…avagy a gyógyszertárak szerepe a kábítószer-probléma kezelésében, címmel került sor konferenciára Budapesten.
…avagy a gyógyszertárak szerepe a kábítószer-probléma kezelésében, címmel került sor konferenciára Budapesten.
Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (új nevén Szociális és Munkaügyi Minisztérium), és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal közös rendezvénye a gyógyszertárak képviselőinek és az ártalomcsökkentés területén dolgozóknak teremtett alkalmat arra június 27.-én, hogy a már korábban megkezdett párbeszédet folytassák arról, miként lehet együttműködésüket sikeresebbé tenni a kábítószer-jelenséggel kapcsolatos problémák csökkentése érdekében.
A konferencia egyben képzés is volt a gyógyszerészek számára, a kábítószer és pszichoaktív szerhasználat, valamint az ártalomcsökkentés alapjairól.
A gyógyszerész szakma törekvése immár nyolc éve, mondta el köszöntőjében Antal Csaba országos tiszti főgyógyszerész, hogy a gyógyszertárak közösségi egészségfejlesztésben betöltött szerepét kiszélesítse. Olyan egészségügyi centrumokká válhatnának, amelyek a gyógyszerész eszközeivel komplexebb gondoskodást nyújtanának, a még mindig pária státuszba kényszerített, és gyakran visszautasított problémás kábítószer-használók számára is.
Topolánszky Ákos, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatója hasonló véleményen volt, szerinte a gyógyszertárakra, mivel nagyon sok emberrel létesítenek kapcsolatot, a hagyományos feladataikon túl a megelőzésben, információátadásban, a kezelésbe vétel elősegítésében, a túlzott medikalizáció kontrolljában és az ártalomcsökkentésben egyaránt fontos feladat vár.
„Két tűért egy csomag”
Számos nyugat-európai országban a patikák aktívan részt vesznek a HIV/AIDS és Hepatitis megelőzésben és tágabb értelemben vett ártalomcsökkentésben. Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke több példát ismertetett: Angliában a gyógyszertárakban tűcserére és metadon kiváltására van lehetőség, Portugáliában a gyógyszertárak 80%-a részt vesz a tűcserében, Spanyolországban AIDS csomagot és olcsó kondomot osztanak a patikusok, tűcsereproramokat működtetnek, és olyan módszerekkel próbálják meg a steril felszerelés használatára ösztönözni a fogyasztókat, mint a „két tűért egy tízes csomag” fecskendőakció.
Mi a helyzet Magyarországon?
Mi történik a patikákban fecskendőt venni szándékozó injekciós droghasználóval? Mit várna el egymástól a gyógyszerész és ártalomcsökkentő szakma, és hogyan lehetne az együttműködést jobbá tenni? A konferencián ezekre a kérdésekre keresték a választ.
A gyógyszertáraknak óriási szerepe van a fecskendők megosztásával vér útján terjedő fertőző betegségek, úgy mint a HIV és Hepatitis C és B vírus megelőzésében.
Jelenleg Magyarországon a konferencián elhangzott adatok szerint 22 ezer „problémás szerhasználó él”, korábbi becslések szerint is 10-15 ezer ember él közöttünk[1], aki injekciósan használ szereket. A tűcsereprogramok 2004-ben hazánkban 1293 klienssel voltak kapcsolatban[2], ami azt valószínűsíti, hogy a programok országos lefedettsége nagyon alacsony, 10%-alatti. Az intravénás droghasználók többsége tehát országos szinten valószínűleg még mindig patikákból szerzi be a steril felszerelését, amennyiben kiszolgálják őket.
Sajnos a patikák hozzáállása ezen a területen még mindig nem egységes. A Drogprevenciós Alapítvány tűcsereprogramjának munkatársai Budapesten nemrég néhány héten keresztül folyamatosan kérdezték a hozzájuk fecskendőért betérőket, hogy mondják el gyógyszertári tapasztalataikat. Pár hét alatt tizenegy gyógyszertárat neveztek meg, amely nem szolgálta ki őket. Kassai Melinda, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársának 2002-es kutatásából kiderült, hogy a megkérdezett 113 budapesti gyógyszertárból 17% nem szolgált ki droghasználót „mert az a gyógyszertár működésében (a gyógyszertár, a gyógyszertáros biztonsága) korábban problémát jelentett,” illetve 28% jelezte, hogy problémát jelent nekik a fecskendők eladása, a vevők türelmetlen és olykor agresszív viselkedése miatt.[3]
Agresszív „drogosok”?
