Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága (CND) ülésének második napján éles vita bontakozott ki a tagállamok delegátusai között a HIV/AIDS prevenció és a drogpolitika összefüggéseivel kapcsolatosan. Egyes tagállamok konszenzus-döntést sürgetnek az ártalomcsökkentő módszerek támogatásáról, más tagállamok viszont azt szeretnék, ha a drogmentes kezelés maradna a fő cél
Az ENSZ Kábítószerügyi Bizottsága (CND) ülésének második napján éles vita bontakozott ki a tagállamok delegátusai között a HIV/AIDS prevenció és a drogpolitika összefüggéseivel kapcsolatosan. Egyes tagállamok konszenzus-döntést sürgetnek az ártalomcsökkentő módszerek támogatásáról, más tagállamok viszont azt szeretnék, ha a drogmentes kezelés maradna a fő cél.
A tematikus vitát Peter Piot, a UNAIDS elnöke vezette, aki rámutatott, hogy a használt fecskendők megosztott használata miatt a HIV/AIDS járvány jelenleg minden olyan droghasználó közösségben drámai gyorsasággal terjed, ahová egyszer sikerült behatolnia. A vér útján terjedő járványok megfékezése nehéz ugyan, de nem lehetetlen. Bár a droghasználat megelőzése ezután is prioritás maradhat, nagy szükség van a HIV terjedését megakadályozó programok bevezetésére az aktív droghasználók számára is, mondta. Példaként említette a szubsztitúciós (metadon vagy buprenorfin) terápiát, a tűcsereprogramot, az egyenlő egészségügyi ellátás megvalósítását, az önkéntes HIV-szűrés és tanácsadás kiszélesítését. Párbeszédet kell teremteni a kábítószer-ellenőrzés és a HIV-prevenció világa között – hangsúlyozta, utalva arra, hogy az ENSZ kábítószerügyi és HIV/AIDS prevenciós testületei az utóbbi időben gyakran egymással ellentétes állásfoglalásokat adtak ki a kérdésben.
(fotó: Dénes Balázs)
Az Európai Unió soros elnökségét adó luxemburgi delegáció az EU nevében azt indítványozta, hogy a CND vegye figyelembe az Európában már régóta sikeresen működő HIV-prevenciós módszerek tapasztalatait. Bár számos konkrét ártalomcsökkentő program (pl. tűcsere) megosztja a nemzetközi közösséget, ezek hatékonyságát valójában számos tudományos bizonyíték támasztja alá. Hasonlóan foglalt állást az Európa Tanács delegátusa is, aki rámutatott, hogy a szubsztitúciós terápiával kapcsolatos ajánlását korábban a CND is jóváhagyta. A sikeres HIV-prevenciónak három fontos eleme az átfogó megközelítés, a valós helyi körülmények figyelembe vétele és az állandó minőség-ellenőrzés, fejtette ki. Az ártalomcsökkentő programok sikerességét számos más európai állam is megerősítette, így például Hollandia, Németország, Franciaország, Horvátország, Svájc, Spanyolország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Norvégia és Finnország. Az ártalomcsökkentő megközelítésnek az európai országok mellett a harmadik világból is számos támogatója akadt, így például Brazília, Pakisztán és Irán, ahol a metadonfenntartó és tűcsereprogramokat alig néhány éve vezették be, de azok sikerességét máris számos kedvező fejlemény igazolja.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) képviselője elmondta, hogy napjainkban már közel 4 millió HIV-pozitív intravénás droghasználó él a világon, és ez a szám a következő években tovább fog nőni. A járvány megfékezéséhez sürgősen be kellene vezetni a hatékonynak bizonyult megelőző programokat, és univerzálissá kellene tenni a HIV-pozitív droghasználók (antiretrovirális, azaz ARV) kezelését is, jelenleg ugyanis csupán töredékük részesül megfelelő egészségügyi ellátásban. A WHO javaslata szerint minden országnak legalább 6 alapvető HIV-prevenciós eszközt kellene bevezetnie: 1, tűcsere 2, szubsztitúciós terápia 3, HIV-tesztelés és tanácsadás 4, kortárs megkereső szolgáltatások 6, kondomterjesztés 7, Hepatitis B vakcinák.
Az ártalomcsökkentés ellen foglalt állást az Amerikai Egyesült Államok képviselője, aki szerint a droghasználók drogmentessé tételének kell maradnia a fő célnak, kiegészítve a metadonfenntartó programokkal. A delegátus élesen elítélte az olyan programokat, amelyek „megkönnyítik a droghasználatot,” bár nem nevezte meg konkrétan a tűcsereprogramokat, amelyek Amerikában még mindig illegálisnak számítanak. Azt javasolta a képviselőknek, hogy az „ártalomcsökkentés” fogalmát teljesen vessék el. Hasonló érvek alapján támadta az ártalomcsökkentő megközelítést Japán delegátusa is, aki kifejtette, hogy országát nyugtalansággal tölti el, hogy egyes államok drogokkal és fecskendőkkel látják el a droghasználókat ahelyett, hogy leszoktatnák őket a droghasználatról.
Az ülés végén három civil szervezet is hozzászólt a vitához, a Nemzetközi Vöröskereszt, a Transznacionális Radikális Párt és az Európai AIDS Kezelésért Csoport (EATG) képviselője. Mindhárman azt sürgették, hogy a CND hozzon konkrét határozatot az ártalomcsökkentő módszerek és az egyenlő egészségügyi ellátáshoz való jog megerősítéséről.
