• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

7 dolog, ami nem tetszik az új nemzeti drogstratégiában

Szerző: Péter Sárosi | december 9, 2011

Tweet

Hét pontba szedtük össze, hogy mi a bajunk a készülő új nemzeti drogstratégiával

A kormány elkészítette a nemzeti drogstratégia végső tervezetét, és megkérte a civil szervezeteket, hogy véleményezzék azt. Az új tervezet számos szempontból jobb, mint az előző: világosabb a szerkezete, következetesebb valamivel a fogalomhasználata (pl. van fogalomtár) és kihagytak belőle néhány agyrémet (pl. a kenderlevél betiltása, vagy a bűnügyi költség megfizettetése az eltereltekkel). Az egész dokumentum azonban még mindig nagyon problémás mind a szemléletét, mint a célkitűzéseit illetően – ezért 7 pontba gyűjtöttük össze, hogy mi is bajunk vele (a teljesség igénye nélkül).

1. A létrehozás körülményei

A 2009-ben elfogadott nemzeti drogstratégia elutasítása, illetve az új nemzeti drogstratégia kidolgozása mind szakmai, mind jogi szempontból illegitim. Az előző drogstratégiát a szakmai szervezetek teljes támogatásával fogadták el, az nemzetközi szinten is rendkívül színvonalas dokumentum volt, alkalmas keretet teremtett volna a nemzeti drogpolitika alakítására a megváltozott intézményi háttér és új drogfogyasztási trendek ellenére is, elutasítása kizárólag politikai és ideológiai okokra vezethető vissza. Az elutasító döntést sem a szakmai szervezetekkel, sem pedig saját döntéselőkészítő szervével (Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság) nem egyeztette a kormányzat, az új drogstratégia kialakítása az előzőekkel ellentétben semmilyen jogi felhatalmazással nem bírt. A stratégia kialakítása során a műhelykonferenciákon erősen kritikus, illetve az ártalomcsökkentést támogató vélemények fogalmazódtak meg – a kormányzat azonban ezeket figyelmen kívül hagyta, akárcsak a drogstratégia első tervezetét ért szakmai össztüzet.

2. Szemlélet

Az új nemzeti drogstratégia “gyújtópontjában” a szermentesség (“tiszta tudat és józanság”) áll, illetve az a koncepció, hogy az egészséges többséget meg kell erősíteni a kábítószereket elutasító szemléletében, a már szerfogyasztókat pedig a felépülés felé kell terelni. A drogfogyasztást minden esetben “ön- és közösségkárosító” magatartásformának tekinti, amelynek totális visszaszorítása a drogpolitika fő célja. Álláspontunk szerint a drogfogyasztásról kialakított koncepció elavult és nem felel meg a drogjelenség komplexitásával kapcsolatos tudományos ismereteinknek – holott reális, eredményes politikai válasz enélkül nem adható. A szermentesség utópikus víziójának hajszolásával szemben az államnak el kell ismernie, hogy a kémiai tudatmódosítás civilizációs konstans, a politikának nem a teljes megszüntetésére, hanem a drogjelenséggel együttjáró ártalmak csökkentésére kell törekednie. A drogpolitikának nem a többségi társadalom elutasító magatartását kell erősítenie egy amúgy is kirekesztett és megbélyegzett társadalmi kisebbséggel szemben – hanem a marginalizált csoportok társadalmi integrációját kell elősegítenie, kiszolgáltatottságát csökkentenie. A drogstratégia a társadalmi értékrend megrendüléséből vezeti le a drogproblémákat, de nem fektet megfelelő hangsúlyt a drogproblémákat újratermelő olyan rendszerszerű tényezőknek, mint például a kirekesztettség és a szegénység.

3. Prioritások

A költségvetés jelenlegi helyzete rendkívül labilis: 2009-hez képest például harmadára csökkent a drogprevencióra fordított költségvetés, a közösségi ellátásokra fordított pénzösszeg előreláthatólag akár 2 milliárddal kevesebb lehet, “pénztechnikai” okokból csúszik a már megítélt pályázati pénzek kifizetése is. A gazdasági válságnak nincs vége, így akár további megszorítások várhatók. Az új nemzeti drogstratégia nem jelöli ki a prioritásokat és nem határozza meg azokat a kulcsterületeket, ahol fejlesztésekre van szükség, illetve ahol a szolgáltatások fenntartása elengedhetetlen. Egyes területeken ambíciózus beruházásokat ír elő, más területeken nem nevesít létfontosságú szolgáltatásokat – szükség lenne egy olyan kritérium-rendszerre, amely lehetővé tenné a beavatkozások súlyozását. Így például indokolt prioritást adni a problémás drogfogyasztáshoz köthető olyan ártalmak csökkentésének, mint a túladagolásos halálesetek, a fertőzések és megbetegedések, illetve beszerzési bűncselekmények megelőzése. A halott vagy AIDS-beteg drogfüggőből ugyanis nehezen lesz gyógyult szenvedélybeteg, a társadalomnak jóval nagyobb érdeke fűződik a fertőzések megelőzéséhez mint a fogyasztók kriminalizáláshoz vagy a költséges gyógykezelésekhez. 

