• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

2014 a hazai drogpolitikában

január 2, 2015 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

Az eseménydús 2014-es év újabb mélypontot hozott a hazai drogpolitikában: a nemzeti drogstratégia megvalósítása helyett a demagógia ült diadalt, az ország legnagyobb tűcsere programjának bezárásától a rendőrségi drogprevención keresztül az iskolai drogtesztelés ötletéig. Évértékelő és esélylatolgatás a Drogriporteren!

Amikor a kormány 2013 őszén három éves tétlenkedés után végre elfogadta az új nemzeti drogstratégiát, a szakma lopva fellélegzett. No nem azért, mintha az új drogstratégia olyan szuper lett volna: szemlélete, nyelvezete, felépítése, arányai inkább politikai és nem szakmai elvárásokat tükröztek, ráadásul a miniszterelnök utasítására az utolsó pillanatban még módosítottak is rajta. Tovább erősítették benne a rendőri szigort és egy valóságtól elrugaszkodott célkitűzést is belevettek, miszerint Magyarországot 2020-ra kábítószer-mentessé kell tenni. Mégis, a végső szövegbe számos olyan célkitűzés is bekerült a szakma nyomására, amelyek reményt adtak a rossz erkölcsi és anyagi megbecsültséggel dolgozó szakembereknek, hogy a helyzet javulni fog. Ilyen célkitűzés volt például, hogy a drogprevenciós programok 2020-ra érjék el a tanulók 50%-át, a családok 20%-át, javuljon az egészségügyi és szociális ellátórendszer lefedettsége, alakuljon ki a gyermek- és fiatalkorúak addiktológiai ellátásan intézményrendszere és az injekciós drogfogyasztók stigmatizáció-mentesen férjenek hozzá az ártalomcsökkentő programokhoz (pl. tűcsere). Ha ezen céloknak akár a töredéke megvalósulna, az máris előrelépés lenne ahhoz a drámai visszaeséshez képest, amit 2010 és 2013 között tapasztalhattunk, amikor a költségvetési források felére csökkentek és fontos programok zártak be.  

Aki azonban abban reménykedett, hogy 2014 a konszolidáció éve lesz, nagyot tévedett. A nemzeti drogstratégia megvalósításának első lépése minden országban a hosszú távú célokat rövid távú célokra, felelősökre, pénzügyi keretekre lefordító cselekvési terv. Az év elején a szakmai szervezetek részletes javaslatokat nyújtottak be a kormány számára a cselekvési tervről, mégis, másfél évig hiába vártunk annak kialakítására. Pedig nagy szükség lett volna a határozott döntésekre: az új szereket gyorsabban betiltó C-lista 2012-es bevezetése ellenére az új szerek fogyasztásának térhódítása tovább folytatódott, és egyre nagyobb terheket rótt a gyengülő ellátórendszerre. A jellemzően fiatalabb, stimuláns szereket vagy szintetikus kannabinoidokat fogyasztó kliensek ellátása a hagyományos programok számára óriási kihívás, a fővárosban a nyílt utcai droginjektálás járványveszéllyel fenyegetett. Azonnali befektetésekre lett volna szükség a szakma továbbképzésébe, a kezelés és ártalomcsökkentés hatékony, EU és ENSZ által javasolt módszereibe. Újjá kellett volna szervezni a drogambulanciákat, a helyi drogkoordináció szerveit (KEF), az iskolai drogprevenciót. A szakma által szorgalmazott kormányzati döntések elmaradtak – születtek viszont más, unortodox döntések, mindenféle szakmai egyeztetés nélkül.

A kormánypárt egyik erős embere, Kocsis Máté, az egyik legérintettebb fővárosi kerület polgármestere nyílt háborút hirdetett a Kék Pont tűcsere programja ellen, amely egyedüliként látta el az injekciós szerhasználókat a Józsefvárosban. Januárban a Fidesz politikusai által gründolt álcivil szervezet tüntetést szervezett a program bezárásáért. Tavasszal az önkormányzat elutasította a Kék Pont szakmai beszámolóját, majd többszörösére emelték az önkormányzattól bérelt helyiség bérleti díját. A szervezet segítséget az Emberi Erőforrások Minisztériumától (EMMI), évente 30 millió forintra lett volna szükségük ahhoz, hogy felvegyék az egyenlőtlen küzdelmet a dizájner drogok és vírusok fenyegetésével – stadionépítési-mértékben aprópénzre, és persze politikai támogatásra. Egyiket sem kapták meg, leveleik megválaszolatlanok maradtak, a minisztérium hallgatása mindennél többet mondott. A Kék Pont ezért júniusban úgy döntött, nem folytatja tovább az egyenlőtlen küzdelmet, és augusztus végén bezárja a tűcserét. Éppen akkor történt ez a döntés, amikor a szervezet az első HIV pozitív drogfogyasztót is kiszűrte a kliensei között, és a szakemberek a dizájner drogok fogyasztása miatti hepatitis C járványra is figyelmeztettek. Ma Magyarországon jóval kevesebb steril tűt osztanak ki, mint amennyi elegendő a fertőzések megfékezéséhez. Az alacsonyküszöbű program lefedettségének csökkenésével pedig annak az esélye is csökken, hogy a rászoruló drogfogyasztók egyáltalán kapcsolatba kerüljenek az ellátórendszerrel, illetve leszokást célzó programokba jussanak. 

