A Drogriporter Szabadegyetem legutóbbi rendezvényén azt jártuk körül egy vancouver-i magyar pszichoterapeutával, miért és hogyan alkalmazzák a pszichedelikus szereket a traumák feldolgozásában Kanadában.
Korunkat a szorongás korának is nevezik, mivel a fejlett országokban a lakosság mentális egészségi állapota, különösen a fiataloké, az elmúlt évtizedekben jelentősen romlott. A WHO adatai szerint több, mint 300 millió ember szenved ma depressziótól, arányuk 2005 és 2015 között 18%-al nőtt. Annak ellenére, hogy az anyagi jólét egyre több ember számára hozzáférhető, akárcsak a modern orvostudomány vívmányai, mégis azt látjuk, hogy egyre több ember szorong. Vannak eredményes gyógyszeres és pszichoterápiás módszerek olyan népbetegségek kezelésére, mint például a depresszió vagy a poszt-traumatikus stressz szindróma (PTSD).
A hagyományos gyógymódok azonban nem működnek mindenkinél, illetve az antidepresszáns gyógyszerek jelentős mellékhatásokkal járhatnak. Ezért aztán az utóbbi években jelentősen megnövekedett az érdeklődés az új gyógymódok és terápiás lehetőségek iránt.
Sokak szerint ezt a rést azok a szerek fogják kitölteni, amiket pszichedelikumoknak nevezünk. Ez a kifejezés egy Humphry Osmond nevű brit pszichiátertől származik, a görög nyelvből ered: psziché = lélek, délosz = kinyilvánítás.
A lélek rejtelmeit kinyilvánító szerekről van szó.
A szakrális értelmezés hívei entheogéneknek is nevezik őket: a megistenülés szereinek, hiszen az emberek évezredekig sámáni beavatási szertartások részeként használták őket. Ilyen például a peyote-kaktuszban található meszkalin, a varázsgombában található pszilocibin, az amazóniai őserdőben előállított ayahuasca főzetben található DMT, és a közép-afrikai eredetű növény, az iboga hatóanyaga, az ibogain. Ide tartozik az Albert Hofmann által 1943-ban felfedezett LSD is. És egyesek ide számítják a ketamint és az MDMA-t is (ez utóbbit empatogénnek is nevezik), bár erről lehet vitatkozni.
A pszichedelikus szerek jelentősen különböznek a pszichoaktív szerek egyéb csoportjaitól abban, hogy alapvetően fenekestől felforgatják azt a módot, ahogyan a valóságot megtapasztaljuk, és amilyen jelentést tulajdonítunk neki. A pszichedelikus szerek hatására sokan az én, ez ego feloldódásáról, és egy nagy kozmikus egység részeként való létezés megtapasztalásáról számolnak be – ami nagyon hasonló azokhoz az élményekhez, amelyekről a misztikusok tudósítanak.
Ma már számos tudományos kutatás is bizonyítja, hogy ezek a szerek hozzásegítenek ahhoz, hogy az emberek lebontsanak gátló mechanizmusokat és hozzáférjenek bizonyos (tudattalan) lelki tartalmakhoz, amelyek megakadályozzák őket a megfelelő működésben.
Például segíthetnek a traumák feldolgozásában, a depresszió és a halál előtti stressz kezelésében. És a legtöbb droggal ellentétben a pszichedelikus szereknél nem alakul ki függőség sem: napi rendszerességű használat gyakorlatilag nem létezik. Az antidepresszáns szerekkel ellentétben mindössze néhány terápiás ülés során történő nagydózisú fogyasztási alkalom is mélyreható változásokat idézhet elő, ha megfelelő (beszélgetős) pszichoterápiával együtt alkalmazzák.
A pszichedelikus szereket az emberek évezredek óta használják, a modern pszichiátria azonban csak az 50-es években fedezte fel a jótékony hatásaikat. A 60-as években a pszichológusok és pszichiáterek körében az egyik legdivatosabb téma volt a pszichedelikumok alkalmazása a pszichoterápiában. Számos kutatás született, amelyek alátámasztották, hogy az olyan szerek, mint az LSD, meglepően eredményesen használhatók például az alkoholizmus és egyéb függőségek kezelésében. (Stanislav Grof LSD pszichoterápia című, magyarul is megjelent könyvét ajánlom azoknak, akiket ez a téma bővebben érdekel.)
Mégis, a pszichedelikumokkal kapcsolatos kutatást a 60-as években befagyasztották, mivel ezek a szerek kiszivárogtak a populáris kultúrába is, és az ifjúsági ellenkultúra szimbólumává váltak. Évtizedekig tartó szünet után aztán csak most, a 2000-es évektől kezdődtek újra a pszichedelikumokkal kapcsolatos kutatások, és azóta a pszichedelikumok reneszánszáról beszélünk.
Az egyik olyan ország, ahol a pszichedelikus szerek gyógyászati alkalmazása a legígéretesebb lehetőségekkel rendelkezik, Kanada. Bár ezen szerek itt is kábítószernek minősülnek a szövetségi drogtörvény alapján, az Egészségügyi Minisztérium különengedélyével a beteg emberek legálisan használhatják azokat. A rendszer azonban felemás: a pszichoterapeuták nem alkalmazhatják, a pszichiáterek nem írhatják fel ezeket a szereket, és a beszerzésük is illegális. Legálisan csakis klinikai vizsgálatokra lehet őket előállítani és beszerezni.
A hatóságok toleráns magatartását számos pszichoterapeuta használja ki és alkalmazza a pszichedelikus szereket a pszichoterápiás kezelésben. Közéjük tartozik Kálmán Kata, aki hosszú évek óta Vancouverben él, a Csendes-óceán partján, ahol pszichológus végzettséget szerzett. Kata a bestseller író, Máté Gábor egyik közeli munkatársa, akitől sokat tanult a traumák feldolgozásáról. Ő maga is elsősorban traumatizált kliensekre szakosodott. Természetesen nem kizárólag, és nem is automatikusan használ pszichedelikus szereket. Egy komoly szűrőn kell keresztülmennie azoknak a klienseknek, akiknél a terápia ezen formáját indokoltnak tartja.
Vajon mi indokolja, hogy valaki pszichedelikumok által asszisztált pszichoterápián vegyen részt? Miből áll egy ilyen kezelés, és milyen elő- és utómunkát igényel? Milyen jogi kiskapukkal lehetséges egy illegális szer használata a terápiában? Milyen siker és kudarcélmények érték őt, mint terapeutát? Mi a különbség a különféle pszichedelikumok között a terápiás felhasználhatóság szempontjából?
Ezekről a kérdésekről részletesen is beszélgettünk Katával a Drogriporter Szabadegyetem augusztus 19-ki rendezvényén, amelynek teljes videófelvételét mindenkinek elküldjük, aki a Drogriportert legalább 500 forintos rendszeres havi adománnyal (vagy legalább évi 5000 Ft adománnyal) támogatja.
Légy Te is a Támogatónk, járulj hozzá ahhoz, hogy a Drogriporter sikeresen működhessen a jövőben!
Amióta Justin Trudeau liberális kormánya van hatalmon, a hozzáállás jóval engedékenyebb a drogok alkalmazásával kapcsolatban. 2018-ban a szövetségi kormány legálissá tette a kannabisz forgalmazását, és bár hasonlót nem tett a pszichedelikus szerekkel, de az egészségügyi miniszter, a magyar származású Patty Hajdú számos különengedélyt adott ki a gyógyászati használatukra.
Az egyik legnagyobb cég, amely a pszichedelikumokkal kapcsolatos klinikai vizsgálatokat folytat, a Numinus, amelynek igazgatója Kálmán Kata kliense volt – és a pszichedelikus terápia segítségével épült fel a krónikus fájdalmaiból. A Numinus éppen nemrég kapott engedélyt arra, hogy az MDMA asszisztált pszichoterápia eredményességét vizsgálja a PTSD kezelésében egy klinikai vizsgálattal. Reményeik szerint a kormányzat hamarosan kidolgoz egy olyan szövetségi szintű szabályozást, ami lehetővé teszi, hogy a pszichedelikus szerek, először a világon, a mainstream gyógyászat részévé váljanak. Sztenderd terápiás protokollokkal, szakemberképzéssel és minőségbiztosítással/akkreditációval.
