RTL Klub, XXI. század – Vallatószer egy magyar gyárból

A műsor azt sugallja, hogy az első Ecstasy tabletták a magyar Chinoin gyárban láttak napvilágot 1935-ben, Wolf Emil vezérigazgató munkája nyomán. Az MDMA–t (ecstasy) azonban először 1912-ben szintetizálták a németországi Merck gyógyszerészei. Tehát a Wolf által készített pasztilla esetleg tartalmazhatott MDMA-t, de igen valószínű, hogy nem a klasszikus értelemben vett, csupán MDMA hatóanyag-tartalmú ecstasy tablettákkal történtek a korabeli vallatások.

Dr. Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság pszichiátere elmondja, hogy kisebb dózisban az ecstasy javítja a koncentrációkészséget és fizikailag is stimulál, magasabb dózisban fellazítja az énhatárokat, ami befolyásolhatóvá teszi a használót. Ezt a megállapítást vélhetőleg nem tartotta elég markánsnak az alkotóbrigád, ezért a mondat közepén a narrátor megjegyzi, hogy „az ecstasy mai formái illegálisak, sőt a legveszélyesebb diszkódrogok közé tartoznak”. Alátámasztást sajnos nem kapunk erről, ami nem csoda, hiszen nem ismeretesek közvetlenül az ecstasy túladagolásából bekövetkezett halálesetek és míg a Lancet által összehasonlított 20 legális és illegális drog listáján az alkohol az 5. legveszélyesebbnek bizonyult, addig az ecstasy csupán a 18.-nak. [1]

Az előzményekről annyit talán érdemes lett volna megemlíteni, hogy a 2. világháborúban a hadierő kulcsdrogja az amfetamin volt, és sok katona a háború után valóban függővé vált. A teljes lakosságot tekintve ez a szám azonban nem 20 millió, hanem 500 ezer [2] és pár éven belül a számuk néhány ezerre csökkent. Tehát az RTL Klub a japán amfetaminfüggők valóságos számának a 4000%-áról számolt be…

Szó esik még az LSD-ről, mint igazságszérumról. Kétségtelenül az LSD egyike azoknak a szereknek, amelyre a titkosszolgálatok a legnagyobb figyelmet szentelték, ezért bővebben is érdemes lett volna beszélni róla. Vagy legalább pontosabban… A műsor szerint az LSD – „50es években született, szuper vallatópasztillának indult hallucinogén alkaloid”.
Maradjunk az 1943-nál (ha az önkísérletet megelőző 1938-as első szintetizálást nem számítjuk) és abban, hogy a szert először szintetizáló és a hatását elsőként megtapasztaló Albert Hofmann a kísérlet után úgy gondolta, hogy az „LSD hatóanyag ezekkel a tulajdonságokkal egyértelműen hasznos lehet a farmakológiában, a neurológiában és főként a pszichiátriában, és felkelti majd a szakemberek érdeklődését.” [3]

Tegyük hozzá azt is, hogy Hofmann egészen más területen kutatott – a vérkeringésre és a légzésre próbált jótékony hatású anyagot szintetizálni – és számára okozta a legnagyobb meglepetést az LSD tudatmódosító hatása.

A XXI. század narrátora így folytatja: „Ugyan Albert Hofmann svájci vegyész jegyezte le először, de végül az amerikai katonákkal szedették mindaddig, amíg ki nem derült, hogy kábulatot, színes látomásokat okoz. Az eredeti szándékoktól eltérően éppen hogy eltávolít a valóságtól.”

Erre a megjegyzésre már nem könnyű higgadtan, észérvekkel reagálni. Először is mit értsünk azon, hogy „végül”? Talán ma már senki sem használja?
Az LSD számos felhasználási módja közül az egyik valóban az említett vallatási szérum volt, de közel sem az egyedüli. Számos egyéb kutatás [4] is folyt a szerrel, például mentális rendellenességek és az alkoholizmus kezelésében használták, ugyanakkor hamar felismerték az írók, a zenészek, a festők is szerben rejlő lehetőségeket. És nem felejthetjük ki az LSD hippi mozgalomban betöltött szerepét sem, amely mind közül talán a legnagyobb hatással volt a szer történetének alakulására.
A „kábulat és a színes látomások okozása” már Hofmann első fogyasztásakor kiderült és a nagyszámú önkísérletekből született élménybeszámolók aligha kerülték el a titkosszolgálatok figyelmét.
A valóságtól való eltérítés pedig egy elég durva értelmezése az LSD élménynek. Sokkal inkább arról van szó, hogy a valóság egésze újszerű módon adódik a fogyasztó számára, és emiatt a figyelmét nagy eséllyel nem a vallató kérdései kötik le.

Mindent egybevetve azt lehet elmondani a műsorról, hogy egy imponálóan izgalmas témába vágta a fejszéjét, de a háttéranyag hiányossága és az előítéleteken keresztüli megközelítés következtében sajnos nem jött létre egy hiteles és értékes alkotás.

Kardos Tamás
Drogriporter
2008.04.26.