A legfontosabb tények és szakmai iránymutatás a DrugScope kiadványában
„Az évek során a médiában, és elsősorban a legolvasottabb újságokban tapasztalt, drogokkal kapcsolatos hisztérikus és rosszul informált beszámolók kétségbe ejtettek. Az újságírók túlságosan hajlamosak elfogadni és továbbadni a mítoszokat és olvasóikkal együttműködni a további mítoszok gyártásában. Azzal, hogy ésszerűség helyett érzelmileg közelítenek a témához és megtagadják a valóságot, az újságok rossz szolgálatot tesznek a társadalomnak. Ez az útmutató bizonyosan hasznára válik a következő újságíró-generációnak, mert valós tényekkel szolgál a tudatlansággal és az előítéletekkel szemben. Úgy hiszem, hogy felbecsülhetetlennel értékkel fog bírni”.
Bevallom, irigykedéssel vegyes örömmel nyitottam meg a Daily Mirror alapítójának fenti dicséreteivel fémjelzett DrugScope kiadványt, hiszen a Médiamonitor program keretein belül mi is terveztük egy hasonló útmutató megjelentetését, ám az elképzelés egyelőre nem jutott el a megvalósításig. Azonban míg mi egy néhány oldalas, könnyen áttekinthető, elsősorban a gyakran visszatérő hibákra, sztereotípiákra, stigmatizációra és dramatizálásra koncentráló kiadványt terveztünk, addig a DrugScope egy 140 oldalas, átfogó munkát tett le az asztalra.
A szabadon letölthető kötet a brit drogszcéna bemutatásával indul, majd sorra veszi az egyes legális és illegális drogokkal kapcsolatos tényeket és példákon keresztül szemlélteti a követendő és nem kívánatos újságírói gyakorlatokat. Külön figyelmet szentel annak, hogy milyen szempontokat kell szem előtt tartani egy drogfogyasztóval vagy drogfüggővel készítendő interjú során. A médiahisztéria nem meglepő módon a mefedron tálalásmódjával kerül szemléltetésre, végigjárva a szer bemutatásakor elkövetett legfőbb újságírói tévedéseket.
Ezt követően a Kérdés & Válasz rovat emel ki és válaszol meg néhány tipikus – de sajnos közel sem az összes – gyakran visszatérő kételyt, ám egy későbbi fejezetben több elterjedt mítosz is eloszlatásra kerül a legelterjedtebben használt illegális drog, a kannabisz tekintetében. A kötet iránymutatást ad a releváns statisztikai ábrák megtalálásához és betekintést nyújt a brit drogtörvényekbe és a kormány drogmegelőzési tevékenységébe, a leszoktató és fenntartó kezelésbe, illetve a drogprevencióba, végezetül pedig a drogszakmában alkalmazott kifejezések definícióról, valamint a legfontosabb brit szakmai szervezetekről olvashatnak az újságírók.
Túlzás nélkül állítható, hogy minden ország újságíróinak hasznára válna egy hasonló kiadvány, hiszen a média sehol sem büszkélkedhet a drogkérdés jellemzően tényalapú, előítéletektől és érzelmi elfogultságtól mentes bemutatásával.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.12.03.