Fő tartalom átugrása

A Fidesz szigorítana a drogjogi szabályozáson

Az ellenzéki képviselőnő egy tévés műsorban támadta az új nemzeti drogstratégia tervezetét
 |  Péter Sárosi
Az ellenzéki képviselőnő egy tévés műsorban támadta az új nemzeti drogstratégia tervezetét

Spiák Ibolya, az Országgyűlés Kábítószerügyi Eseti Bizottságának Fidesz-es alelnöke a Hír Tv Rájátszás c. műsorában bejelentette, hogy hatalomra jutása esetén pártja szigorítana a Btk. kábítószerrel kapcsolatos szakaszain. Hogy a törvénymódosításnak mi lenne a konkrét tartalma, arról a képviselő asszony nem beszélt, ugyanakkor kijelentette, hogy “mi mindenképpen a szigorítás mellett vagyunk, a törvény minden szigorával kell a terjesztőket büntetni, és olyan jogszabályoknak kell születni, amelyek megakadályozzák, hogy egy terjesztő a fogyasztói magatartás mögé bújjon. Tehát azt szigorúan büntetni kell és ketté kell választani.” A TASZ álláspontja szerint valóban gyakran összekeveredik a kettő, de éppen fordítva: a bírósági gyakorlat alapján összeadják mindazt a drogmennyiséget, amelynek fogyasztását az elkövető bevallja, és az összegzett mennyiség alapján indítanak eljárást ellene. Jelenleg is van olyan bírósági ítélet, amely fogyasztót az általa évek alatt elfogyasztott mennyiség alapján letöltendő szabadságvesztésre büntetett. A magyarországi Btk. szankciói európai viszonylatban is igen szigorúak. A Btk.-t valóban módosítani kell – de nem a szigorítás irányába.

 

Nézze meg a műsorról készült videót itt!



A műsorban egyébként Spiákot a bizottság egy szakértőjével, Szomor Katalinnal együtt kérdezte a riporter az új nemzeti drogstratégia tervezetéről. A drogstratégia mind Spiák, mind Szomor véleménye szerint túl nagy hangsúlyt fektet az ártalomcsökkentésre és túl keveset az elsődleges prevencióra. Szomor Katalin elmondta, hogy gyerekenként 2-3 ezer forintos költséggel megoldható lenne a prevenció az iskolákban, míg évente 6 milliót költünk OEP pénzből “heroinosztási programokra”. Hogy itt konkrétan mire gondol és honnan veszi a számait, az rejtély. Egyrészt minden prevenciós szakember tisztában van vele, hogy a gyerekenkénti 2-3 ezer forintba kerülő prevenciós programok sehol a világon, így Magyarországon sem eredményezték és eredményezik a fiatalság teljesen drogmentessé válását. Mindig lesznek kísérletezők, és lesznek olyanok, akik problémás szerhasználóvá válnak, bármennyit is költünk prevencióra. Másrészt sem a jelenlegi klinikai gyakorlatban, sem pedig a nemzeti drogstratégia szövegében nem található “heroinosztási program”, de még csak heroinfenntartó kezelés sem. Arról egyébként Szomor nem beszélt, hogy az egyéb kezelési formáknak ellenálló függőknek szóló heroinfenntartó programok a hatásvizsgálatok szerint minden országban hatékonyan működnek. Az eseti bizottság szakértője azt is elmondta, hogy a drogstratégia szerint “belövő szobákat” kellene létesíteni. Azonban még erre való utalást sem találunk a stratégia tervezetének szövegében.

 


Spiák Ibolya egyébként a prevenció kapcsán kijelentette, hogy a kipróbált programokra van szükség, mint például a DADA program. A DADA program az amerikai DARE-modell magyarországi adaptációja, és mint ilyen, valóban kipróbált: kipróbáltan nem működik. Aki nem ismerné, ezek a programok azon alapulnak, hogy egy egyenruhás rendőr megtanítja az iskolában a nebulókat nemet mondani azoknak a kortársaknak és felnőtteknek, akik különféle tiltott dolgokra akarják őket rávenni. Hasonlóan vitatható Spiák azon állítása, hogy amennyiben a család elutasítja a droghasználatot, akkor a gyerek is ugyanezt fogja tenni. Valójában nagyon sok olyan fiatal kísérletezik drogokkal, akinek a családja határozottan elutasítja a kábítószerek fogyasztását. Ha áttekintjük az elmúlt évtizedek prevenciós programokkal kapcsolatos szakirodalmát, akkor kiderül, hogy a jó prevenció sokkal többről szól, mint az elutasítás vagy kirekesztés.


A drogstratégia tervezete egyébként több mint 7 sűrűn szedett oldalon keresztül foglalkozik a megelőzéssel, míg kimondottan ártalomcsökkentéssel mindössze 1 oldalon. Érthetetlen tehát annak ismételt hangoztatása, hogy a prevenció aránytalanul kis szerepet kap az ártalomcsökkentéssel szemben. Az ellátórendszerben dolgozó szakemberek többsége éppenhogy hangsúlyosabb szerepet adna az ártalomcsökkentésnek. A szövegben ráadásul a prevenció kiemelt színterei közé tartozik a család és az iskola: ezek egyáltalán nincsenek elhanyagolva. Az Európai Unió irányelvei és drogstratégiája az ártalomcsökkentést és a prevenciót ugyanazon integrált megközelítés különféle aspektusainak tekinti, nem egymást kizáró szemléleteknek. A 2000-ben az összes párt által megszavazott nemzeti drogstratégiának az ártalomcsökkentés szintén hangsúlyos eleme volt.

Hatásvizsgálatok és szakmai vélemények a DARE programról – avagy mennyire költséghatékony a DADA-módszer a gyakorlatban


• 1992-ben az Indiana Egyetem hatásvizsgálata arra az eredményre jutott, hogy a DARE programban részt vevő gyerekek jelentősen nagyobb arányban használtak drogokat, mint azok, akik nem vettek részt a programban.
• A Research Triangle Group az American Journal of Public Health c. szaklapban 1994-ben publikálta a National Institute of Justice megbízásából végzett kutatását, amely a DARE programot szintén kontraproduktívnak találta. A DARE program vezetői nagyon nem szerették volna, hogy a cikk megjelenjen, az egyik szerző azt nyilatkozta, hogy meg is fenyegették.
• A California Department of Education számára készített jelentés szerint a DARE program “egyszerűen nem működik”. A kaliforniai diákok 40 százaléka szerint az ilyen programok “egyáltalán nem” befolyásolják őket. Míg az általános iskola alsó tagozatában még csak 10%-nak voltak ellenérzései a DARE-el szemben, a középiskolában arányuk már 90%-ra növekedett.
• 1998-ban szintén a National Institute of Justice megbízásából a Maryland-i Egyetem végzett hatásvizsgálatot, ennek a következtetése az volt, hogy a DARE nem képes csökkenteni a szerhasználat előfordulását a tinédzserek körében.
• 1999-ben az Amerikai Pszichológiai Társaság ezer olyan diákot követett nyomon 10 éven keresztül, akik sikeresen elvégezték a DARE programot. A kutatók szerint a programnak nem volt mérhető hatása a szerhasználati mintákra.
• Az amerikai tisztifőorvos (Surgean General), Daved Satcher 2001-ben úgy jellemezte a DARE programot, mint ami “nem működik”, sőt, egyes esetekben még kontraproduktív is.
• Az Association of Psychological Science 2007-ben a Perspectives on Psychological Science c. szaklapban közzé tette azon beavatkozások listáját, amelyek potenciálisan károsak lehetnek a kliensekre – a listán a DARE program is szerepel.

Sárosi Péter

 

 

Ország:

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©