A TASZ június 26-án, a drogellenes világnapon elindította a Szoba a Nyolcban kampányt abból a célból, hogy valódi megoldást kínáljon az utcai drogfogyasztás visszaszorítására a helyi lakosság számára a polgármester látszatmegoldásaival szemben. A kampány egyik célja, hogy ellenőrzött fogyasztói szobákat hozzon létre a fővárosban, amelyek a fertőzésveszélyt és az utcai drogfogyasztás visszaszorítására egyaránt alkalmasak. A kampányoldalon néhány hét alatt több mint 5 ezer aláírást gyűjtöttünk össze a budapesti drogstratégiát követelő petíciónk mögé, az utcai aláírásgyűjtő kampányunkat több ezer józsefvárosi polgár támogatta aláírásával, a kampányfilmünket pedig több mint 100 ezren nézték meg. A petíciót ellenzéki képviselők augusztusban a józsefvárosi önkormányzat napirendjére is fel próbálták vétetni, azonban a jegyző erre nem volt hajlandó, a Jobbikos és a kormánypárti képviselők elutasították a kampány üzenetét. A kampány kétségkívül sikeres volt azonban abban, hogy beemelte a közbeszédbe az ártalomcsökkentést mint témát.

A TASZ jelentős sikere volt az is, hogy az Országos Tisztifőorvos jelentést adott ki, amelyben felszólította a kórházak és mentőszolgálatok munkatársait, hogy ne értesítsék a rendőrséget a kábítószer-fogyasztás miatt rosszul lett betegekhez. Az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) beszámolója szerint ugyanis ezeknek az eseteknek a száma jelentősen nőtt az elmúlt években, pedig az egészségügyi dolgozó adatvédelmi jogot sért akkor, ha írásos beleegyező nyilatkozat nélkül kiadja a nyomozó hatóságnak a páciens személyes adatait.   

Nyáron a választások után a szociális tárca élére új vezetők kerültek, Czibere Károly államtitkár és Nyitrai Imre helyettes államtitkár, akikhez sokan nagy reményeket fűztek, hiszen korábban maguk is a szociális ellátásban dolgoztak. A szakmai ernyőszervezetek, hogy hatékonyabbá tegyék az érdekérvényesítést, létrehozták a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testületet (KCKT), amely prevenciós, kezelési, alacsonyküszöbű és jogi munkacsoportokat hozott létre. Ezek a munkacsoportok problémakatasztert állítottak össze az új vezetők számára a legsürgetőbb feladatokról, javasoltuk például, hogy a Kék Pont helyét a jobboldali városvezetés számára elfogadhatóbb Baptista Szeretetszolgálat vegye át a Józsefvárosban, hogy a több ezer injekciós drogfogyasztó ne maradjon ellátatlanul. Javasoltuk a tűcserék sávos pénzügyi támogatásának bevezetését, hogy a nagyobb forgalmú programok arányosan nagyobb forrásokhoz jussanak hozzá. Jelenleg a tűcsere programok egységesen kb. 6-7 millió forintos éves alapfinanszírozása nem elég arra, hogy a törvényben megkövetelt 3,5 munkaidőben foglalkoztassanak szakembereket, és még az eszközöket is finanszírozzák. Javaslatainkra nem érkezett válasz, a kormányzattal való párbeszéd elakadt. A vezetők nem vettek részt a szakmai rendezvényeken, de a Kábítószerügyi Tanács ülésein sem, amelynek feladata a civil társadalom bevonása a döntéshozásba, csupán döntéshozásra fel nem jogosított hivatalnokokat küldtek. A költségvetési törvény kábítószerügyi kiadásai maradtak a tavalyi alacsony szinten (355 millió forint), ami illúzióvá tett minden további reformelképzelést.

