Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A Drogriporter online kérdőíves vizsgálatot végez a drogpiac alakulásáról a járvány idején – az április végéig beérkezett adatok alapján egy kis körképet nyújtunk arról, hogy mi a helyzet.
A járvány nyomában változik a drogpiac is. A média beszámolt arról, hogy a drogok ára emelkedik, hozzáférhetősége romlik. Az általunk végzett hazai online felmérés eredményei szerint a drogpiac gyengélkedik ugyan, de távol áll az összeomlástól: a szerek valamivel nehezebben, de beszerezhetőek maradtak. És bár a nemzeti drogellenes stratégia (2013-20) kábítószer-mentes Magyarországot vizionált, egyelőre úgy tűnik, hogy a jelenlegi járvány sem visz minket közelebb ehhez a célhoz.
A Drogriporter szerkesztőjeként kíváncsi voltam arra, hogy vajon a járvány miatti korlátozások bevezetése milyen hatással volt a hazai illegális drogpiacra. Egy rövid online kérdőíves kutatást végeztünk, amit néhány hét alatt több százan kitöltöttek, ebből mintegy 600 érvényes válasz érkezett április végéig. A kérdőívet a Drogriporter Facebook-oldalon és blogon hirdettük meg azok számára, akik a kijárási korlátozások bevezetése óta is vásároltak már illegális szert. Rákérdeztünk arra, hogy miként változott az általuk vásárolt szerek ára, a kapott mennyiség és minőség, illetve a beszerezhetőség. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon történt-e jelentősebb szerváltás a piacon, hogy nőtt-e vagy csökkent-e a dark webes vásárlások szerepe, illetve, hogy maguknak a fogyasztóknak viselkedésében milyen változások álltak be, és mennyire képesek segítséghez jutni.
A válaszadók többsége a 25-34 éves (50%) és a 18-24 éves (30%) korosztályba tartozik, ami nem meglepő, hiszen a lakossági felmérések szerint erre a korosztályra jellemzőbb leginkább az aktuális drogfogyasztás. 73%-uk volt férfi, míg 27%-uk nő. A női válaszadók alacsony aránya szintén magyarázható részben azzal, hogy a nők körében alacsonyabb az illegális szerek kipróbálóinak aránya, de lehetséges magyarázat az is, hogy a nők gyakrabban szerzik be a drogokat a párjukon/fiúismerőseiken keresztül. A válaszadók 50%-a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott, 14%-a egyéni vállalkozó, 16%-a diák. A munkanélküliek aránya 9%-a, 4% pedig fizetetlen szabadságon volt. A többség (53%) a fővárosban vagy annak környékén él, 16%-a a megyeszékhelyen, 19%-a egyéb városban, míg községben/faluban élők aránya csupán 11%.
Ami a vásárolt drogok árát illeti, hipotézisem, miszerint jelentős árnövekedés történt, nem igazolódott be. A marihuánát vásárlóknak csupán 33%-a, a hasisvásárlók 29%-a, az Ecstasy tabletták vásárlóinak 18%-a, a kristályos MDMA vásárlók 30%-a, az LSD vásárlók 21%-a, a kokainvásárlók 31%-a, az amfetamin vásárlók 26%-a számolt be árnövekedésről. A legnagyobb arányban (42%) árnövekedésről az új szintetikus stimulánsokat vásárlók számoltak be. Ez talán nem meglepő annak figyelembe vételével, hogy a wuhan-i gyógyszergyárak hosszú időn keresztül leálltak.Ugyanakkor úgy tűnik, ez a szintetikus kanninoidok (herbál, bió) piacát kevésbé érintette, ott ugyanis mindössze 5% számolt be drágulásról.
A “lehúzós gramm” az utcai szlengben azt jelöli, amikor a díler egy grammként ad el valamit, ami a valóságban jóval kevesebb. Azt feltételeztem, hogy az ilyen lehúzások aránya is növekedett a válság következtében, azonban az adatok ezt sem támasztják alá. Egyedül a kokain (35%), a heroin (50%) és egyéb partidrogok (50%) esetében beszélhetünk komolyabb mennyiségi csökkenésről, bár az utóbbi két szerrel kapcsolatos válaszadók alacsony száma óvatosságra kell, hogy intsen bennünket. A válaszadók 30%-át meghaladó minőséggel kapcsolatos romlásról csupán kevés szer vásárlói számoltak be. Ezek közül kiemelkednek az új szintetikus stimulánsok (44%). A marihuána-vásárlók 67%-a, a hasisvásárlók 82%-a szerint a vásárolt termék minősége azonos volt a járvány előtt vásárolt termékével.
A drogok beszerezhetősége terén már ennél drasztikusabb változásokat regisztrálhatunk. A marihuána-fogyasztók 58%-a, a hasisvásárlók 56%-a panaszkodott arra, hogy a kannabiszt nehezebb volt beszerezni, mint a válság előtt. Az amfetamin fogyasztói esetében 41%, a kokainnál 31%, a kristályos MDMA-nál 40%, az Ecstasy tablettáknál 31% számolt be a hozzáférhetőség nehezedéséről. Ez egyértelműen jelzi, hogy a drogpiac nem maradt immunis a változásra, nagyobb erőfeszítést, több utánajárást igényel a szerek beszerzése. Erre utal az is, hogy válaszadók 24%-a számolt be arról, hogy más, új forrásból szerezte be a drogot, mint a járvány előtt. Ez az új forrás azonban jellemzően nem a dark webes piac volt, hiszen az 592 válaszadóból mindössze 10 (1,6%) felelte azt, hogy a dark weben vásárolt, és ők mindannyian vásároltak már korábban is onnan – tehát nem új vásárlókról van szó.
A beszerezhetőségi problémák miatt tartottam attól, hogy azok, akik nem jutnak hozzá egy bizonyos szerhez, valamilyen más szer fogyasztására állnak át. Ezért rákérdeztem arra is, hogy vajon ugyanazt a drogot vásárolták-e meg az emberek, mint amit eredetileg akartak, vagy valamilyen mással pótolták. Az adatok ismét cáfolják a félelmemet: a válaszadók 96%-a azt vásárolta, amit eredetileg szeretett volna, mindössze 4%-nak kellett valami mást vennie helyette. Sajnos azonban közülük több olyan is volt, aki például kannabisz helyett csak szintetikus kannabinoidhoz, vagy MDMA helyett új szintetikus stimulánshoz jutott hozzá, sőt, olyan válaszadó is volt, aki fű helyett vásárolt stimulánst. Megkérdeztem azt is, hogy vajon azt tartalmazta-e a szer, amiért fizetett a vásárló – 93%-ban igen, ami azt látszik igazolni, hogy nem jellemzőek a tömeges átverések, a vásárlók nagy része úgy érzi, azt kapta, amiért fizetett.
Érdekelt az is, hogy vajon a járvány alatt a dílerek mennyire tartják be a fizikai távolságtartással kapcsolatos óvatossági szabályokat. A vásárlók 38%-a szerint a dílere ügyelt a távolságtartásra, és 20%-a szerint kesztyűt/maszkot is viselt. A vásárlóknak sajnos alig több, mint 20%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy otthon fertőtlenítették a megvásárolt drog csomagolását. A válaszadóknak mindössze 18%-a érezte úgy, hogy nehezebb volt előkerítenie a pénzt a drogra, mint a válság előtt.
Sokan attól tartottak, hogy a karantén idején az emberek jelentősen többször nyúlnak a drogokhoz. A válaszadóknak csupán 29%-a tartotta jellemzőnek vagy teljesen jellemzőnek magára, hogy “nehezen viseli a bezártságot, ezért többször nyúl otthon valamilyen szerhez.” És úgy tűnik, a jelenlegi fogyasztók közül kevesen tartják a karantént jó alkalomnak arra, hogy felhagyjanak a szerhasználattal: a válaszadóknak mindössze 16%-a tartotta jellemzőnek saját magára, hogy próbálkozik a leállással. Persze azt meg kell itt jegyezni, hogy akik esetleg leálltak, azok nem töltötték ki ezt a kérdőívet. Úgy tűnik, a drogokat hosszabb időre felhalmozók aránya sem kiugróan magas (29%), az emberek többsége továbbra is vásárolni szeretne vagy vásárol a válság alatt. Ennél nagyobb azoknak az aránya, akik jellemzően jobban tartanak a rendőrségtől a kijárási korlátozások alatt (39%), de még így is kisebbségben vannak azokkal szemben, akik szerint ez nem jellemző vagy egyáltalán nem jellemző (44%) magukra nézve. A válaszadók 13%-a felelte azt, hogy jellemző rá, hogy elvesztette a megélhetését a válság következtében, ami jelentős stresszel jár számára.
Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon nehezebb-e segítséget kapnia azoknak, aki a szerhasználati problémáik miatt erre igényt tartanának. Sajnos azon válaszadók körében, akik ezt magukra nézve relevánsnak tartották, 41% gondolta úgy, hogy nehezebben jutna segítséghez, és 45% gondolta nehezebbnek elviselni az elvonási tüneteket a járvány idején. A helyettesítő gyógyszeres kezeléshez való hozzáférést 53%, a steril fecskendőkhöz való hozzáférést 63% tartotta nehezebbnek azok közül, akik arra rászorultnak vallották magukat. Az alapvető megélhetéshez szükséges dolgokhoz (étel, víz stb.) való hozzáférést 21% tartotta nehezebbnek.
Ez a kutatás nem reprezentatív mintán készült és nem fedi le az illegális szerhasználók minden rétegét – a Drogriporter oldal olvasói között valószínűleg többségben vannak a jobban szituált, felső- és középosztálybeli drogfogyasztók, aki többnyire kannabiszt és partidrogokat fogyasztanak rekreációs célból. A vizsgálat nem ad képet arról, hogy mi történik eközben a marginalizált drogfogyasztókkal a nagyvárosok utcáin és a vidéki szegregátumokban. Ezenkívül az sem biztos, hogy amennyiben a lezárások és egyéb korátozó intézkedések huzamosabb ideig velünk maradnak, nem lesz majd ennél jóval komolyabb változás a drogpiacon. Ezért ebben az esetben néhány hónap múlva a kutatást megismételjük majd.
Sárosi Péter
