Egy amerikai közvéleménykutatás eredményei szerint a lakosság 45%-a támogatná a cigaretta betiltását az elkövetkező 10 évben.
Egy amerikai közvéleménykutatás eredményei szerint a lakosság 45%-a támogatná a cigaretta betiltását az elkövetkező 10 évben.
A közvéleménykutatást a Drogpolitikai Szövetség (DPA) rendelte meg a Zogby International cégtől, amely 1200 amerikait kérdezett meg: vajon egyetértenek-e azzal, hogy a következő 10 évben szövetségi törvényben tiltsák be a dohánytermékeket. A megkérdezettek 52%-a elutasítana, 45% viszont támogatna egy hasonló intézkedést (a vizsgálat hibaküszöbe 2,9%-os). A dohányellenes szervezetek érdeklődéssel vették tudomásul a közvéleménykutatás eredményeit. Lena Dibble, Utah állam dohányzás-prevenciós intézetének vezetője például úgy értelmezte az eredményeket, hogy azok jelzik a dohányzás káros hatásainak egyre nagyobb tudatosulását a társadalomban, ugyanakkor egy szövetségi dohánytilalom bevezetését nem tartja reális célnak. Hasonlóan vélekedett Dohánymentes Kölykökért Kampány egyik munkatársa, Beverly May, aki szerint a dohányzás tiltása nem működne hatékonyan. „Nem akarjuk kriminalizálni a dohányosokat, megelőzni és segíteni szeretnénk,” jelentette ki.
Történeti áttekintés
A 16. és 17. században Óvilág-szerte szigorú dohányellenes törvényeket léptettek életbe az Újvilágból érkező idegen szokással szemben: az Oszmán Birodalomban például előfordult, hogy a dohányosokat zsákba varrva a Boszporuszba dobták, vagy a pipát átfűzték az orrukon. Kínától Oroszországon keresztül egészen Angliáig sok országban halálbüntetés terhe mellett tiltották a dohányzást, a pápa bullát adott ki a már a klerikusok körében is megjelenő „ördögi szokás” ellen. A szigorú tilalom eredménye azonban elmaradt, a dohányzással kapcsolatos kulturális attitűdök a tolerancia irányába mozdultak el. A dohányzás közegészségügyi ártalmaival kapcsolatos társadalmi veszélyérzet csak a huszadik század második felében kezdett el ismét növekedni: kialakult a dohányellenes lobbi, amely felvette a harcot a dohányipari lobbival a jogalkotás befolyásolásában.
Nemzetközi kitekintés
A világ legszigorúbb dohányellenes törvényeit egy kis ázsiai ország, Bhután vezette be 2004-ben, amikor törvényen kívül helyezte a közterületeken történő dohányzást (nota bene: nem önmagában a dohányzást) és a dohánytermékek árusítását. A törvény megszegőit 232 dollárnak megfelelő összegű pénzbírsággal (nota bene: nem börtönbüntetéssel) sújták. Bhutánban azonban a dohányzás nem számít igazán elterjedt szokásnak, hivatalos felmérések szerint a lakosságnak csupán mintegy 1%-a dohányzik. A törvény kritikusai attól tartanak, hogy ez a szabályozás hosszú távon a feketepiac megerősödéséhez fog vezetni.
Az Európai Unió országaiban szintén a szigorúbb dohánypolitika a trend: Markos Kyprianou egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztos szerint „minden európai polgár rászolgált arra, hogy védelmet kapjon a passzív dohányzás ártalmaival szemben. Úgy vélem, hogy ez kell legyen az európai dohányzásellenes politika következő nagy célkitűzése.” Írországban 2004, Svédországban 2005 óta tilos a dohányzás minden munkahelyen (így az éttermekben és kocsmákban is), 2007-től Nagy-Britannia is hasonló szabályozást léptet életbe. Az EU tagállamok megállapodása alapján a dohánytermékeket tilos reklámozni a nyomtatott és elektronikus sajtóban. A cigarettákra kivetett magasabb adókkal kapcsolatban jelenleg is nagy viták zajlanak, mivel az adóemelési politika sok országban nem váltotta be a várakozásokat: az ellenzők szerint a dohányipari termékek adójának emelése nyomán nem csökkent a dohányzás, viszont élénkült a feketekereskedelem és a csempészet. Jelenleg még nem világos, vajon a szigorodó trendek egy általános dohánytilalom felé vezetnek-e, vagy csupán a dohányipar visszaszorításához és egy közegészségügyi alapokra helyezett szabályozáshoz.
A Drogpolitikai Szövetség kommunikációs igazgatója, Tony Newman azt nyilatkozta, hogy szervezete aggodalommal tekint az egyre szigorodó dohányellenes jogszabályokra, mivel azok hosszú távon a dohánytermékek betiltásához és a dohányosok elleni diszkriminatív törvényekhez vezethetnek (korábban az ópium és a marihuána betiltásához is az adózással kapcsolatos jogszabályokon keresztül vezetett az út). „Szeretnénk, ha a közegészségügyért felelős hivatalnokok tisztán látnák, hogy vissza kell ugyan szorítanunk a dohányzást, de nem tilthatjuk be azt.” Newman szerint a dohányzás betiltása hasonlóan katasztófális következményekhez vezetne, mint a hajdani alkoholtilalom vagy az illegáis drogok ellen folytatott jelenlegi háború. Bár a dohánytilalom bevezetésének következtében valóban csökkenhetne a dohányzók aránya a társadalomban, a dohányzáshoz köthető ártalmak növekednének, a dohányosok pedig nagyobb veszélyeknek lennének kitéve. A dohányipar a föld alá szorulna, harmadik világbeli országokból exportálnák a dohányt Nyugatra, a nemzetközi illegális dohánykereskedelem pedig óriáis haszonhoz juttatná a bűnszervezeteket, hozzájárulna egész régiók politikai destabilizációjához. A dohányosok társadalmi kirekesztettsége nőne, egészségük gyorsabban romlana.
Radly Balko, a Cato Intézet kutatója arra figyelmeztet, hogy a dohánytermékekre kivetett súlyos adók azzal a nem kívánt következménnyel járnak, hogy a dohány feketepiaca növekszik és bűnözői csoportok veszik a kezükbe annak irányítását. New York államban például, ahol régóta kísérleteznek a dohánytermékek árának növelésével, a hatóságok több ízben fényt derítettek arra, hogy veszélyes bűnszervezetek és terrorista csoportok az illegális cigarettakereskedelemből húznak hasznot. 2002-ben például egy Mohamed Jusszuf Hammud nevű Al-Kaida tagot tartóztatott le a rendőrség New Yorkban, aki cigaretta-csempész hálózatot működtetett, amely Észak-Karolinából Michiganbe szállított. Balko szerint a magas adók szociálisan is igazságtalanok: egy 2001-es vizsgálat szerint a dohánytermékek árának emelése a középosztálybeliek körében volt a leginkább elrettentő hatással. A gazdagok ezután is meg tudják venni maguknak a cigarettát, vagy ha le akarnak állni, akkor több lehetőség közül választhatnak. A szegényebb nikotinfüggők azonban, ahelyett, hogy felhagynának a dohányzással, a feketepiacról szerzik be a dohányt, esetleg életszínvonaluk romlása árán tartják fent szokásukat. Ez a represszív adópolitika tehát hosszú távon a dohányzás „gettósodásához” vezet: a hátrányos helyzetű, szegényebb népcsoportokat sújtja, akárcsak a crack-kokain fogyasztása.
Sárosi Péter
"Ethan Nadelmann on Tobacco Prohibition"
YouTube.com, October 26, 2006