A TASZ kérésére az alapvető jogok biztosa kivizsgálta a józsefvárosi tűcsere-helyzetet, és igazat adott a jogvédőknek abban, hogy a tűcsere program ellehetetlenítésével jogsértő helyzet alakult ki. Az ombudsman javasolta, hogy a kormány és a polgármester azonnal tegyen lépéseket a helyzet rendezésére, és a fővárosi önkormányzat alakítson ki fővárosi drogstratégiát és fővárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumot. Nem csak a drogfogyasztók egészséghez, de a nem fogyasztók egészséges környezethez való joga is sérült. A jelentés a jogvédők kérése ellenére sajnos későn, októberben került napvilágra, miután már a tűcsere bezárt. Kormánypárti politikusok mégis azzal vádolták meg a TASZ-t, hogy dróton rángatta az ombudsmani hivatalt, és direkt az önkormányzati választás előttre „időzíttették” a jelentést. A Magyar Nemzetnek kiszivárogtatták a TASZ és az ombudsmani hivatal közötti levelezést, amit szelektáltan közzé tettek, azt a hamis látszatot keltve, mintha manipuláció folyt volna. A hecckampány célja nyilvánvalóan az volt, hogy a jelentés tartalmi elemeiről elterelje a figyelmet.

A kormány 2013-ban az OEFI szakmai ajánlásához kötötte az iskolai egészségfejlesztési tevékenyégeket, így a drogprevenciót is. A szakmai ajánlás elbírálása azonban olyan szigorúra sikeredett, hogy még a legtapasztaltabb, hosszú éve terepen dolgozó szakmai szerveztek programjai sem kaptak támogatást, így kiszorultak az iskolákból, főképpen rendőrségi programok maradtak, amelyek szakmai ajánlás nélkül, bűnmegelőzési program címén tevékenykedtek. 2014-ben a helyzet nem javult jelentős mértékben. Miközben az iskolapszichológusok, iskolai szociális munkások száma tovább csökkent, a helyi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) tetszhalottak, a Belügyminisztérium masszív drogprevenciós programba kezdett. Minden rendőrkapitányságon drogprevenciós tanácsadót jelöltek ki, és kampányt folytattak a médiában ezek népszerűsítésére, hiába mutattak rá a jogvédők, hogy a nemzetközi szakirodalom szerint a rendőrség nem alkalmas arra, hogy etikus és hatékony drogprevenciót folytasson. A Belügyminisztérium a nemzeti drogkoordinációtól független, párhuzamos drogpolitikát folytat, amelyre a szakmának semmiféle befolyása nincsen.

Bár a drogpolitika a költségvetés, az államigazgatás terén a kormány mostohagyermeke maradt, kormánypárti politikusok előszeretettel használták a drogellenes harc jelszavát az ellenzékkel és a civilekkel szembeni politikai kampányolás eszközeként. Ilyen kommunikációs fogás volt például a kötelező iskolai drogszűrés ötletének felvetése Kocsis Máté polgármestertől, amelyet aztán a kormánypárt is felkapott. Ezzel próbálták ellensúlyozni azt az ellenzéki kampányt, amely a kormánypárt korrupciós ügyeinek feltárására irányult. Miután az ötlet megvalósításáról a nyilvánosság előtt bebizonyítottuk, hogy jogsértő, lehetetlen és értelmetlen, a kormányzat finomított a javaslaton, és már csak önkéntes drogszűrésről kezdett beszélni.

Semmi jele nincs annak, hogy 2015 bármilyen szempontból javulást hozna a hazai drogpolitkában. A kormány népszerűség-vesztése valójában azzal a következménnyel jár, hogy egyre gyakrabban számolhatunk a drogtéma átpolitizálásával, kampánytémává emelésével, ami többnyire demagóg, valóságtól elrugaszkodott javaslatokban, illetve a valóban hatékony megelőző és ellátó programok munkájának akadályozásában nyilvánulhat meg. Mivel a mélyszegénység és a kirekesztettség minden mutató szerint növekszik Magyarországon, a szociális ellátórendszer pedig gyengül, a problémás drogfogyasztás jelentős növekedésével számolhatunk. Ez különösen, de nem kizárólag a marginalizált, szegregált roma közösségekben járhat közegészségügyi katasztrófával: anektodikus beszámolók szerint a dizájner drogok injektálása már nem csak a fővárosban, hanem a vidéki szegregátumokban is terjed. Ennek nyomában hepatitis C és HIV robbanással számolhatunk, ami nem fog megállni a drogfogyasztó népességnél. Riasztó, hogy jelentősen nőtt a stimuláns dizájner drogok miatti halálos túladagolások száma is, a pszichiáterek pedig komoly pszichotikus epizódokról számolnak be tizenéves szintetikus fűfogyasztók körében. 

Mégsem tét nélküli az elkövetkező év. Bár a politikai hatalom döntéseinek pozitív befolyásolására igen kevés esély mutatkozik, nem mindegy, hogy vajon a kormánynak sikerül-e teljesen uralnia a drogokról folyó közbeszédet vagy sem. Az elmúlt évben kommunikációs fronton számos csatát vesztettek, ami mutatja, hogy a drogkártya kétélű fegyver lehet a politikában. 

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter