Érvek és ellenérvek a marihuána legalizásának lehetséges következményeiről.
A cikk ugyan nem fontolta meg komolyan a lehetséges állami bevétel felhasználásának lehetőségeit, de eljátszott a legalizáció gondolatával, melynek kapcsán a már gyakran felbukkant és megcáfolt érvekkel hozakodott elő.
„A legális marihuána öt lehetséges negatív hatása” a Monitor Magazin elemzése szerint
„1. Több fogyasztó. Amennyiben az erkölcsi gátat is jelentő törvényi tiltás eltűnik, ha nem is drasztikusan, de nőne a kipróbálók száma.”
Ezzel kapcsolatban érdemes Frederick Polak nagy port kavart kérdésére emlékezni, aki az ENSZ Kábítószerügy Bizottságának (CND) 51. drogügyi konferenciáján arról merészelt érdeklődni Antonio-Maria Costa-tól, ENSZ kábítószerügyi Főigazgatójától, hogy ha valóban a tiltás az egyedüli út a drogfogyasztás visszaszorítására, akkor vajon mivel magyarázza Costa azt a jelenséget, hogy Hollandiában kisebb a marihuánát fogyasztók aránya, mint a környező országokban. Costa erre – logikus válasz híján – egész egyszerűen elhallgattatta a kérdezőt. E tény felmutatása rendszerint hasonló tanácstalanságot vált ki a prohibicionistákból.
„2. Több keménydrogos. – Sok kapu van, ami a kábítószerfüggőséghez vezető útra nyílik, de a marihuána esetében ez a kapu bizton az egyik legtágasabb – nyilatkozták drogprevenciós szakértők a Heti Válasznak még a 2006-os Kendermag-tüntetés kapcsán. A legális fűvel megnövekedő fogyasztói létszám egy idő után jelentkezne a keményebb hatóanyagok térfelén is.”
A kapudrog elmélet a kannabisz-ellenes tábor egyik legszívósabbnak bizonyult ellenérve, annak ellenére, hogy ma már a tekintélyes szakértők egyöntetűen elvetik. A hanyagul idézett cikkről online verziót sajnos nem sikerült találnom, így kénytelen vagyok egyéb, jobbára nemzetközileg is elismert kutató meglátásaira hivatkozni a témában.
„3. Halványuló szabadság-szimbólum. Több felmérés igazolja, hogy "alapvetően először azért próbálják ki az emberek a tiltott szereket, mert kíváncsiak és unatkoznak." A fű szabaddá tételével azonban eltűnne a marihuána egyik legfontosabb összetevője: az illegalitása. Így a legalizálás kontraproduktív: egy generáció múlva már más, szabadon nem hozzáférhető (alkalmasint sokkal durvább) szerek jelentenék a szabadságot és a kíváncsiság forrását a fiataloknak, így azokat kezdenék tömegesen használni. Ezért lehet jobb megoldás minél alacsonyabban tartani a tiltóhatárt.”
Kétségkívül ez a cikk legeredetibb érve, mely nem is tűnik fel gyakran a legalizáció körüli vitában. Az 1. érvben azt olvashatjuk, hogy a legalizáció az elérhetőség miatt növeli az új kipróbálók számát. Ezzel szemben a tiltott gyümölcsös érvelés pont azt állítja, hogy a fű legalizálása a többi illegális szer kipróbálását tenné vonzóvá és háttérbe szorítaná a füvezést, tehát a figyelem a legalizálástól épp a többi – továbbra is illegális – szerre tevődne át. Ezek szerint a szerző itt önmaga ellen érvel (a túl sok „megdönthetetlen érv” átka, hogy hajlamosak egymást is megdönteni…), de arról azonban megfeledkezik szólni, hogy a legalizálás felvilágosítást és szabályozást is magában foglalna. Az „alkalmasint sokkal durvább” szerek kipróbálásának egyik fő kiváltója az, hogy a dílerek a fű mellett más drogokat is kínálnak a vásárlóknak, akik a prevenciós füzetek hazugságai miatt, a dílerek tanácsai alapján hajlamosak lesznek ezeket is kipróbálni. Egy államilag korlátozott rendszerben azonban a fogyasztó vélhetőleg a bevizsgált termék megvásárlása mellett döntene, amelyhez a szer valós hatásairól szóló ismertetőt is kapna. A hiteles tájékoztatással a nagyobb kockázatokat rejtő szerek kipróbálási aránya is csökkenthető lenne. Ezzel el is érkeztünk a következő ellenérvhez.
„4. A díler nem vész el. A kanabisz-származékok a legalizálással, állami adóval együtt feltehetően drágábbak lennének, mint a jelenleg, alvilágon keresztül beszerezhető anyagok. Az árverseny miatt tehát nem szűnne meg a dílerkedés.”
Az ár megállapítása, a legalizáció esetén, az államon múlna és egy túl magasan megszabott összeggel valóban fenntarthatná a dílerhálózatot. Fontos szempont azonban, hogy a dílertől vásárolt kannabisz zsákbamacska-jellegű: fajtája és hatóanyagtartalma a legtöbb esetben ismeretlen és sajnos nagy eséllyel tartalmaz egyéb szennyező anyagot is, például homokot vagy ólmot. Ezek mind kiküszöbölhetőek lennének az államilag kontrollált forgalmazással, ráadásul a fogyasztók adója optimális esetben épp az egészségügy jövedelmét gyarapítaná. Elég itt az alkoholra gondolnunk: az illegális úton hozzáférhető szeszes italokat azért választják kevesen, mert köztudott, hogy metil-alkoholt tartalmazhatnak. Nincs okunk azt gondolni, hogy a szintén veszélyessé vált fekete piaci kannabisz helyett a fogyasztók ne preferálnák a bevizsgált terméket.
„5. Közegészség. Az egyébként is igen rossz egészségi állapotban szenvedő népességben feltehetően kimutatható lenne, ha a fiatalok körében szaporodnának az alábbi jelenségek:”
„Amotivációs szindróma, légzőszervi tünetek, rövid távú memóriazavar, kezdődő skizofrénia, függőség.”
A felsorolt tünetekre adott válaszaink mind hozzáférhetőek itt a „Médiamonitor tények” menüpont alatt.
Mindezeket megfontolva belátható, hogy az kannabisz egyike a legcsekélyebb egészségügyi és szociális veszélyeket rejtő szereknek a drogok palettáján, beleértve a legális drogokat is.
Kardos Tamás
Drogriporter
2008.05.22.