Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A fővárosban, Washington DC-ben és Oregonban először nyílik lehetőség arra a 60-as évek óta, hogy a pszilocibint terápiás használatát törvényesen szabályozzák. Vas Beatrix írása.
Bár
az amerikai elnök-, kongresszus- és szenátusválasztás eredményei akár még
napokig várathatnak magukra, több kérdésben már határozott eredmény született
egyes államokban. Montanában, Arizonában és New Jersey-ben es Dél-Dakotában legalizálták a 21 éven felüli felnőttek rekreációs
kannabisz fogyasztását, Mississippiben a kannabisz gyógyászati felhasználását,
Oregon állam választói pedig kétségkívül történelmet írtak a 110-es
népszavazási kezdeményezés elfogadásával, amivel az államban az összes, korábban kontrollalt pszichoaktív anyag birtoklását és fogyasztását dekriminalizáltak.
Emellett
azonban az oregoniak választólapján még egy fontos, és komoly vitákat kiváltó
kérdés is szerepelt – a szavazópolgárok pedig úgy döntöttek, legalizálják a
pszilocibin (a varázsgombákban található pszichoaktív szer) terápiás felhasználását.A varázsgomba Washington
D.C.-ben is megmérettetésre került, itt lehengerlő többséggel döntött a
lakosság a pszichedelikus növények es gombák dekriminalizálása mellett. A 81-es kezdeményezés
az enteogenek, mint a pszilocibin, ibogain, meszkalin es a dimetiltriptamin
fogyasztását, birtoklását es termesztését bar nem teszi legálissá, lényegében
azt mondja ki, hogy a rendőrség legutolsó feladatának kell lennie az ilyen
ügyekben intézkedni, vagy egyáltalán ügyet csinálni ezeknek az anyagoknak a
használatából. A kezdeményezés támogatói egyébként kiemelik, hogy ezeket az
anyagokat természetes növényi gyógymódként használja a lakosság, tudományosan
bizonyított eredményekkel a depresszió, szorongás, poszttraumás stressz es
különböző függőségek tüneteinek enyhítésére, ezért is fontos, hogy ezt ezentúl
ne a büntetésvégrehajtástól való félelemben tegyék.
Az alábbi rövidfilmünkben betekintést nyerhetsz a pszichedelikus gyógyászattal kapcsolatos legújab kutatásokba!
Az
oregoni 109-es népszavazási kezdeményezés egészen pontosan arra ad felhatalmazást az
állam egészségügyi szervének, hogy a következő két éves periódusban
kidolgozzanak és elindítsanak egy terápiás pszilocibin programot. A tervek
szerint úgynevezett “pszilocibin szolgáltató központok” nyílhatnak meg, ahol a
kliensek egy felkészítő ülés után vásárolhatnak, birtokolhatnak és egy
képesített szakember felügyeletével az intézményben fogyaszthatnak
pszilocibint.
Ez
a szavazat tehát jelenleg csupán zöld utat ad, a pontos részletei annak, hogy fog kinézni a pszilocibin felhasználása terápiás környezetben, még
kidolgozásra várnak. Az Oregoni Egészségügyi Hatóság feladata lesz kialakítani
egy képzési rendszert és felállítani egy szakmai kódexet, ami meghatározza kik
es hogyan praktizálhatják ezt a terápiást módszert (ide tartozik például az
adagolás szabályozása is), és kik vehetik kliensként igénybe a szolgáltatást.
A
109-es kezdeményezést egyébként elég sok kritika érte szakmai körökben, hogy
túlságosan előre szalad a tudomány jelenlegi állasához képest. Az Oregoni Pszichiátriai Szakemberek Szövetsége
(OPPA) és az Amerikai Pszichiáterek Egyesülete (APA) is nyíltan ellenezte a módosítás elfogadását, arra hivatkozva,
hogy a terápiás felhasználás mögött meg nincsenek meggyőző tudományos eredmények.
A Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) 2019-ben “áttörő
terápia” státuszt adott a pszilocibin klinikai kutatásának a depresszió kezelésére,
felgyorsítva ezzel a gyógyászati alkalmazás engedélyezéséhez szükséges
vizsgalatok elvégzését. Azonban a pszilocibinnel végzett klinikai kutatások még
nem jutottak el a harmadik fázisig, így eddig viszonylag limitalt és kis résztvevőszámmal
végzett tanulmányok állnak csak rendelkezésre a gyógymód hatékonyságával és
esetleges mellékhatásaival kapcsolatosan. Bár az eddigi kísérletek határozottan
bíztató eredményeket hoztak, az oregoni kezdeményezést ellenző szakemberek
szerint szimpla többségi szavazással ilyen módon megkerülni a hagyományos orvostudományi
protokollokat veszélyes.
A
– jelenleg még viszonylag hiányos – tervek szerint az oregoni “pszilocibin szolgáltató
központok” nem számítanak majd egészségügyi intézménynek, illetve a szerek birtoklásának
és fogyasztásának dekriminalizációja mellett Oregonban a termesztés és a
kereskedelem továbbra is bűncselekménynek számít, így például azt mindenképpen
érdekes lesz figyelni, milyen rendszert dolgoznak ki a pszilocibin-tartalmú termékek
előállítására a terápiás központok számára. Nagy kérdés az is, hogy ez a
rendszer hogyan fogja érinteni azokat, akik hagyományos gyógymódként, saját felhasználásra
eddig is termesztettek pszilocibin-tartalmú gombákat, esetleg “underground terápiákat” is
tartanak
a felhasználásával – ők például szerezhetnek-e majd állami képesítést és engedélyt
ennek legális folytatásához? Ebből a szempontból a Washington D.C.-ben életbe lépő
változások nagyobb utat hagynak az enteogének klasszikus egészségügyi kereteken
kívül eső felhasználására.
Az
biztos, hogy Oregont és Washington D.C.-t is érdemes lesz figyelni, ami a
pszichedelikumok szabályozását és a pszichedelikus gyógyászat jövőjét illeti. A
most megszavazott változások hatásai, ezen jogi modellek tapasztalatai fontos
leckéket fognak adni nem csak az adott államok vezetésének és lakosságának, de
az ország más államai és a világ többi országa számára is. Magyarországon, bár sok elismert magyar kutató van a területen, a
pszichedelikumok kutatása rendkívül nehéz, a terápiás felhasználás elfogadottá válása
pedig ennek tükrében nagyon távolinak tűnik.
Vas Beatrix
