Egy fűről szóló propagandafüzet cáfolata
Írásunkban részletes kritikának vetjük alá a Drogmentes Maraton által is terjesztett szcientológus kiadványt a kannabiszról.
„Az elnevezéstől függetlenül ez [a kannabisz] egy hallucinogén drog – olyan anyag, amely eltorzítja azt, ahogyan az elménk a körülöttünk lévő világot érzékeli.”
Az állítás érvelése szerint az alkohol is a hallucinogén drogok csoportjába tartozna, lévén „eltorzítja azt, ahogyan az elménk a körülöttünk lévő világot érzékeli.” A hallucinogén drogok definíciója és az osztály tartalma a drogszakma képviselői számára többé-kevésbé megegyezik (1) és határozottan kizárja a kannabiszt és az alkoholt. Ezért indokolatlan egy kevésbé egzakt, ám annál félrevezetőbb meghatározást használni a prevenciós tevékenységben.
(1) lásd pl. a következő online enciklopédiákat:
http://www.encyclopedia.com/doc/1E1-hallucindrg.html, http://www.enotes.com/uxl-science-encyclopedia/hallucinogens, http://en.wikipedia.org/wiki/Hallucinogen,
http://www.biology-online.org/dictionary/Hallucinogenic_Drug
“A marihuána fogyasztásának azonnali hatásai közé tartozik a gyors szívverés, a tájékozódási zavar, a mozgáskoordináció elvesztése, melyet gyakran depresszió vagy álmosság követ. Vannak, akik a drog használatától pánikrohamot vagy szorongást élnek át.”
Az első dolog, amit a marihuána akut hatásairól tudnunk kell az, hogy nem mindenkire ugyanúgy hat, és még ugyanarra az embere is hathat másképpen különböző körülmények között. A környezet (setting) és a fogyasztó személyisége, hangulata, fizikai állapota (set) tehát együttesen alakítják ki a marihuána hatását. Fontos, hogy a fogyasztó mennyire tapasztalt, milyen dózisban és milyen módon fogyasztotta a szert. Teljesen más pszichofarmakológiai hatásai vannak a fűszívásnak, mint a füves süti (spacecake) fogyasztásának, de nagyjából ugyanakkora dózisú fű elszívása is teljesen másként hathat egy tapasztalatlan tinédzserre, mint egy felnőtt, tapasztalt fűszívóra.
A marihuána fogyasztása valóban növeli a pulzusszámot, azonban ennek önmagában az egészséges emberi szervezetre gyakorolt hatása nem károsabb, mintha felszalad a lépcsőn; a normális pulzusszám 1-1,5 óra múlva helyreáll (2). A “tájékozódási zavar” és a “mozgáskoordináció elvesztése” előfordulhat tapasztaltan használóknál vagy extrém nagy dózisok esetén, azonban a motorikus képességeket és a koncentrációt a fű csupán enyhe mértékben befolyásolja, a részegséghez hasonló dülöngélés nagyon ritkán jellemző a fűszívókra. A fűszívás valójában igen ritkán okoz “depressziót” (itt nem a betegségről, hanem a nyomott hangulatról van szó), “álmosságot” pedig elsősorban a túl nagy dózisban elfogyasztott fű okozhat. A marihuánát alacsonyabb dózisban fogyasztók gyakrabban számolnak be élénkítő hatásokról: a színek és hangok élénkebbé válnak, nő az ízérzékelés intenzitása és az étvágy, az időérzékelés lassul, az interperszonális kapcsolatok szubjektív felfogása változik, jellemző a nevetési inger növekedése is. A fűre is igaz az, ami a legtöbb drogra: a kevesebb jobb, magyarul a kisebb dózisban fogyasztott fű esetén jellemzőbbek a pozitív hatások, míg a túlzott dózisok esetén felerősödhetnek a negatív tünetek. (2)
(1) Franjo Grotenhermen, "Pharmacokinetics and pharmacodynamics of cannabinoids". Clinical Pharmacokinetics 42 (2003): 327–60.
(2) Charles T. Tart, On Being Stoned: A Psychological Study of Marijuana Intoxication. Palo Alto, California: Science and Behavior Books, 1971.
“De a probléma itt nem ér véget. A THC, a cannabis hatóanyaga a zsírsejtekben és olyan szervekben rakódik le, mint az agy, a nemi mirigyek (a petefészek és a herék), a lép, a máj és a tüdő, valamint a vérkeringésen vagy a vizeleten keresztül nem tud kiürülni a szervezetből. Hogy mit jelent ez a Te számodra? Még a drog fogyasztásának abbahagyása után is – hónapokkal, sőt akár évekkel – a testi szellemi tevékenységre nézve káros mellékhatások léphetnek fel.”
Ez egy olyan elavult elmélet, amelyet a tudomány már régóta megcáfolt. A kannabisz fő aktív hatóanyagát, a THC-t viszonylag későn, 1964-ben fedezte fel egy izraeli tudós, Raphael Mechoulam. (1) Sokáig azonban nem volt ismert a THC konkrét hatásmechanizmusa: sokan úgy gondolták, hogy a THC a sejtek membránján át felszívódva fejti ki hatását, megzavarva a sejtközi információ-áramlást. Közéjük tartozott Gabriel Nahas egyiptomi származású amerikai tudós, aki szerint a THC a zsírszövetekben elraktározódva akár még évekkel a fogyasztás után is kifejtheti “destruktív” hatásait, így kontrollált fogyasztása, gyógyászati alkalmazása nem lehetséges. Nahas nézetei a 80-as évek Amerikájában számos drogprevenciós füzetben visszaköszöntek. (2)
1990-ben azonban felfedezték az agyban azt a receptort, amelyhez a THC molekulák kapcsolódnak az agyban, a gerincvelőben (CB1), majd 1992-ben azt is, hogy a test maga is termel egy THC-szerű anyagot, az ún. anandamidot. A test saját (endogén) kannabinoidjának hatásmechanizmusát még nem tárták fel teljesen, azonban valószínűleg szerepe van a viselkedés és étvágy szabályozásában. 1993-ban arra is fény derült, hogy egyes immun-szerveink is tartalmaznak kannabinoid-receptorokat (CB2), így például a mandulában vagy a lépben is vannak. 1995-ben egy újabb endogén kannabinoidot fedeztek fel (2-AG). (3)
Bebizonyosodott, hogy bár a THC valóban felszívódik a zsírsejtekben, és ott akár még hosszú idővel a fogyasztás után is elraktározódik, ez azonban nem jelenti azt, hogy ott bármiféle kárt okozna. A THC nem épül be az agy zsírsejtjeibe és a zsírszövetekből később felszabaduló THC nem fejt ki pszichoaktív hatást, így nem befolyásolja a “testi szellemi tevékenységet” sem (bármi is legyen az). A THC pszichoaktív hatásai valójában néhány órával a fogyasztás után teljesen megszűnnek. (4)
(1) Yechiel Gaoni and Raphael Mechoulam, "Isolation, structure and partial synthesis of an active constituent of hashish". Journal of the American Chemical Society 86 (1964): 1646-1647.
(2) Gabriel Nahas, "When Friends of Patients Ask About Marihuana." Journal of the American Medical Association 233 (1979): 79.
(3) Robert Pertwee, “Cannabinoid pharmacology: the first 66 year,” British Journal of Pharmacology (2006) 147, S163–S171.
(4) Franjo Grotenhermen, "Pharmacokinetics and pharmacodynamics of cannabinoids". Clinical Pharmacokinetics 42 (2003): 327–60.
“A marihuána és a hasis szívása súlyosabb tüdőkárosodást okoz, mint a dohányzás. A tüdőrák kockázata 5-10-szer magasabb azoknál, akik füveznek, mint azoknál, akik cigarettáznak.”
A kannabisz és a dohány valójában nagyjából hasonló arányban tartalmaz rákkeltő anyagokat (karcinogéneket) – a pontos arányok megállapítását az is nehézzé teszi, hogy két különböző dohányfajta karcinogén-tartalma között akár háromszoros is lehet az eltérés (1), hasonló különbségek lehetnek eltérő kannabisz-fajták között is. Másodszor, bár a kannabisz szívása során valóban karcinogén égéstermékek kerülnek a tüdőbe, ez még nem jelenti azt, hogy szükségszerűen tüdőrákot okozna. Valójában ez idáig a tudósoknak nem sikerült bizonyítékot találniuk arra, hogy a kannabisz hosszú távú használata tüdőrákot okozna. Bár laboratóriumi kísérletekben kannabiszfüstnek kitett sejtekben valóban találtak ún. prekancerózus elváltozásokat, az embereken végzett hosszú távú vizsgálatok nem mutatták ki azt, hogy a hosszú távú fűszívók nagyobb eséllyel válnának tüdőrákossá. Az eddigi legnagyobb szabású ilyen vizsgálatot Kaliforniában végezte el Dr. Donald Tashkin, aki arra a meglepő eredményre jutott, hogy míg a dohányzás egyértelmű rizikófaktornak bizonyult, a marihuána nem növelte számottevően a rák kialakulásának kockázatát. Sőt, azoknál a pácienseknél, akik kizárólag marihuánát szívtak és nem dohányoztak, még pozitívabb eredményeket kaptak, mint a sem nem dohányzó, sem füvet nem szívó kontroll-csoport tagjainál! (2) Dr. Robert Melamede, a Colorado-i Egyetem kutatója a szakirodalom áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy a “bár mind a dohányfüst, mind a kannabiszfüst hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, farmakológiai hatásaik jelentősen különböznek. A kannabiszfüst összetevői minimalizálnak egyes rákkeltő folyamatokat, míg a dohányfüst felerősít egyeseket.” (3) Jelenleg már elérhetők olyan fejlett vaporizátor-technológiák, amelyek segítségével a fű párologtatás útján, káros égéstermékek nélkül fogyasztható. (4) Ezekkel a légúti károsodás esélye gyakorlatilag minimálisra csökkenthető. Sajnos Magyarországon a fűszívók többsége dohánnyal keverve, cigarettába tekerve szívja a kannabiszt, ami valóban a tüdőrák kialakulásának kockázatát növeli. Fontos szempont ugyanakkor, hogy a dohányzás elsősorban huzamosabb időn keresztül, napi rendszerességgel, intenzíven fogyasztva növeli meg komolyan a tüdőrák kialakulásának kockázatát, a fűszívók azonban átlagosan jóval kevesebb marihuánás cigarettát szívnak el, mint ahány cigarettát a dohányosok, és jóval kisebb arányban válnak napi rendszerességű használóvá (kb. 10%), mint a dohányosok (kb. 70%).
