfogás, hogy "igazoltassunk, amennyi belefér, majd csak lesz egy bűnöző is a sok ártatlan, ok nélkül lemeszelt polgár között". Az efféle zaklatás is jog- és szakszerűtlen, de erre, neccesen bár, még lehet magyarázatot adni (járókelőnk a közeg szerint furán viselkedett, hasonlított a tanúk által látott besurranóra stb.). Viszont egy nagy tömeg, mindenféle szelektálást nélkülöző kollektív gyanúsítottá degradálását már nem lehet kidumálni. Hogy miért lehet mégis megtenni? Öregedő tájon élünk, a korosodó – nem jelentéktelen részben agyonbagózott-szétivott küllemű – lakosság többségének halvány gőze sincs, meddig lágy és honnan keményedik a drog. Fogalmuk sem lehet, hogy egy marihuánás cigarettára rápöffentő kamaszt veszélyes drogosnak tekinteni olyan, mintha a heti szelvényével a totózóba elkocogó bácsit pszichotikus játékfüggőnek állítjuk be. A fiatalokat pofonegyszerű kriminalizálni mint gátlástalan, szenvedélybeteg huligánokat. A szépkorú generáció jelentékeny része mindinkább frusztráltan, ingerülten (s talán lefojtott-kompenzált irigységgel) néz az ő fiatalságához viszonyítva kötetlen, szabados életvitelű, hedonista, családot alapítani, a konformista normákba beilleszkedni kevésbé tudó-akaró új nemzedékre. Ez (is) lehet a rendpártiság alapja. A John Lukacs által közkinccsé tett szellemes mondásból kiindulva "a konzervatív olyan liberális, akit egy este az utcán leütöttek". Ezt parafrazálva: a szabadelvű jogvédő olyan rendpárti, akit egy este kicsit megruháztak gumibottal, rátörték az ajtót, testét falnak nyomva végigtaperolták. Demokráciában a rendőrállami mentalitás hosszú távon csak úgy tartható, ha éle "csak" egy jól azonosítható kisebbség felé irányul, a zömöt pedig nem érinti. Az apolitikus, konformista tucatpolgár azért (is) rendpárti, mert tudja (legalábbis reméli-feltételezi), hogy a szabadjára engedett gumibot, rendőrorvosi apparát soha nem csattanhat az ő hátán, avagy, uram bocsá' a nemi szervén. Mert ő nem "olyan". Nem drogos, buzi, kurva, hajléktalan, menekült, cigány, fülsiketítő zenére rángatózó "mai fiatal". De ha Szemák nénit három, ajtófeszítéssel otthonába jutott fakabát ébresztené, arról faggatva laza stílusban, hogy orgazda-e vagy? Netán Futaki urat gumikesztyűs hatósági személyek rángatnák a metróállomás tőszomszédságában lévő budira egy könnyed, meghitt testüregvizsgálatra, nyilván változna kissé a szemléletük.
Ettől persze még a regnáló kormány vétke, hogy nem szüntette meg a diszkók látogatói ellen irányuló, posztkádári mocsárszaggal bűzlő razziákat.
A szerző újságíró.
Kapcsolódó cikk:
