Az elmúlt év legfontosabb eseményei a nemzetközi drogpolitikában
1) A fordulat éve az USA-ban
A globális drogkontroll-rendszer szempontjából kétségtelenül a legfontosabb esemény az amerikai elnökválasztás volt, hiszen a jelenlegi prohibicionista drogpolitika létrehozásában és fenntartásában az Egyesült Államok szerepe egyedülálló. Bár a kampánytémák között nem szerepelt a drogellenes háború, Obama nyíltan beismerte, hogy fiatalkorában maga is fogyasztott füvet és kokaint, majd nyilvánvalóvá tette, hogy megválasztása esetén enyhít a fogyasztókkal szembeni büntetőjogi szigoron. A marihuána legalizációjától ugyanakkor mereven elzárkózik, és még nem nevezte meg jelöltjét a Fehér Ház drogirodájának vezetésére.
2) Brit kormány vs. tudomány
A brit kormány saját tudományos tanácsadó testületének hivatalos véleményét semmibe véve úgy döntött, hogy a kannabiszt a kevésbé veszélyes drogok C osztályából újra a veszélyesebb drogok B osztályába helyezi át. A döntésben nagy szerepet játszott a bulvársajtó, amely valóságos hisztéria-kampányt indított a fű veszélyességével kapcsolatban. Bár a szakemberek is elismerik, hogy a marihuána-fogyasztás ártalmas lehet, különösen a tinédzserek számára, a szupererőssé váló fű elmebetegséget okózó hatásairól szóló híreket hamisnak minősítették.
3) Krízisben a coffee shop rendszer Hollandiában
A konzervatív holland kormány véget vetett a 30 éve viszonylag zavartalan drogpolitikai konszenzusnak és hadat üzent a coffee shopoknak: 2011-ig az összes coffee shopot szeretnék bezárni. Ez persze még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a coffee shopoknak vége, vagy hogy megbukott a holland drogpolitika. A bezárást ugyanis a lakosság, a polgármesterek, a szakemberek többsége nem támogatja. Egyetérthetünk Peter Cohen holland pszichiáter megállapításával, miszerint lehet, hogy a jelenlegi válság csupán előjátéka a teljes legalizációnak. Egy közvéleménykutatás szerint például a holland polgármesterek 75%-a szerint a coffee shopokat nem bezárni kellene, hanem legális kannabisz-ültetvényeket létrehozni az ellátásukra. Egyes városok önkormányzatai lépéseket is tettek kísérleti ültetvények kialakítására. A TASZ videós csapata december elején Hollandiába látogatott, ahol szakembereket, polgármestereket és politikusokat interjúvoltunk meg a coffee shop rendszer jövőjéről – az itt készült filmeket hamarosan az Interneten is elérhetővé tesszük!
4) Eszkalálódó polgárháború Afganisztánban
A világ heroinkínálatának több mint 90%-a Afganisztánból származik, ahol a lakosság jelentős részét az ópiumgazdaság foglalkoztatja, az ebből származó tetemes bevételekből pedig a hadurak és a kormány ellen harcoló tálib gerillák húznak hasznot. Az ENSZ novemberi tematikus jelentése szerint 2008-ban 19%-al esett vissza az ópiumtermesztés az országban, a 34 tartományból pedig 18 ópiummentessé vált. Ez azonban nem jelenti, hogy a kormány győzelemre állna a drogellenes háborúban. A Senlis Council agytröszt szerint a tálibok állandó harcállásokat hoztak létre az ország területének 72%-án, míg az előző évben ez még csak 52%-ot tett ki. A UNODC igazgatója, Antonio Maria Costa is kijelentette, hogy Afganisztán déli részein gyakorlatilag nem létezik állami kontroll: itt a farmereknek nincs más választásuk a túlélésre, mint hogy ópiumot termesztenek és adnak el. A lefoglalási adatokból arra lehet következtetni, hogy egyre nagyobb mennyiségben elérhető a heroin az európai feketepiacon. Az EMCDDA szakemberei szerint a drogkereskedők jókora készleteket raktároztak el a 2007-es rekordtermésből (ebből becslések szerint 733 tonna heroint állítottak elő). Félő, hogy a heroinpiac jelentős bővülése miatt a jelenlegi pozitív trendek (az európai heroinfogyasztók átlagéletkora nő, az új fogyasztók száma csökken) megtorpannak és új heroinhullám elé nézhet a kontinens.
5) Kokainhullám Európában
Az EMCDDA éves jelentése szerint a stimuláns drogok európai piaca megosztott: a nyugati és déli államokban a kokain, az északi és keleti államokban az amfetamin fogyasztása terjedt el. 3,5 millió európai fiatal (15-34) fogyasztott kokaint az elmúlt évben, egyes országokban a kokainfogyasztók aránya eléri az összlakosság 3,5%-át. A kokainkereskedelem új módszereket (pl. tengeralattjáró) és új útvonalakat talált magának: a Karib-térség mellett egyre inkább Nyugat-Afrikán keresztül csempészik a drogot Portugália és Spanyolország kikötőibe, ahonnan egész Európát ellátják. Az EU egyre nagyobb figyelmet szentel a nyugat-afrikai kereskedelem megfékezésének, ennek jegyében egy új kábítószer-részleget is létrehoztak a Tengerészeti Elemzési és Műveleti Központon belül (MAOCV-N). Amíg az európai kereslet és a latin-amerikai utánpótlás állandó, a lefoglalások csupán a kokainpiac felszínét képesek karcolni.
