Ecuador ősi művészetét bemutató kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A kiállításon az Andok kultúrájához ősidők óta kötődő koka- és pszichedelikus növények használatának tárgyi emlékeire bukkanhatunk.
Ecuador ősi művészetét bemutató kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. A kiállításon az Andok kultúrájához ősidők óta kötődő koka- és pszichedelikus növények használatának tárgyi emlékeire bukkanhatunk.
A 2005. június 25.-október 23.-ig, a II. emeleten látható tárlat különleges gazdagsággal mutatja be az Andok népeinek inka hódítás előtti kézműves kultúráját. Az amerikai kontinensen legkorábban kerámiát készítő népek alkotásai is megtalálhatóak a gyűjteményben, a legidősebb darab 4600 éves.
Noha az ecuadori kultúra nélkülözte a monumentális alkotásokat, a kisebb képzőművészeti műfajok terén semmivel nem maradt el a nagy civilizációk teljesítménye mögött. A kiállításon gyönyörűen megmunkált agyagedényeket, hangszereket és szobrokat láthatunk. A különféle emberábrázolások között találunk olyanokat amelyek szimbolikus emberáldozat céljára szolgáltak, ezek a gyűjtemény legkorábbi szobrocskái, a Valdivia-kultúra alkotásai. Gyakran a nyakuknál törték el őket, valószínűleg ezzel helyettesítették a valódi emberáldozatot.
Különlegesen érdekesek a sámánokat ábrázoló szobrok. Fejüket kultikus célokat szolgáló kagylók övezik, nyakukat agyarakkal vagy Spondylus kagylókkal ékesített, többsoros nyaklánc keretezi, fülüket és orrukat aranyból préselt korongok ékesítik. Egyik kezükben kokalevelek rágásához használt, aranyból készült mésztartó edényt, a másikban kagylóból vagy csontból csiszolt mésznyaló pálcikát tartanak, szájukban golyóvá formált kokaleveleket forgatnak.
Üreges férfiszobor
Jama-Coaque, San Isidro Manabí
I. e. 300-i. sz. 700
Égetett agyag
M: 35,0 cm, Sz: 18,0 cm, V: 15,3 cm
Forrás: Néprajzi Múzeum
Különlegesen értékes darabja a gyűjteménynek ez a vicsorgó jaguár alakú mozsár amit feltehetőleg hallucinogén anyag összetörésére használtak a sámánok.
Mozsár
Valdivia
I. e. II. évezred
Szerpentinit
M: 8,9 cm, Sz: 18,5 cm, V: 6,1 cm
Forrás: Néprajzi Múzeum
A coca növény „szent levelének” fogyasztása több mint négyezer évre tekint vissza. A legrégebbi coca leveleket Huaca Prieta ie. 2500-1800 között lakott településén találták, Peru északi partjainál. A coca levelek fogyasztása ősidők óta az Andok régió kultúrájának szerves részét képezi. A kokalevél rágásának ősi bizonyítékai a kis coquero figurák. A képen egy ilyen emberkét láthatunk, kokalevél rágcsálása közben.
Coquero figura
Kolumbia
I. sz. 850 -i. sz. 1500
13cm x 12cm x 24cm
Forrás: The Morley Collection Museum of Anthropology, The University of Cansas
A kontinens kultúráinak egyesítésében is szerepet játszott a koka, a rituálék és ünnepélyek elengedhetetlen szereplője volt, fizetőeszközként egyaránt használták (volt idő mikor értékesebb volt az aranynál). A jövendőmondók, varázslók és orvosok alapvető felszereléséhez tartozott, az urak királyi tárgya és nemes ajándéka volt. Évszázadokig a kokalevél áldozati ceremóniáival és rituáléival köszönték meg az őslakosok isteneiknek és a Föld Anyának hogy lehetővé tették létezésüket és fennmaradásukat a földön.
Kezdetben csak a felsőbb osztályok a varázslók és orvosok privilégiuma volt a növény használata, csak az inka korszakban (1450-1530) terjedt el széles körben mint stimuláns és állóképességet növelő szer.