A kábítószer-használókkal foglalkozó szakemberek véleménye ebben a tekintetben egyöntetű volt: az injekciós droghasználók is emberek, két fülük van és egy orruk, ugyanúgy örülnek és szenvednek mint mások. Személyes tapasztalataik és a kutatások szerint sem agresszívabbak mint az illegális szereket nem használók. Varga Mónika a Drogprevenciós Alapítvány tűcsereprogramjának munkatársa tanúsította, hogy munkájuk 11 éve során klienseik még egyik munkatársukat sem bántották, a velük kapcsolatos félelmek legtöbbször teljesen alaptalanok. Bajzáth Sándor, aki 15 éven keresztül volt injekciós használó, ma pedig az Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány munkatársa, nem agresszív ember, de vele is előfordult egyszer, hogy amikor elvonásban a patikában nem szolgálták ki, erőszakosan reagált. Az tehát, hogy egy használó vásárlása menyire békésen alakul, nagyban a patikusok hozzáállásán múlik. Igaz az is, hogy van a droghasználók között is kellemetlen ember, a legkedvesebb gyógyszerésszel is erőszakosak néhányan, de ez nem csak a droghasználókra igaz. A sorban türelmetlenkedő nyugdíjast, a húsz perce ordító csecsemőjét cipelő anyát, a gyógyszerfüggő nagymamát nem utasítják el azért mert viselkedése kellemetlen.
A tiszti főgyógyszerész és a gyógyszerész kamara elnökasszonyának állásfoglalása egyértelmű volt: a patikusoknak ki kell szolgálniuk az injekciós használókat, még ha sokadjára keltik is fel őket az ügyeletben, legfeljebb nem kell mosolyogniuk hozzá.
Támogatom és fenntartom-e a drogfogyasztását azzal, ha fecskendőt adok neki?
Gyakori érv szokott lenni a fecskendők kiadásának metagadása mellett az, hogy ezzel egy káros viselkedést támogat a patikus. Ez a félelem mára a tűcsereprogramokkal kapcsolatos évtizedes tapasztalatok alapján egyértelműen megalapozatlannak tűnik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2004-es áttekintésében megállapította, hogy nem támasztják alá bizonyítékok azt, hogy bármilyen nemkívánatos negatív hatással járnának a programok.[4] A szakértők között egyetértés van arról, hogy a tűcsereprogramok nem propagálják a droghasználatot, és nem akadályozzák a leszoktatás sikerességét, sőt megnövelik a rehabilitáció esélyét azáltal, hogy sokkal könnyebben elérhetővé teszik az információt és a szociális, lelki és egészségügyi segítséget. A tűcsereprogramok lényege éppen az, hogy az injekciós használat akkor is megvalósul, ha nem férnek hozzá az emberek steril felszereléshez, de ennek halálos következményei lehetnek. Ha nem szolgálnak ki valakit egy gyógyszertárban, azzal annyit érnek el, hogy fertőzött, koszos és vénaroncsoló csorba hegyű tűt fognak magukba szúrni. Ennél semmivel sem többet.
Mindössze ennyit kérünk: adják ki a fecskendőket…
Veres Ilona a Drogprevenciós Alapítvány koordinátora a programjukat bemutató előadás után csak ennyit kért: a patikusok szolgálják ki a fecskendőt vásárlókat, még ha néha ez kellemetlen is lehet a számukra. Miletics Marcell, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársa egy olyan szórólap patikákba történő kihelyezését szorgalmazta, mely felhívná a figyelmet a tűcsereprogramokra, és így hozzájárulna ahhoz, hogy tehermentesítse a gyógyszertárakat. A jelenlévők támogatták az ötletet, és maguk is megfogalmazták az igényt droginformációs anyagok kihelyezésére, illetve továbbképzésekre arról, hogy igény esetén kit, hova lehet vagy érdemes irányítani. Ha a patikusok ilyen helyzetbe kerülnek, első ötletként ajánlhatják a Drog Stop telefonos segélyszolgálatot a 06/80-505-678-as ingyenes számon.
Ahhoz, hogy a nyugat európai országokhoz, vagy akár közvetlen szomszádainkhoz, mint például Romániához hasonlóan (ahol már egyre több gyógyszertárba lehet visszavinni a használt fecskendőket) a patikák is aktívabb szerepet játszanak az Uniós és nemzeti drogstratégiában prioritásként megjelölt ártalomcsökkentésben és fertőző megbetegedés megelőzésben, még több hasonló diskurzusra lesz szükség. A konferencián úgy tűnt, a felek nyitottak a párbeszédre, és képesek lesznek egymásnak segíteni.
Takács István Gábor
2006.06.28.
[1] Rácz József és Ritter Ildikó (2003) Az injekciós droghasználat felmérése a gyors helyzetelemzés és válasz módszerével Magyarországon, Addictologia Hungarica 3-4 (2003): 305-345.
[2] Márványkövi Ferenc, Rácz József (2005) Alacsony-köszöbű, droghasználókat ellátó szolgáltatások jellemzői Magyarországon 2004-ben, Addictologia Hungarica, L’Harmattan Könyvkiadó és Interdiszciplináris Addiktológiai Fórum, Budapest, 2005. IV. évfolyam 4. szám 440. oldal.
