A Fővárosi Bíróság helybenhagyta a TASZ által képviselt Juhász Péter önfeljelentő, a Kendermag Egyesület szóvivőjének ügyében született első fokú ítéletet.
A Fővárosi Bíróság helybenhagyta a TASZ által képviselt Juhász Péter önfeljelentő, a Kendermag Egyesület szóvivőjének ügyében született első fokú ítéletet.
Juhász Péter jogerősen 70.000,-Ft pénzbírságot kapott azért, mert saját használatára kis mennyiségű marihuánát termesztett otthonában.
I.
Az első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság nem fogadta el a védelem érvelését, mely szerint bűncselekmény a társadalomra veszélyesség hiánya miatt nem valósult meg, mert semmilyen érdeket nem sért az, ha valaki saját használatra a saját otthonában kender növényt nevel. A bíróság álláspontja szerint egy személy magatartása önmagában még nem feltétlenül okozna büntetőjogilag értékelhető társadalmi hátrányt, nem veszélyeztetné feltétlenül súlyosan a közösséget. Azonban Juhász Péter az önfeljelentéssel és az elektronikus médián keresztül felhívta a kábítószer fogyasztására a társadalom figyelmét, és a sajtóban, valamint az egyesület honlapján a kábítószer fogyasztása mellett foglalt állást, ezáltal komoly veszélyt jelent a társadalmi együttélésre, így vele szemben büntetőjogi felelősségre vonás vált szükségessé. A másodfokú bíróság szerint Juhász Péternek a személye is fokozottabban veszélyes a társadalomra, mert a büntető eljárást, a jog eszközét és a bíróságot kívánta felhasználni arra, hogy a kábítószer fogyasztás legalizálását hirdesse.
II.
A TASZ álláspontja szerint a bíróság, mint minden alkotmányos intézmény egyenrangú része a nyitott társadalomnak, s így a véleménynyilvánítás szabadságának is színtere. Az önfeljelentők akciója nem a kábítószer fogyasztásra akarta felhívni a figyelmet, sosem reklámozták a droghasználatot, pusztán demonstrálni akarták, hogy a marihuána fogyasztása nem veszélyes a társadalomra, és ezért nem értenek egyet annak büntetőjogi tiltásával. Arcukkal vállalták fel azt, hogy egy mások által helytelenített szokásuk miatt nem szeretnének „bűnözővé” válni, és ennek azzal adtak vitathatatlanul szokatlan módon nyomatékot, hogy önként alávetették magukat egy olyan eljárásnak, amely ellen fel kívánnak lépni.
Egy magatartás nem attól lesz kevésbé veszélyes, hogy titokban zajlik, és az érintettek a nyilvánosság előtt nem jelenítik meg problémájukat. A jogszabályok kritizálása, akár a legalizálás követelése senkit nem tesz veszélyessé, akkor sem, ha véleményének kifejtéséhez, a társadalmi vita felélénkítéséhez a nyilvánosságot és a jog eszközét kívánja felhasználni.
Amennyiben a másodfokú ítélettel vagy az üggyel kapcsolatban bármilyen kérdése van, kérjük hívja a 209-0046-os telefonszámot.
Budapest, 2007-02-07.
Társaság a Szabadságjogokért
1. | Siphersh | 2007-02-07 | ||||
|
||||||
Hogy most mi? Szóval a saját fogyasztásra termesztés és a fogyasztás tényleg nem veszélyes a társadalomra, de erre felhívni az emberek figyelmét, az már igen? |
|
||||||
2. | muki | 2007-02-08 | ||||
|
||||||
És így mennyibe jött ki grammja? Megéri termeszteni? 😎 |
|
||||||
3. | utecipej | 2007-02-14 | ||||
|
||||||
Ha többet olvasnánk a marihuana szervezetre gyakorolt hatásairól akkor kiderülne, hogy "a társadalomra" igenis veszélyes. A szakma nagyobbik része biztos, hogy nem hazudik. Perzse bizonyos politikai pártnak érdeke, hogy a Btk-t az ő nyelvezetük szerint formálják át. Hollandiában sem működik már olyan jól a nagy liberalizáció. MI magyarok jó pár lépéssel le vagyunk maradva. Ami már nyugat fele idejét múlta, azokat igyekszünk átvenni. Értelmetlen, ez valakinek marha nagy üzlet lesz majd. |
|
||||||
4. | tartans | 2007-02-20 | ||||
|
||||||
Utecipej,
Szerintem az alkohol, autóvezetés, a csokievés, a dohányzás, stb. is van olyan káros mint a marihuána fogyasztás. Pl. lovaglásba bele is hallhatsz. Ezért tiltsuk be? NEM. A mobiltelefonálással mi a helyzet? Évek óta mondják, hogy agydaganatot okoz. Valaki kimutatta, valaki pedig tagadta. TILTSUK BE? Szerinted igen, és sajnos a politikusok szerint is.
Úgy gondolom, hogy alapvetően a politika és jogformálók érveléseivel vannak komoly bajok. Egyre inkább az a tendencia mutat erősődést, hogy a társadalmat szabályozni kell, mint a kisgyerekeket, akikkel azok a szülők nem bírnak, akik várat akarnák éíteni a nagy erdő középére és ott tartani az állatokat. Nem szeretném megérni azt, hogy már az autó színét is kvótákhoz kössék: 15%piros, 15%szürke, semmi fekete….
Az állam egyre inkább a teljes elnyomásra és kontrollra törekszik. Ezt nem szabad hagyni!
Éljen hát 1984!
TASZ: rendezzetek vitafórumokat egyetemeken. Bennük a jövő!
1. előadásnak javaslom: szerzői jogok megsértéshez kapcsolódó jogszabályozás megvitatását – van miről beszélnünk
|
|
||||||
5. | muki | 2007-02-26 | ||||
|
||||||
A marihuána – nem maga az anyag, hanem az, amit jelen helyzetben jelent – tényleg veszélyes a társadalomra, ezt gondolom senki nem vonja kétségbe. Nem nagyon van olyan tevékenységünk, aminek ne lenne valamekkora kockázata.
Vitatkozni lehet a kockázat mértékéről. Ezt általában úgy szokták vizsgálni, hogy megpróbálják valamilyen módon az adott magatartás, cselekmény, esemény gyakoriságát összehasonlítani a valamilyen szempontból negatív következményeivel, azok gyakoriságával. Sokszor a szemlélet, a könnyebb kezelhetőség, a techniakai nehézségek miatt nem közvetlen mérőszámokkal dolgoznak, hanem keresnek valami közvetett, de jól definiálható mutatót. Ilyen lehet a lefoglalt drogmennyiség, kérdőíves felmérés alapján számított fogyasztási gyakoriság stb. A negatív következmények még nehezebben mérhetők, és ez már komoly – sokszor komoly szakmai – vitára ad okot és lehetőséget. A marihuána fogyasztásának nagyon kevés közvetlen káros hatása van. A nemkívánatos körülményekkel való együttelőfordulás viszont gyanúsan magas. Vannak, akiknek ez elég ahhoz, hogy meggyőződjenek a marihuána káros hatásáról. Erre én két példát szoktam hozni: 1. a tüdőgyulladás és a láz gyakran fordul együtt elő, a láz kiküszöbölése viszont nem oldja meg a tüdőgyulladást, mert nem oka, hanem következménye, tünete; ha elfogadjuk a statisztikai bizonyítékot, kicsináljuk a beteget 2. Semmelweis kifigyelte, hogy a kézmosás, fertőtlenítés elmulasztása gyakran együttjár a gyermekágyi lázzal; ha elvetjük az elméletet, mondván, hogy csak statisztikai adatokon alapszik, akkor kicsinálunk egy csomó anyát. Manapság nincs a tudományban egységesen elfogadott elmélet ezzel kapcsolatban. A statisztikai adatokat egyenlőre mindenféle tudósok – meg mindenféle egyéb emberek – igyekeznek értelmezni, de nincs egyetértés, nincsenek a többséget meggyőző modellek.
Mivel a veszélyesség abszolút mérése ilyen nehézségekbe ütközik, leginkább más, hasonló tulajdonságú anyagokkal szokták összehasonlítani (relatív veszélyesség). Ebből általában az szokott kijönni, hogy egy csomó legális, elfogadott tevékenység kockázatában (statisztikai együttelőfordulás) összemérhető a marihuána fogyasztásával. Ez alapján egyesek azt a következtetést vonják le, hogy akkor minek tiltani (inkább legyen szabadon tíz bűnös, mint börtönben egy ártatlan), mások meg azt, hogy épp elég kockázati tényező van így is, minek csinálni még egyet (inkább legyen börtönben tíz ártatlan, mint szabadon egy bűnös). Ebből kell egy nagyjából mindenki által elfogadható kompromisszumot kikeverni. Ilyen a mostani magyar helyzet: bár hivatalosan nem szabad, gyakorlatilag beszerezhető, fogyasztható, megfelelő körülmények között társadalmilag elfogadott. De ilyen a holland, a svájci, az angol, a német, az osztrák, a kanadai rendszer is. A szomszédos Ausztriában pl. lehet venni ipari mennyiségű magot, palántát a főváros több üzletében, és csak a bajor rendőrség jár oda néha baszkódni, mert a bajorok inkább a kevésbé gyanús Bécsi beszerzést szeretik, Hollandiáról mindekinek "az" jut eszébe.
Az, hogy melyik megoldást választják sok dologtól függ, és ennek legkevésbé a fű fogyasztásához, az ezzel járó kockázatokhoz van köze. Mivel a társadalom által nagyjából egyformán tolerálható megoldások versenyeznek a bizalmat – hatalmat – nem a fűvel kapcsolatos elképzeléseik alapján adják a szavazók a törvényhozóknak, az igazságszolgáltatás és a végrehajtás irányítóinak. Ezt inkább attitűdjük pozícionálására (- Én, de kurva liberális vagyok, bazzeg! – Én meg kibaszott konzervatív! – Én meg csak úgy elvagyok a langyos fosba'!) használják. A rendszerváltás óta a törvényi keretek egyáltalán nem befolyásolták a magyar droghelyzetet. Ennek oka többek között a tökéletes érdektelenség. Nem okoz elég nagy problémát, vannak sokkal fontosabb kérdések is. Ez mutatja a fogyasztás viszonylagos problémamentességét, de mutatja a szabályozás viszonylagos problémamentességét is. Az a kevés ember, akinek ez tényleg fontos, jól elvitatkozik, esetleg tényleg megoldást keres, az érdektelen, botrányokon csámcsogó tömegek véleménye, ugye, kurvára nem számít, akik meg csak a hatalmi játszmájuk egyik színterének tekintik, nagy ívben leszarják a szakmát, a tényeket, a közvéleményt, a kockázatokat stb.
Összességében eddig a penge élén táncoló (se nagyon szigorú, se nagyon engedékeny) drogpolitikákon kívül nagyjából mindnek előjöttek már olyan gyengéi, ami miatt elvetették, a langyos értetlenkedés legalább némi dinamikát biztosít, amíg rá nem jövünk a megoldásra.
muki |