Valójában a leveleket nem rágják, hanem szopogatják. A technikát századok alatt tökéletesítették. A koka rágó bevesz a szájába egy adag kokalevelet, amikről előzőleg gondosan eltávolították a kemény erezetet. Enyhén rágják, hogy ne zúzzák össze teljesen a leveleket, csak éppen annyira ami ahhoz szükséges hogy a sejtek membránjai megtörjenek és a nyál feloldja őket. A 8-10 grammos golyót ezután a fültőmirigy nyálelválasztó kivezető nyílása alatt tartják az íny és az arcpofa között. Amikor a levelek kellően átáztak, a coquero valamilyen lugos anyagot ad hozzá (ezért van már a fenti 2500 éves szobor kezében mész, de használtak különböző hamu-keverékeket, az „Iliját”, és megteszi a szódabikarbóna is) hogy a levél hatóanyagainak hatása maximalizálódjon.
coquero
Pár perccel később intenzív érzéstelenítő hatás jelentkezik az arc belső felén, ott ahol a golyóbist tartják. Ez az érzés továbbterjed a nyelvre a torokra, majd a lecsorgó nyállal a tápcsatorna további részeire is. Ezért használják a koka leveleket fájdalomcsillapításra –fejfájásra (egy benyálazott levelet a homlokra helyeznek), torok és fogfájás ellen valamint különböző gyomor és bélpanaszok csillapítására is. Kötözéskor a törött vagy köszvényes végtagra a mai napig alkalmazzák. A kokalevél tradicionális orvosságként működött még egy sor pszichés és testi baj ellen, a szédülés megszüntetésére, vérnyomás panaszokra, de a szexuális bátorság serkentőjeként is.
A hatóanyagok felszívódása gyors, 15-20 percen belül a fáradtságérzés megszűnik, eufórikus és antidepresszáns hatás jelentkezik, a használó mozgékonyabbá, tettrekésszé és éberré válik. Az érzékelés felerősödik, a magasabb intellektuális működések gyorsabbá válnak, a tudat kitágul (ez magyarázhatja a vallási szertartásokon történő használatát). Optimizmus és boldogságérzés jelenti az érzelmi hatást. A hatás idejére az éhség és álmosság megszűnnek. A légzés mélyebb lesz. Az Andok hegyeiben az indiánok adaptációját segítette, hogy a kokalevél összetevőitől a szervezet oxigénfelvevő képessége megnő, így könnyebben viselik a nagy magasságot. A koka levelet már az inkák arra használták hogy teherbírásukat és kitartásukat megnöveljék, napokat voltak képesek segítségével evés nélkül gyalogolni. Az őslakosok néha még ma is használnak egy mértékegységet, a „cocadát” arra az eltelt időre vagy útra, amit egy adag coca-levél elrágásával meg lehet tenni. Nem csupán a kokalevél stimuláns összetevői (pl. kokain) bizonyultak hasznosnak az indiánok számára: a koka-levelek több fehérjét tartalmaznak mint a hús, sokkal több kálciumot mint a sürített tej, gazdagabb B1 vitaminban mint a répa és több A, C, és E vitamint, kalóriát, proteint, szénhidrátot, rostot és ásványi anyagot tartalmaznak, mint a legtöbb tápláléknövény vagy a kávé, tea, és kamilla főzete. Amikor az alkalmi coquero nem dolgozik vagy nem végez más aktivitást, nem használja a leveleket, vagy csak nagyon keveset belőle. A fogyasztással könnyen felhagynak, bármilyen negatív pszichés vagy testi következmény nélkül.
A katolikus egyház a kokát „sátáni erőnek”, használatát az indiánok „lelki megmentésének” legnagyobb akadályának tekintette, ezért 1569-ben elrendelte az ültetvények kiirtását. Erőfeszítéseik ellenére a növény annyira fontos volt (és az ma is) az indián őslakosság társadalmában és kultúrájában, hogy a kokacserje ültetvényekből csak egyre több lett. II. Fülöp király idején az egyház megszüntette a tiltást, helyette a spanyolok adót vetettek ki a növényre, és most már ők voltak azok akik kiosztották azt, cserébe az indiánok szolgálataiért és munkájáért. Az ezüstbányákban és később a vasúti építkézéseken dolgoztatott őslakosok koka-fejadagot kaptak hogy jobban bírják a munkát.
A kokalevél rágása a mai napig használatos a bányászok körében.
A koka napjainkig sem vesztett a „hóditások korabeli” jelentőségéből. A koka hagyományos használata igen elterjedt Boliviában, Peruban, Észak-Argentinában és Kolumbia egyes részein. A gazdaságban a kokalevél szerepe óriási, még mindig fizetőeszközként szolgál a farmerek között. A koka nem csak egy termék az öslakosok életében, hanem örökség is. Nem csupán fennmaradásuk legfontosabb eleme, de kultúrájuk megtestesítője is egyben, hagyományaik és kitartásuk szimbóluma az elnyomás és kizsákmányolás ellen. A kokalevél az őslakosok életében a kölcsönösség és együttműködés eszköze: a földművesek mikor egymásnak segítenek, koka-levelet kínálnak cserébe. Ez az „ayni” a reciprocitás intézménye (Bolíviában a táradalmi kontroll alapját képezi, a kölcsönösséget mindenki betartja, munkájával pedig tiszteletet vív ki magának). Mikor egy elöljáróhoz folyamodnak az emberek, kokalevelet és alkoholt kínálnak neki. A friss házasoknak egy házat kell építenie, egy kis kokaültetvénnyel, amely majd együtt gyarapodik és öregszik a családdal. A kokalevél a szociális ritusok során egyfajta belépőként szolgál. Felajánlása a testvériség és kölcsönösség jele, melyek az Andok kultúráiban a munka, elismerés és beilleszkedés feltételei.
Mielőtt elkezdenék a munkát a földeken, a család (és azok segítenek nekik, egy későbbi viszonzás biztos tudatában) kokát, cigarettát és italokat oszt szét. Mind köszönetet mondanak az ajándékért, három levelet választanak, és szétfújják őket egy hegy irányába a közösség védelméért, majd a szellemekhez imádkoznak. Ezután lassan elkezdik rágni a leveleket.
Továbbra is minden Andoki vallásos- és varázs-rituálé a kokalevéllel kapcsolatos, a levél a
hálaadás és áldozat eszköze. Az indiánok világában a koka a természet és az emberek harmóniában létezését, a munka – mint emberi méltóságuk fokmérője- és a természet ajándékainak józan élvezete közötti egyensúlyt jelképezi. A koka vallásban, kultúrában, egészségben és munkában betöltött szerepe miatt az indián identitás legerősebb szimbóluma, és nem helyettesíthető semmilyen más növénnyel. A kokacserjék kiírtásával az Andok kulturális öröksége veszik el.
Az Amerikai Egyesült Államok ebben a percben is háborút folytat a kokacserjék és ültetvényeseik ellen.
Ajánlott linkek:
Sámánszobrok és Kőjaguárok – Ecuador ősi művészete
Drogriporter: Peru – legális koka-termesztés Peru egyik tartományában, Cuczóban a jövőben legálisan termeszthetik az őslakosok az általuk szentnek tartott koka-cserjét.
Drogriporter: Coca Cola Classic A világ egyik legnépszerűbb üdítőitaláról kevesen tudják, hogy eredetileg kokaint tartalmazott. Azt még kevesebben, hogy a cég jelenleg is koka-levélből nyert kivonatokat használ a kóla ízesítésére. A Drogriporter cikke a kokain történetéről.
Mama Coca A kokaültetvények elleni drogháborúról
Cocamuseum, La Paz, Bolivia A koka és kokain története, képgalériával
Coca Timeline by Erowid A koka és kokain történetének főbb álomási időrendben
Felhasznált irodalom:
Hurtado, Jorge: Cocaine the Legend:, ed.HISBOL, La Paz, Bolivia, 1995.