(1) N. Gray, D. Zaridze, C. Robertson et al., “Variation within global cigarette brands in tar, nicotine, and certain nitrosamines: analytic study,” Tobacco Control 9 (2000): 351.
(2) D. P. Tashkin, “Smoked marijuana as a cause of lung injury,” Arch Chest Dis 2005, 63:93-100.
(3) Robert Melamede, “A kannabisz és a dohány füstje nem ugyanolyan mértékben rákkeltő,” Addiktológia 2006 V. évf. 1-2.
(4) Mitch Earleywine and Sara Smucker Barnwell, “Decreased respiratory symptoms in cannabis users who vaporize,” Harm Reduction Journal 2007, 4:11.
“Azok, akik huzamosabb időn keresztül füveznek, gyakran kapnak hörghurutot (ami a légutak gyulladásos betegsége).”
A hörghurut a kannabisz-szívás eddigi egyetlen igazolt káros fizikai hatása az emberi szervezetre, a fűszívás abbahagyásával azonban elmúlik. A vaporizátorok használatával a hörghurut kialakulásának kockázata is minimalizálható.
„A THC tönkreteszi az immunrendszert.
Az alkohol nem.”
A mérsékelt kannabiszfogyasztás számos kedvező gyógyászati hatása közül talán a legismertebb az immunerősítő hatás (1). A kannabisz emellett ígéretesnek tűnik a glióma kezelésében (2), a szklerózis multiplex tüneteinek enyhítésében (3) és a kannabidiol (CBD) nevű hatóanyaga segít a stroke (4) és cukorbetegség kialakulásának megelőzésében (5).
„Ellenőrzött vizsgálatok igazolják, hogy a kannabinoidok csökkentik a glaukómával járó szemnyomást, enyhítik a fájdalmat, jók hányás ellen, növelik az étvágyat, elősegítik a súlygyarapodást, valamint enyhítik a görcsöket és a nem akaratlagos mozgásokat. Más kutatások szerint az asztma, az álmatlanság és a szorongás kezelésében is hatékonynak bizonyulnak. Kevés kutatás hasonlította azonban össze ezeket az eredményeket más, szokásos kezelési módok hatásaival. Esettanulmányok és állatkísérletek arra utalnak, hogy a szer egy sereg más, fizikai és pszichológiai problémán is segíthet. Ilyenek az epilepsziás rohamok, a daganatok, az álmatlanság, a menstruációs görcsök, a premenstruális szindróma, a Crohn-betegség, a fülcsengés, a szkizofrénia, a felnőttkori figyelemhiányos rendellenesség, a nem kontrollálható erőszakos kitörések, a poszttraumatikus stresszbetegség (PTSD), és – meglepő módon – a kábítószer-függőség.” (6)
Míg a mérsékelt alkoholfogyasztás valóban kedvezően hathat az immunrendszerre, addig a problémás ivóknak – a többi tünet mellett – általában immunrendszeri problémákkal kell szembenézniük. (7)
(1) Guy A. Carbal PhD: Marijuana and Cannabinoids: Effects on Infections, Immunity, and AIDS, 2001 [abstract]
Enid Tami Kuo: Immunomodulation effects of THC, 1999 [full text];
Marijuana and Immune System
(2) Parolaro and Massi. 2008. Cannabinoids as a potential new drug therapy for the treatment of gliomas. Expert Reviews of Neurotherapeutics 8: 37-49 [PDF]
(3) Pertwee RG. Cannabinoids and multiple sclerosis. Pharmacol Ther 2002; 95: 165–74.
(4) Mishima K, Hayakawa K, Abe K, Ikeda T, Egashira N, Iwasaki K, Fujiwara M.
Cannabidiol prevents cerebral infarction via a serotonergic 5-hydroxytryptamine1A receptor-dependent mechanism. Stroke. 2005 May;36(5):1077-82. Epub 2005 Apr 21. PMID: 15845890 [PubMed – indexed for MEDLINE] [abstract]
(5) El-Remessy AB, Al-Shabrawey M, Khalifa Y, Tsai NT, Caldwell RB, Liou GI.
Neuroprotective and blood-retinal barrier-preserving effects of cannabidiol in experimental diabetes. Am J Pathol. 2006 Jan;168(1):235-44. PMID: 16400026 [PubMed – indexed for MEDLINE] [abstract]
(6) Earleywine, Mitch: Marihuána, a tudomány álláspontja, 232. o., EDGE 2000-NDI Kiadó, 2004
(7) LE Díaz, A Montero, M González-Gross, AI Vallejo, J Romeo and A Marcos: Influence of alcohol consumption on immunological status: a review, European Journal of Clinical Nutrition, 2002 [PDF]
„Azonban az alkoholt lehet mértékkel fogyasztani anélkül, hogy súlyos károsodást okozna.”
Ugyanígy a kannabiszt is, sőt a mérsékelt fogyasztása kedvező egészségügyi hatásokkal is járhat (1). Jelentős különbség azonban a két szer között, hogy az alkohol könnyen túladagolható, erőteljes fizikai és lelki függőséget képes kialakítani, túlzott fogyasztása számos megbetegedéshez vezethet, illetve az elvonási tünetei akár halálosak is lehetnek. (2) Mindezeken felül a túlzott fogyasztása az első számú halálozási okok közé tartozik (3). Ezek egyike sem mondható el a kannabiszról (4).
A fűhöz képest aránytalanul elbagatellizálni az alkoholfogyasztás kockázatait felelőtlenség és alapvetően hibás prevenciós stratégia.
(1) Costa B.: On the pharmacological properties of Delta9-tetrahydrocannabinol (THC). Chem Biodivers. 2007 Aug;4(8):1664-77.Review. PMID: 17712813 [PubMed – indexed for MEDLINE] [abstract]
(2) Cook RT: Alcohol abuse, alcoholism, and damage to the immune system–a review, Alcohol Clin Exp Res. 1998 Dec;22(9):1927-42. [abstract]; illetve
Demetrovics Zsolt: Legális drogok [full text]
(3) Az alkohol hatása a halandóságra 1970-99 között Magyarországon. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2003, 7.
(4) https://www.drogriporter.hu/mediamonitor/kannabisz/fuggoseg
„A marihuána az ondósejtek szerkezetének eltorzításával megváltoztatja azokat – tehát még egy kis mennyiség is elegendő ahhoz átmeneti nemzőképtelenséget okozzon a férfiaknál.”
Az átmeneti nemzőképtelenség nem bizonyított tény, csupán a hormonok és a sperma összetételének a megváltozása, azonban ennek eléréséhez nagy dózisú fogyasztás szükségeltetik. Ebben az esetben is csak a használat idejéig figyelhető meg ez a hatás.
„Nagyobb adagban a kannabinoidok időlegesen megváltoztatják a szaporodási hormonok és a sperma összetételét, ezek a hatások azonban a fogyasztás beszüntetésével el is múlnak.” (1)
(1) Earleywine: Marihuána, a tudomány álláspontja, 197. o., EDGE 2000-NDI Kiadó, 2004
„egy rendszeresen marihuánát vagy hasist fogyasztó terhes nő gyermeke nagyobb valószínűséggel lesz koraszülött, azaz a normálisnál kisebb súllyal születő csecsemő”
„A magzat korukban marihuána hatásának kitett gyermekeknél csecsemőkorban nem sok hatást mutattak ki. Egy több mint 12000 újszülöttön végzett vizsgálat semmilyen összefüggést nem talált a terhesség alatti kannabiszfogyasztás, a méhen belüli fejődés, a születési súly és a születési rendellenességek között (Linn és munkatársai, 1983) (1). Megint más kutatások semmilyen összefüggést nem találtak a marihuánafogyasztás és a kihordási idő között (Witter és Niebyl, 1990)(2). A születési súlyban sem tapasztaltak különbségeket (Fried, Watkinson és Willan, 1984) (3). (4)
Ezzel szemben a terhesség alatti dohányzás az újszülött szívbetegségét eredményezheti (5) és a kismamának már egy egészen kevés mennyiségű alkohol elfogyasztása is visszafordíthatatlan károsodást okozhat a csecsemő agyának fejlődésében, tanulási problémákhoz vezethet (6).
(1) Linn, S., Schoenbaum, S. C., Monson, R. R., Rosner, R., Stubble_eld, P. C.
& Ryan, K. J. (1983). The association of marijuana use with outcome of
pregnancy. American Journal of Public Health, 73, 1161.1164.
(2) Witter, F. R. & Niebyl, J. R. (1990). Marijuana use in pregnancy and pregnancy
outcome. American Journal of Perinatology, 7, 36.38.
(3) Fried, P. A., Watkinson, B. & Gray, R. (1992). A follow-up study of attentional
behavior in 6-year-old children exposed prenatally to marijuana, cigarettes,
and alcohol. Neurotoxicology and Teratology, 14, 299.311.
(4) Earleywine: Marihuána, a tudomány álláspontja, 220-221. o. EDGE 2000-NDI Kiadó, 2004 (5) Sadia Malik; Mario Cleves; Weizhi Zhao; Charlotte Hobbs: Maternal Smoking and Congenital Heart Defects, PEDIATRICS Vol. 121 No. 4 April 2008, pp. e810-e816 (doi:10.1542/peds.2007-1519)
(6) Carmichael Olson H, Streissguth AP, Sampson PD, et al. Association of prenatal alcohol exposure with behavioral and learning problems in early adolescence. J Am Acad Child Adolesc Psychiatry 1997; 36: 1187–94;
Streissguth AP, Barr HM, Sampson PD. Moderate prenatal alcohol exposure: effects on child IQ and learning problems at age 7 1/2 years. Alcohol Clin Exp Res 1990; 14: 662–9.[CrossRef][Medline];
Alvik A, Haldorsen T, Groholt B, et al. Alcohol consumption before and during pregnancy comparing concurrent and retrospective reports. Alcohol Clin Exp Res 2006; 30: 510–15.[CrossRef][Medline]
„A marihuánát fogyasztók memóriája és gondolkodási képessége rosszabb, mint azoké, akik nem élnek vele. Azok az állatok, melyeknek kísérleti célokból
marihuánát adtak, még agykárosodást is szenvedtek.”
máshol
„a klinikai tesztek során marihuánával kezelt majmok súlyos agykárosodást szenvedtek.”
A hosszú távú erős kannabiszhasználat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással, mint a krónikus erős alkoholhasználat (1). A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszú távú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat (2).
Az elmúlt harminc évben a kutatók többnyire kisebb kognitív eltéréseket találtak a krónikus marihuána használók és nem használók között, s az eredmények tanulmányonként is különböznek. Ezen eredmények alapján nem tűnik úgy, hogy a marihuána-használat bármilyen jelentős tartós károsodást okozna az intellektuális képességekben.
A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció időtartamának végéig tart. (2)
Egy 1970-es amerikai tanulmány, mely jamaikai, görög és costa ricai marihuána-használókat (erős és mérsékelten fogyasztókat) hasonlított össze nem-használókkal, nem talált kimutatható különbséget a gondolkodási képességek terén (3). Egy különálló Jamaica-tanulmányban kanadai kutatók sem találtak bizonyítékot a gyakori marihuána-használatra visszavezethető tartós kognitív károsodásra (4). Némely vizsgálatban a kutatók azt mutatták ki, hogy az erős marihuána-használók magasabb pontokat szereztek egyes kognitív teszteken, mint a nem használók (5).
A kiadvány által hivatkozott klinikai teszt valószínűleg Dr. Robert Heath kísérletére vonatkozik, melyet négy rhesus majmon végzett (6) és úgy találta, hogy a majmoknak a kannabisz hatására sérültek az agysejtjeik. A tudományos közösség azonban nem fogadta el az eredményt a kisszámú alany, a megkérdőjelezhető klinikai körülmények és az eredmény reprodukálásnak hiányában. Egy másik nevezetes kísérlet Gabriel G. Nahas nevéhez fűződik az 1970-es évekből, aki gyakorlatilag annyi marihuánafüstbe fojtott bele gázálarcot viselő majmokat, amelyet egy füves életében nem szív be (7).
A fenti kísérletek újabb, kontrollált környezetben levezetett, nagyobb számú tesztalannyal dolgozó kutatásokat provokáltak ki. Ezek közül a legismertebbé Dr. William Slikker (8) és Charles Rebert – Gordon Pryor (9) kísérletei váltak, melyek közül egyik sem talált fizikai elváltozásokat a majmok agyában, akiket napi szinten egy éven keresztül kezeltek marihuánával.
(1) Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16 [PDF]
(2) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 (a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 4, 5, 6, 7, 8)
(3) Rubin, V. and Comitas, L., Ganja in Jamaica: A Medical and Anthropological Study of Chronic Marijuana Use, The Hague: Mouton (1975); Kokkevi, A. and Dornbush, R., „Psychological Test Characteristics of Long-Term Hashish Users,” pp. 43-47 in Stefanis, C. et al. (eds), Hashish: Studies of Long-Term Users, New York: Raven Press (1977); Satz. P. et al., „Neuropsychologic, Intellectual, and Personality Correlates of Chronic Marijuana Use in Native Costa Ricans,” Annals of the New York Academy of Medicine 282: 266-306 (1976).
(4) Bowman, M. and Pihl, R.O., „Cannabis: Psychological Effects of Chronic Heavy Use: A Controlled Study of Intellectual Functioning in Chronic Users in of High Potency Cannabis,” Pharmacologia 29: 159-70 (1973).
(5) Weckowicz, T.E. and Janssen, D.V., „Cognitive Functions, Personality Traits, and Social Values in Heavy Marijuana Smokers and Nonsmokers Controls,” Journal of Abnormal Psychology 81: 264-69 (1973); Weckowicz et al. (1977); Carlin and Trupin (1977).
(6) NAS Report, op. cit., pp. 81-2. R.G. Heath et al, Cannabis sativa: effects on brain function and ultrastructure in Rhesus monkeys, Biol. Psychiatry 15: 657-90 (1980).
(7) http://en.wikipedia.org/wiki/Gabriel_G._Nahas
(8) William Slikker et al., Chronic Marijuana Smoke Exposure in the Rhesus Monkey, Fundamental and Applied Toxicology 17: 321-32 (1991).
(9) Charles Rebert & Gordon Pryor – Chronic Inhalation of Marijuana Smoke and Brain Electrophysiology of Rhesus Monkeys, International Journal of Psychophysiology V 14, p.144, 1993.
„Azok a tanulók, akik marihuánát fogyasztanak, rosszabb osztályzatokat kapnak, és kisebb az esélyük arra, hogy továbbtanuljanak, mint a nem-fogyasztók.”
Egy svájci tanulmány a középiskolás diákok három csoportját hasonlította össze (csak füvet szívók, füvet szívók és dohányzók, egyiket sem fogyasztók) aszerint, hogy miként teljesítenek a magánéletben és az iskolában. A legrosszabbul azok a tanulók szerepeltek, akik a fűszívás mellett dohányoznak is: ők jelentősen gyakrabban hiányoztak az iskolából, gyakrabban részegedtek le alkoholtól, rosszabbak voltak a tanulmányi eredményeik és gyengébbek az emberi kapcsolataik. A kizárólag marihuánát fogyasztó diákok és az absztinens tanulók között azonban vajmi kevés statisztikailag jelentős különbséget fedeztek fel. A fűszívók gyakrabban voltak „élménykereső személyiségek”, így gyakrabban fogyasztottak alkoholt és kísérleteztek egyéb drogokkal, mint az absztinensek. Ugyanakkor a fűszívóknak az absztinenseknél jobbak voltak a kapcsolataik a kortársaikkal, sikeresebbek voltak a sport és a tanulmányi versenyek terén is (1).
(1) J. C. Suris, MD, PhD; Christina Akre, MA; André Berchtold, PhD; André Jeannin, MA; Pierre-André Michaud, MD: Some Go Without a Cigarette,
Characteristics of Cannabis Users Who Have Never Smoked Tobacco
Arch Pediatr Adolesc Med. 2007;161(11):1042-1047. [abstract]
„A hozzászokás miatt a marihuána arra késztetheti a használóját, hogy erősebb drogokat fogyasszon, azért, hogy ugyanolyan mértékű kábulatot érjen el. Amikor a hatás kezd elmúlni, a személy hajlamos még erősebb drogokhoz nyúlni, hogy megszabaduljon a nemkívánatos állapotoktól, amelyek eleve arra késztették, hogy marihuánát kezdjen használni.”
A drogok „kábulatot okozó mérték” szerinti osztályzása nem állja meg a helyét, hiszen a különböző szereket nem azért sorolják a drogok halmazába, mert kisebb vagy nagyobb kábulatot okoznak, hanem azért, mert valamilyen pszichoaktív tulajdonsággal rendelkeznek. A kávé, az alkohol, az LSD és a heroin egyaránt drogok, de az agy különböző területeire, különböző módokon fejtik ki hatásukat, így egészen eltérő élményeket nyújtanak a fogyasztónak, amelyek nem helyezhetők el egy egyszerű kábulatszint skálán. Még a kapudrog-elmélet korai képviselői is óvatosabban fogalmaztak, és azt tartották, hogy bizonyos drogok kipróbálása „kényszeres drogkereső magatartást” eredményez, ezért próbál ki a használó újabb szereket.
E nézettel szemben azonban nincs bizonyíték arra, hogy a marihuána farmakológiai hatásai miatt „keményebb” pszichoaktív szerek használatához vezetne (lépcsőfok, vagy stepping stone hipotézis): 1999 márciusában az amerikai Orvosi Intézet (Institute of Medicine) kiadott egy jelentést a marihuánáról, így az úgynevezett kapudrog elméletről is. Az IOM megállapította, hogy „nincsenek meggyőző bizonyítékok arra nézve, hogy a marihuána oksági kapcsolatban állna a későbbi illegális drogok abúzusával. (1)
A marihuánát kipróbálók döntő többsége nem kezd el más drogokat rendszeresen használni. Több mint 72 millió amerikai próbált valaha marihuánát, mégis minden 120. marihuána fogyasztóra esik egy rendszeres kokainhasználó (2).
