Újabb érvek a pszichedelikus terápiák mellett – az Indexen
A Drogriporter olvasói számára aligha újdonság, hogy a pszichedelikumokkal kapcsolatos gyógyászati kutatások közel negyven év szünet után az utóbbi 4-5 évben újraéledtek, hiszen több cikkünkben foglalkoztunk az újabb pszichedelikus terápiákkal és tudósítottunk az ezeket megtárgyaló fórumokról és konferenciákról.
Az Index most egy, a Nature Neuroscienceben megjelent tanulmányon keresztül vezeti be olvasóit a kérdéskörbe, melynek svájci szerzői szerint „újra be kellene vezetni a pszichoaktív drogok használatát a gyógyításba”. Egy ilyen kijelentéssel garantáltan nevetség tárgyává vált volna a svájci kutatógárda, hiszen – és itt idézek egy korábbi cikkemből – definíció szerint „pszichoaktívnak” minősül minden olyan szer, amely a szervezetbe jutva hatást gyakorol a központi idegrendszerre és megváltoztatja annak működését, funkcióját, megvonása pedig elvonási tünetekkel párosulhat. Magyarul a „pszichoaktív szerek” a drogok halmazának egy másik elnevezése (együttesen pszichoaktív drogok), amely csoportba a koffeintől a heroinig minden, idegrendszerre ható szer beletartozik, beleértve a gyógyászatban használt gyógyszereket is.
A cikkből ezután kiderül, hogy a kutatók a pszichedelikumokról beszélnek, nevesül az LSD-ről, a ketaminról és a pszilocibinről, mint olyan szerekről, melyek alkalmasak lehetnek a depresszió, krónikus fájdalom, súlyos szorongás vagy OCD kezelésére.
A svájciak bizonyos tekintetben még így is nyitott kapukat döngetnek, már ami a kutatásokat illeti, hiszen már 2006-ban elindult egy kísérleti kutatás, melyben a varázsgomba egyik hatóanyagát, a pszilocibint alkalmazták az aggodalom és a depresszió enyhítésére. Ugyanezen év egy másik klinikai vizsgálatban pedig alacsony dózisú LSD és pszilocibin segítségével sikerült csökkenteni a cluster típusú fejfájást.
Az idézett tanulmányban a svájci kutatók elsősorban a depresszióra irányuló, pszichedelikumokkal végzett vizsgálatok fontosságát emelik ki, utalva arra, hogy a depresszió népbetegséggé nőtte ki magát. Sajnos az Index cikk mellőzte a kutatók talán legfontosabb érvét a hagyományos antidepresszánsokkal szemben: a kezelésben a pszichedelikumokat – egyéb terápiás ülések mellett – alacsony dózisban, néhány hónap alatt csak pár alkalommalkellene alkalmazni, amelyek így új perspektívákat tudnának ébreszteni a betegekben, amivel meghaladható lenne a depresszió. A hangsúly a ritka, alacsony dózisú használat mellett az új perspektívákon, vagyis a pszichedelikumokkal átélt spirituális élményeken van, amelyek egy korábbi kutatás szerint akár egy évnél tovább is meghatározóak maradnak az átélő számára. Ehhez hasonlót pedig egy kizárólag a biokémiai hatásmechanizmusokra építkező, a szerotonin újrafelvételt gátló antidepresszánsokkal folytatott rövid-távú kezelés aligha tud felmutatni. A pszichedelikumok ezen a téren tudnának jelentős újdonsággal szolgálni.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.08.21.
