TGM az Indexnek adott interjújában éles szavakkal bírálja az Alkotmánybíróság drogdöntését.
TGM az Indexnek adott interjújában éles szavakkal bírálja az Alkotmánybíróság drogdöntését.
A nemtetszésről jut eszünkbe az Alkotmánybíróság. Mit gondol a drogdöntésről?
Nem lehet valakit büntetni, aki senki másnak nem árt, csak saját magának. Ez ellentmond minden értelmes jogfölfogásnak. Az egész körülbelül olyan, mint a régi Angliában, amikor a puritánok hatására büntetendő volt az öngyilkosság. Ha valaki öngyilkos lett, a bíróság formálisan ítéletet hozott, amelyben szimbolikusan elítélte. Ez abszurdum. Az öngyilkos senki másnak nem árt.
A jog azokat bünteti, akik ártanak valaki másnak. De ha valaki elszív egy marihuánás cigarettát, és tételezzük föl, hogy igaza van az Alkotmánybíróság „biokémikusainak” abban, hogy ez rendkívül ártalmas (mint ahogy persze egyáltalán nincs igazuk, sőt!), akkor se másnak árt. Következésképpen, miért kell megbüntetni?
Nem mérnek egyenlő mércével. Hogyan lehetséges jogrendszer, amelyben nincs arányosság és méltányosság? Ráadásul az Alkotmánybíróság a határozatában még el is ismeri, hogy az alkoholhoz meg a dohányhoz már hozzászokott a társadalom, tud vele mit kezdeni. Igen? Nem ezt mutatják a statisztikák. De mindegy. Tételezzük föl megint csak, hogy ez így van; ehhez már hozzászoktunk, a marihuánához viszont nem. Ez azt jelenti akkor, hogy ami a mi társadalmunkra jellemző, tehát belföldi eredetű, a kultúránkban benne van, mint – csakugyan! – a pia vagy a feleségverés vagy a pedofília, az rendben van? Viszont a külföldi mámor tilos? Ez valami elképesztő. Akkor, mondhatná bárki teljesen jogosan, alkoholtilalomra is szükség van. Ha méltányos volna ez a határozat, akkor engem is el kellene vinni, ha megkínálok valakit egy pohár pálinkával.
Az Alkotmánybíróság jogszabályokat ír bele a büntető törvénykönyvbe, amihez voltaképpen nincs joga. De nincs fölötte senki, azt csinál, amit akar. Itt teljes csődhöz érkeztünk. Az Alkotmánybíróság nem tartja tiszteletben az alkotmány alapelveit! Ez nagyon súlyos probléma. Ha a társadalomban senkiben nem lehet megbízni, hogy a rá bízott dolgokat úgy intézi, ahogy megesküdött rá, akkor az a társadalom nagyon nagy bajba kerül. És szerintem nagyon nagy bajban is vagyunk.
Kíváncsi vagyok, ennek a kábítószerügyi dolognak mik lesznek a következményei. Föl fogják emelni az emberek a szavukat? Lesz valami tiltakozás? A kormány kijelentette, hogy nem hajlandó változtatni a politikáján, és megpróbálja megőrizni elveit. Ez helyes, de lesz-e emellett valami közvélemény is? Kétlem, őszintén szólva. De lássuk! Persze az nem kunszt, hogy én kimondom huszadszor, hogy disznóság. Az effélékre mindig ezt szoktam mondani. Jó volna, ha megjelennének új erők, és más társadalmi miliőkből.
Mondjuk, elszaporodnának a fideszes coming-outok?
A Fidesznek, amely gyalázatosan represszív politikát képvisel ebben az ügyben, a legtipikusabb támogatói a fiatal üzletemberek közül kerülnek ki. És persze azokból, akik üzletemberek lesznek. Jogi kar, közgáz, business school. Ezeknek az embereknek lehet ismerni a társasági életét. Ki szokott Magyarországon például kokaint használni? Nem a proletariátus itala a kokain…
(részlet az interjúból)
Forrás: www.index.hu