Egy 2000-ben készült amerikai szövetségi felmérés szerint 76.3 millió amerikai próbálta ki valaha a marihuánát, míg csupán 2.78 millióan próbáltak valaha életükben heroint, és 5.3 millióan a kokaint. A havi használat mintázata hasonló: 10.7 millió amerikai ismeri el, hogy rendszeres marihuána fogyasztó, és 1.2 millióan vallják, hogy havonta kokaint fogyasztanak – 9 marihuána fogyasztóra 1. Az adatok szerint 130000 ember használ heroint havonta, ez 1 a 80-hoz arányt jelent. (3)
A WHO kapudrog elmélettel kapcsolatos vizsgálatában a tiltás hatásával kapcsolatban megjegyzi, hogy „miközben valaki a feketepiacon marihuánát vásárol, kapcsolatba kerülhet más drogokkal is, ezzel megnő az esélye, hogy egyéb illegális szereket is használni fog” (4).
(1) Janet E. Joy, Stanley J. Watson, Jr., and John A Benson, Jr., "Marijuana and Medicine: Assessing the Science Base," Division of Neuroscience and Behavioral Research, Institute of Medicine (Washington, DC: National Academy Press, 1999). [full text]
(2) Substance Abuse and Mental Health Services Administration, US Department of Health and Human Services, National Household Survey on Drug Abuse: Population Estimates 1998 (Washington DC: US Department of Health and Human Services, 1999), pp. 19, 25, 31.
(3) Substance Abuse and Mental Health Services Administration, US Dept. of Health and Human Services, National Household Survey on Drug Use 2000 (Washington, DC: SAMHSA, 2001 [PDF]
(4) Hall, W., Room, R. & Bondy, S., WHO Project on Health Implications of Cannabis Use: A Comparative Appraisal of the Health and Psychological Consequences of Alcohol, Cannabis, Nicotine and Opiate Use, August 28, 1995 (Geneva, Switzerland: World Health Organization, March 1998).
„A drogok lényegében mérgek. A hatásukat az határozza meg, hogy mennyit vesznek be belőlük.
A kis mennyiség először serkentően hat (fokozza az aktivitást). A nagyobb adag nyugtatóként hat (elnyomja az aktivitást). A még nagyobb adag méregként hat, és meg is ölheti a személyt.
Ez minden drogra igaz. Csak a hatás eléréséhez szükséges mennyiség különbözik.”
A különböző drogok hatását és a majdani használati mintázatokat nem csupán a fogyasztott mennyiség határozza meg, hanem a használat célja, a fogyasztás közege, a szerrel kapcsolatos előzetes ismeretek, a fogyasztó testi- és mentális állapota, szociokulturális környezete, családjával való viszonya és nevelésének módja is. Ezzel magyarázható, hogy a különböző drogok hatása személyenként és alkalmanként is jelentős különbségeket mutathat. Mindemellett nagyon csekély azoknak a drogoknak a száma, melyek többnyire a fenti hatásmechanizmust követik. A legismertebb drogok közül (koffein, nikotin, alkohol, kannabisz származékok, ecstasy, amfetamin, LSD és más hallucinogének, kokain, opioidok és szerves oldószerek) közül egy sorolható ide nagyobb biztonsággal, mégpedig az alkohol, amelyet a kiadvány pozitív színben tüntet fel a kannabisszal szemben. Az idézett szöveg alapján valószínűnek tűnik, hogy Hubbard úgy hitte, az összes illegális drog az alkoholhoz hasonló természetű, csupán a „kábító hatásuk” erősebb és elsődleges felhasználásuk a búfeledés és a lelki fájdalmak átmeneti elfedése.Ezt azonban az utóbbi évtizedekben született tudományos vizsgálatok egyike sem támasztja alá, így egy ilyen nyilvánvalóan téves alapra épített prevenciós program hitelessége és hatékonysága erősen megkérdőjelezhető.
„Tulajdonképpen az ember választhat, hogy halott legyen, tele drogokkal, vagy életben maradjon, nélkülük.”
Ez a kijelentés a kannabisz hatásait bemutató kiadvány esetében különösen szemet szúr. A marihuána pont azon drogok csoportjába tartozik, amelyek alacsony függőségi potenciállal rendelkeznek, azaz alkalmi fogyasztásuk más drogokhoz (pl.: az alkoholhoz és a dohányhoz) viszonyítva elterjedtebb, mint a problémásnak mondható használatuk. Emellett (szintén az előbbi legális drogokkal ellentétben) közvetlen a használatukból eredő halálesetek nem ismeretesek.
„A nagyobb adag THC-t tartalmazó marihuána nem feltétlenül bizonyul veszélyesebbnek, mint a gyengébb fajták. Először is a kannabisz bizonyított módon nem okoz akut mérgezést. Soha senki nem halt meg THC-mérgezésben. Halálos adag THC elfogyasztása anyagilag, de legalábbis fizikailag biztosan lehetetlen. A halálos adag megbecsülése bármely drog esetében elég hátborzongató állatkísérletek segítségével történik. Az állatok különböző csoportjai különböző nagyságú adagokat kapnak, míg a szer valamelyik csoport felét meg nem öli. Azt az adagot, amely az állatok 50%-ára halálos, a tudósok LD50-ként (letális dózis) emlegetik. Ezen adatok alapján aztán a kutatók kikövetkeztetik az emberre halálos adag mennyiségét. A THC esetében ez az LD50 125 mg-ot jelentene a testsúly minden egyes kilogrammjára (Nahas, 1986), azaz egy 73 kilós embernek 9125 mg THC-t kellene bevennie ahhoz, hogy 50% eséllyel elhalálozzon. Egy átlagos marihuánás cigaretta egy grammot nyom, és durván 20 mg THC-t tartalmaz, vagyis ezek szerint körülbelül 450 joint elszívása lehet végzetes. Továbbá, a THC-nak legalább 50%-a semlegesítődik vagy megy kárba az égési folyamatban az elszálló füsttel. Ezt a veszteséget is beleszámítva a halálos adag inkább 900 jointnak felelne meg (Doweiko, 1999). 900 joint körülbelül 1 kilogrammot nyom. Bár a tapasztalt fogyasztók sokat mesélnek a túlzott fogyasztásról, ez a mennyiség százszorosan meghaladja a legerősebb fogyasztók által átlagosan elszívott mennyiséget is.” (1)
(1) Earleywine, Mitch: Marihuána, a tudomány álláspontja, 182. o., EDGE 2000-NDI Kiadó, 2004
„És egy olyan személy számára, aki már drogproblémával küzd, szintén létezik
tényleges megoldás a függőségre. A Narconon drogrehabilitációs program L. Ron Hubbard módszereit alkalmazza, és a programot elvégzők több mint 75%-a drogmentes marad. (www.narconon.hu)”.
A Narconon program vitaminkúrája és szaunás méregtelenítése, majd a Szcientológia egyház oktatócsomagjainak eladása a szakértők által erősen vitatott (1) terápiás eljárás, amelynek hatékonyságára nézve, bár saját állításuk szerint tízből heten sikerrel végzik el, nincs független forrásból származó bizonyíték (2). Egy svéd szociális munkás, Peter Gerdman által 1981-ben elvégzett kutatás szerint a programba bekerülők 6,6%-a maradt „drogmentes” a program elvégzése utáni egy évben (3). A sikeres terápiás programok is általában 30% körüli „siker aránnyal” dolgoznak, 70%-os eredmény a világon nincs. A Narconon terápiás programja olyan hittételeken, L. Ron Hubbard írásain alapul, amelyek tudományosan nem megalapozottak, például hogy a függőséget és a kábítószer utáni sóvárgást a szervezetben maradt drogmaradványok okoznák, és ezeket szaunával és B-vitamin szedésével lehet eltávolítani (4).
Az Egyház Narconon drogprevenciós programját Kaliforniában 2005-ben kizárták az iskolákból (5), miután a kaliforniai Oktatási Minisztérium felkérésére készített tanulmány megállapította, hogy a program során a gyermekeknek valótlanságokat állítanak, a „program tele van pontatlanságokkal és nem tükrözi a tudományos és tényszerű ismereteket”, illetve „bizonyos tételeik félrevezetőek, mert túlzóak, vagy mert nem tesznek különbséget használat és abúzus között” (6).
(1) Experts challenge claims of Scientology's sweat-it-out treatment for addicts, Charles Rusnell, The Edmonton Journal May 23, 2006 bővebben lásd a Wikipedia Narconon szócikkét URL: http://href.hu/x/25kf
(2) Narconon exposed – Does Narconon work? – Studies
(3) Peter Gerdman: Utvärderingen av Narconon, 1981 angol kivonatáért lásd URL: http://href.hu/x/25kd
(4) What Narconon tells students, Nanette Asimov, San Francisco Chronicle, Wednesday, June 9, 2004
(5) Schools urged to drop antidrug program – Scientology-linked teachings inaccurate, superintendent says; Nanette Asimov, San Francisco Chronicle, Wednesday, February 23, 2005; Narconon banned from S.F. schools – Anti-drug teachings tied to Scientology called inaccurate, Nanette Asimov, San Francisco Chronicle , Wednesday, August 25, 2004
(6) Narconon Drug Abuse Prevention Program Evaluation – Evaluation of the Narconon Drug Abuse Prevention Program, prepared for the California Department of Education by the California Healthy Kids Resource Center, January 2005.