6) Drogháború Mexikóban
Felipe Calderon mexikói elnök az USA támogatásával háborút folytat a drogkereskedő kartellek ellen – mint minden háborúnak, ennek is a civil lakosság a fő kárvallottja. Az elnök egyes régiókban statáriumot hirdetett és a civil közigazgatást katonai irányítással váltotta fel. Az erőszakot azonban nem sikerült megfékezni, sőt, egyre fokozódik, eddig már mintegy 5 ezer halálos áldozatot követelt. A határmenti városokban éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el, a jogvédő szervezetek indokolatlan, fosztogatásba forduló házkutatásokról és őrizetbe vételekről számolnak be. A drogkereskedők kíméletlenül leszámolnak azokkal az ügyészekkel, bírókkal, rendőrökkel és polgármesterekkel, akik nem bizonyulnak megvesztegethetőnek. Közben a kormány elhatározta, hogy dekriminalizálja a kábítószerek személyes használat céljából történő tartását, mivel ráébredt arra, hogy a fogyasztók üldözése tetemes erőket von el a kereskedelem elleni harctól.
8) Az ENSZ drogpolitikájának felülvizsgálata
1998-ban az ENSZ kábítószerügyi közgyűlése (UNGASS) stratégiai célként tűzte ki a tagállamok elé, hogy jelentősen csökkentsék a kábítószerek termelését, kereskedelmét és fogyasztását. Az elmúlt 10 évben azonban a legtöbb drog hozzáférhetősége jelentősen nőtt: így például 20%-a több kokaint és 120%-al több heroint állítanak elő, mint 1998-ban. A harmadik világban az erőszakos irtóhadjáratok humanitárius katasztrófába fordulnak, a szigorú büntetőpolitika és a stigmatizáció eredményeként az injekciós droghasználók körében terjed a HIV és a hepatitis. Az Afrikán kívüli világban minden harmadik HIV fertőzés összefügg az injekciós droghasználattal. Nem meglepő, hogy az egész világban egyre nagyobb az ártalomcsökkentő beavatkozások elismertsége, mivel ezek a programok képesek egyedül gátat vetni a járványnak. Az ENSZ 2009 márciusában magas szintű kormányközi találkozón fogja felülvizsgálni az elmúlt 10 év drogpolitikáját, ennek előkészítéseként 2008 júliusában Bécsben globális civil fórumot tartottak, ahol a nem-kormányzati szervezetek képviselői javaslatokat fogalmaztak meg a kormányok számára. Bár radikális fordulat az ENSZ konferencián nem várható, kitűnő alkalom lesz ez arra, hogy a közvélemény figyelmének fókuszába helyezzük a sikertelen és káros drogpolitikák következményeit.
Mit várhatunk a 2009-es évtől a drogpolitikában?
Van egy pozitív és egy negatív forgatókönyv.
A pozitív forgatókönyv szerint a kormányváltás az USA-ban valódi reformokkal jár együtt, a drogellenes háború szigora jelentősen enyhül, ezzel párhuzamosan megváltozik Amerika külpolitikiai szerepvállalása is Latin-Amerikában és Afganisztánban, ahol az erőszakos irtóhadjáratok helyett több teret kapnak az alternatív fejlesztési projektek. Az ENSZ márciusi ülésén olyan Politikai Nyilatkozatot fogalmaznak meg a tagállamok, amely a tiltás helyett az ártalomcsökkentésre helyezi a hangsúlyt. Európában tovább folytatódhat a tilalmi rendszer erjedése, Hollandiában megbukik a coffee shopok ellen indított hadjárat, és helyi szinten megjelennek a legális kannabisz-ültetvények.
A negatív forgatókönyv szerint az Obama-kormány tovább folytatja elődje drogellenes háborúját, a Fehér Ház drogirodájába ismét drogellenes héják kerülnek. Ebben az esetben az USA-ban tovább folytatódik a börtönök túlzsúfolása és a marihuána-fogyasztók elleni háború. Nemzetközi szinten pedig az USA nyomására ezután is a büntetőjogi elrettentés marad a középpontban, a termelői országokban esetleg újabb légi permetezési és erőszakos irtókampányok kezdődnek. Az ártalomcsökkentő programok csupán a nemzeti drogpolitikák margóján kapnak teret. Európában előtérbe kerül a represszív megközelítés, Hollandiában ellehetetlenítik a coffee shopokat.
Bár még nem tudjuk, melyik forgatókönyv szerint alakul az idei év, véleményünk szerint a jelenlegi rendszer gyökeres reformja hosszú távon elkerülhetetlen. A drogmentes világ ötlete már 1998-ban is utópia volt – és ha valamit tanultunk az elmúlt 10 évből, akkor az az, hogy a következő 10 évben sem lesz drogmentessé a világ. Ezzel az igazsággal előbb utóbb a politikusoknak és a közvéleménynek is szembesülnie kell. Tavaly ünnepeltük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60., az amerikai alkoholtilalom eltörlésének 75. évfordulóját – reméljük, hogy egyszer ugyanígy megemlékezünk majd a globális drogtilalom bukásáról és az új drogpolitika megszületéséről.
Sárosi Péter
