A Drogriporter tudósítása Bangkokból.
A Drogriporter tudósítása Bangkokból.
A new york-i és budapesti székhelyű Open Society Institute ártalomcsökkentő programja (IHRD) a nemzetközi drogpolitikai aréna egyik legismertebb szereplője, az ártalomcsökkentés és érdekérvényesítés területén dolgozó NGOk, köztük a TASZ legfőbb donorszervezete. Az OSI október 24. és 26. között Bangkokban rendezte meg a „Jogalkalmazás és ártalomcsökkentés” című konferenciáját, amelyen főleg ázsiai és kelet-európai országokból érkeztek szakemberek és aktivisták, hogy megosszák tapasztalataikat a rendőrséggel való együttműködésről. Nem véletlenül esett a választás Thaiföldre: 2003-ban ugyanis itt került sor a drogtörténelem egyik legszomorúbb epizódjára. Az akkori anti-demokratikus eszközökkel kormányzó miniszterelnök, Thaksin Shinawatra még 2001-ben hirdette meg a „drogellenes háborút”, amelynek keretében szigorú büntetést ígért a kereskedőknek, a függőknek pedig kezelést. A társadalomban ugyanis morális pánikot váltott ki az injekciós droghasználat és az azzal együtt járó járványok és bűnözés terjedése. Becslések szerint a thai injekciós droghasználók mintegy 40%-a HIV pozitív, jelentős részük a börtönben fertőződött meg. A kormányt korábban a HIV ellenes küzdelem „mintaországaként” emlegették: a szexmunkások körében például sikerült felvilágosító és kondomterjesztő programokkal megállítani a járvány terjedését.
Bangkoki tűcsere-központ bejárata
A Thai Droghasználók Hálózatának klubhelyiségében…
… jól megfér egymás mellett Buddha és az ártalomcsökkentés
A droghasználók abban reménykedtek, hogy a kormány hasonló pragmatikus segítséget fog nyújtani nekik is: steril fecskendőket és metadon fenntartó terápiát. 2003. februárjában azonban a drogellenes kampány eldurvult: a kormány nyomás alá helyezte a rendőrséget, hogy irreális letartóztatási és lefoglalási statisztikákat produkálva törjék le a drogkereskedelmet. A rendőrség természetesen a kisebb ellenállás irányába mozdulva nem a nagyszabású kereskedők, hanem a kiststílű pusherek és a droghasználók megleckéztetésével akarta teljesíteni az elvárásokat. A razziák során a rendőrök fekete listákkal járták a várost és statáriálisan kivégezték azokat, akikkel kapcsolatban felmerült a droghasználat gyanúja. A kivégzettek pontos számát még ma sem tudjuk biztosan, a jelenlegi kormány hivatalosan mintegy 2.500 halálesetet ismer el – sejthetjük azonban, hogy ennél jóval nagyobb számról van szó. A rendőrség azzal védekezett, hogy az áldozatok fegyveres harc közben haltak meg, a Human Rights Watch emberi jogi szervezet azonban dokumentálta, hogy valójában kivégzésekről volt szó. A szerencsésebb droghasználók „megúszták” azzal, hogy munkatábornak beillő „terápiás programokon” való részvételre kötelezték őket.
Egy bangkoki metadonklinikán
A hűtőszekrényben tárolják a metadont
Mikor Thaksin miniszterelnök megbukott, az utódai szigorú vizságlatot ígértek az ügyben, azonban a vizsgálat azóta is csak csigalassúsággal halad. A droghasználók helyi érdekvédő és önsegítő csoportjának tagjai elmondták, hogy kizárólag az olyan eseteket vizsgálták ki, amikor olyan emberek haltak meg, akiknek semmi közük nem volt az illegális drogokhoz (pl. gyermekek). A droghasználók ellen elkövetett gyilkosságok nem érdeklik a közvéleményt, a hozzátartozók pedig még mindig túlságosan rettegnek a megtorlástól ahhoz, hogy a nyilvánosság elé álljanak. A helyzet egyébként sokat javult azóta: a függők számára számos terápiás és HIV-prevenciós szolgáltatást indított be az állam, a rendőrség is kezdi felismerni, hogy az erőszak nem oldja meg a problémákat. A konferencia résztvevői meglátogatták a droghasználók által üzemeltett tűcsere-központot és egy drogambulanciát is, ahol a kliensek fenntartó metadon kezelésben részesülhetnek. A programok lefedettsége még távolról sem elegendő, az állami bürokrácia és a közöny még mindig a hatékony segítség legnagyobb ellensége. Különösen nehezményezik a függők azt, hogy az egészségügyi szakemberek is megbélyegzik őket, nem kapnak megfelelő kezelést és felvilágosítást tőlük. Bár a HIV pozitívok kezelését az állam finanszírozza, a hepatitis C diagnosztizálása és kezelése nem megoldott, a prevenció csupán a kockázati csoportok töredékéhez jut el. Thaiföld az ellentmondások földje: felhőkarcolók és bádogviskók, high-tech és babona, véres drogháború és hatóságilag támogatott tűcsere.
Háziszentély egy forgalmas út mellett
A konferencia programja számos érdekes előadást tartalmazott, beszámolót hallhattunk például arról, hogyan működik Peking első, az OSI által finanszírozott tűcsere-programja, amely utcai megkereső munkások segítségével próbálja eljuttatni a steril tűket és fecskendőket a droghasználók legmarginalizáltabb csoportjához. Zhu He, a program vezetője elmondta, hogy különösen az Ujgur kisebbséghez tartozó droghasználók tartoznak a legveszélyeztetettebb csoportba, akiknek nincsen törvényes tartózkodási engedélyük a városban, ráadásul a Mandarin nyelvet sem beszélik rendesen. Az ő körükben a felmérések szerint majdnem 50%-os a HIV fertőzöttek aránya. A program 13 megkereső munkással dolgozik és mintegy 500 klienst lát el, akik a fecskendők 87,7%-át juttatják vissza – ezzel jelentősen csökkentve az utcán elhagyott fecskendők számát. A tűcsere eddig összesen 200 klienst utalt be metadon-kezelésbe. A tűcsere és a rendőrség együttműködése kezdetben nem volt felhőtlen, ezért a munkatársak a pekingi polgármester támogatásával tréningeket tartanak a rendőröknek az ártalomcsökkentés fontosságáról. Hasonló kezdeményezésekről hallhattunk számos volt Szovjet országból, így Ukrajnából, Kirgizsztánból és Oroszországból is. Ukrajnában például 2006. februárjában a kijevi Rendőrakadémiával közösen a Reneszánsz Alapítvány nevű civil szervezet konferenciát szervezett az ártalomcsökkentésről. A rendőrségi visszaélések dokumentálása, visszaszorítása is fontos hangsúlyt kapott: ebben a témában elsősorban olyan szervezetek képviselői adtak elő, akik maguk is nyújtanak jogsegélyt droghasználóknak, így például a TASZ munkatársa.
Sárosi Péter