4. Emberi jogok

A nemzeti drogpolitika középpontjában az emberi jogoknak kellene állnia – különös tekintettel a drogokat fogyasztók emberi jogainak tiszteletben tartására. A drogstratégia ezzel szemben csupán mellékes szerepet juttat az emberi jogoknak, és ott is csupán a többségi társadalom védelmének, illetve a szermentességhez való jognak a kontextusában. Abból a téves koncepcióból indul ki, hogy a nem-fogyasztók jogait veszélyeztetik a drogfogyasztók, holott a helyzet éppen fordított: az illegális drogokat használó emberek jogai szisztematikusan és folyamatosan sérülnek az elutasító társadalmi attitűdök miatt. A drogstratégiának le kellene szögeznie, hogy a drogpolitikai beavatkozások nem sérthetik a fogyasztók emberi jogait, és hivatkoznia kellene azokra a nemzetközi emberi jogi egyezményekre és irányelvekre, amelyek biztosíthatják ezt.

5. Ártalomcsökkentés

Az ártalomcsökkentő beavatkozások a leghatékonyabbak a fertőző betegségek és halálesetek megelőzésében – az új drogstratégiának azonban csupán mostohagyermekei. A drogstratégia alig említi az egyik legjelentősebb ártalom, a HIV és hepatitis fertőzések kérdését – javasolt a névtelen, önkéntes szűrés és tanácsadás országos biztosítása minden intravénás szerhasználó számára, és külön figyelmet kellene szentelnie a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzésének. A hepatitis fertőzések magas előfordulása indokolná az összehangolt prevenciós programok létrehozására vonatkozó célkitűzéseket. A stratégia kizárólag a leíró részben és a fogalomtárban említi a tűcsere programokat, ezek nevesítése elengedhetetlen fontosságú jelzés a döntéshozók, a jogalkalmazók és a társadalom felé, ezt nem helyettesíti az alacsonyküszöbű programok szerepeltetése. Az opiát szubsztitúciós fenntartó kezelésről a drogstratégia csupán azt írja, hogy egyes függőknél “indokolt” – holott ez a szolgáltatás a tudományos szakirodalom szerint a leghatékonyabbak közé tartozik, és azok lefedettsége, elérhetősége messze nem kielégítő. A drogstratégiának ezért határozottan állást kellene foglalnia arról, hogy legalább megyénként egy szubsztitúciós program váljon elérhetővé, Budapesten növeljék a programok számát, a meglévő programokat pedig feljesszék. Biztosítani kell a szubsztitúciós programok bevezetését a büntetés-végrehajtási intézményekben. A drogstratégiának elő kell írnia a túladagolásos halálesetek komplex szociálpolitikai eszközökkel (elsősegély képzések, Naloxon-disztribúció stb.) való összehangolt megelőzését. A drogstratégiának nem csak a kínálatcsökkentés kontextusában kellene tárgyalnia a dizájner drogok tömeges elterjedését. Ez a jelenség új típusú kutatások illetve tájékoztatási, egészségügyi és szociális beavatkozások fejlesztését teszi szükségessé, mint például az anonim drogbevizsgálás, a listára vétel hatásvizsgálata vagy a szociális média interaktív felületeinek prevenciós és ártalomcsökkentő célú használata.

6. Büntetőpolitika

A büntetőpolitika a drogpolitika integráns része, annak eszköze, és nem attól elszigetelt terület – az új nemzeti drogstratégia azonban nem foglalkozik a büntetőpolitikával kapcsolatos elvi kérdésekkel, így nem tisztázza a drogfogyasztás büntetőjogi megítélésének kérdését, adottnak és megváltozhatatlannak tekinti a fogyasztók kriminalizálását, holott az Európai Unió számos tagállamában ezt már rég megváltoztatták. A drogstratégiának le kellene szögeznie, hogy a fogyasztók büntetése sem nem szükséges, sem nem arányos eszköz a drogfogyasztás csökkentésére. Az elterelés célja, hogy a fogyasztót mentesítse a kriminalizáció káros következményeitől, ugyanakkor nem célja, hogy szermentesítő programként működjön, erre nem is alkalmas. Így aggályos, hogy az elterelésben való részvételt a drogstratégia meg nem határozott jogszabályi feltételekhez kívánja kötni. Alkotmányossági aggályokat vet fel a vagyonelkobzás esetében a bizonyítási teher megfordítása is – a vagyonelkobzásra alkotmányos keretek között már jelenleg is lehetősége van a hatóságoknak.

7. Civil képviselet

A drogstratégia végrehajtása akkor lehet sikeres, ha biztosítva van annak átláthatósága és elszámoltathatósága. Ehhez alapvető fontosságú a civil képviselet folyamatosságának biztosítása országos és helyi fórumokon egyaránt, különösen a kormány fő döntéselőkészítő szervében, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban (KKB). Egy 2007-es kormányrendelet európai szinten is modellértékű szabályozást alakított ki a civil képviselők választását illetően, és azóta bebizonyosodott, hogy a civil delegáltak kormánytól függetlenül rendkívül felelősen és a kormányoldal számára is hatékonyan látják el feladatukat. A drogstratégia előírja a KKB átalakítását a szervezetek “még szélesebb körű” bevonásával. Aggályos, hogy egy ilyen átalakítás, amelynek pontos tartalmát nem ismerjük, vajon nem fogja-e aláásni a civil érdekképviselet hatékonyságát.  Magát az átalakítást nem tartjuk indokoltnak, hiszen a választási folyamatban eddig is minden nem kormányzati szervezet részt vehetett – ugyanakkor a civil képviselet “felhígítása” sem a kormányzati munkát, sem a civil érdekérvényesítést nem fogja elősegíteni.

Sárosi Péter

 

Kategória: Hírek Archívum: Ártalomcsökkentés, Tanároknak

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

Drogriporter Szabadegyetem – Ayahuasca

december 22, 2022 - István Gábor Takács

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter