A szakértők szerint nem indokolt a büntetőjogi szigor.
Május 17-én Randy White Langley – Abbotsford képviselője) indítványára a Parlament Képviselőháza egy Különbizottságot hozott létre a kábítószerek nem orvosi céllal történő használatának vizsgálatára, melyet széles hatáskörrel ruházott fel "a kanadai nem-gyógyászati célú drogfogyasztás ide vonatkozó, meghatározó tényezőinek" tanulmányozására, és hogy olyan javaslatokkal álljon elő, melyek csökkentik "a témához kapcsolódó probléma méreteit".
2002. április 17-én a parlament a bizottság mandátumát meghosszabbította és kiegészítette a Privet Member's Bill C-344 számú, 2001. május 4-én hozott jogszabály vizsgálatával is, mely a marihuánával mint illegális droggal történő visszaélést szabályozta újra.
2002 október 7-én ismét meghosszabították a bizottság mandátumát, mely a 30 évvel ezelőtti Le Dain Bizottság ténykedése óta az első kísérlet volt arra Kanadában, hogy a drogok nem orvosi célú használatának jogi, társadalmi és orvosi vonatkozásait megvizsgálják. Az egyidejűleg működő Illegális Drogokat Vizsgáló Szenátusi Bizottság marihuánával kapcsolatos jelentésével szemben ennek a bizottságnak a parlament alsó háza jóval szélesebb körű vizsgálatot tett a küldetésévé, mely a kanadai drogprobléma minden aspektusát magába foglalja, mint például a Kanadai Drogstratégia, a prevenciós programok hatékonysága, vagy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos vonatkozások.
2001 szeptembere óta a bizottság mintegy 200 emberrel és számos civil szervezettel vette fel a kapcsolatot Kanada különböző államaiból, kutatókkal, tudósokkal, terápiát vezetőkkel, politikai szakértőkkel és mindazokkal, akik értékes információt szolgáltathattak. A bizottság tagjai rehabilitációs központokat és határállomásokat kerestek fel, konzultáltak európai és amerikai szakértőkkel, intézményekkel, szervezetekkel, ezenkívül az egyes szövetségi államok egészségügyi minisztereit is bevonta a kutatásba.
A bizottság megállapította, hogy a drogfogyasztás a kanadai társadalom számára egy olyan egyre növekvő problémát jelent, melynek kezeléséhez széleskörű, érvekkel és anyagiakkal jól megalapozott új szövetségi drogstratégia szükséges. Megdöbbenve vették tudomásul azt, hogy Kanadában minden ötödik haláleset a droghoz kapcsolódik. Thia Walter, a bizottság egyik tagja így ír tapasztalatairól: Mikor az utcán tapasztalatokat gyűjve megtudod, hogy nincsen elegendő kezelés, dühös leszel, mivel látod, hogy a pénzt azoknak a büntetésére fordítják, akik nem jutnak hozzá a kezeléshez. Mikor látod, hogy megdöbbentő pénzösszegek folynak el olyan kezelésekre, melyek vagy egyáltalán nem működnek vagy a kezelés helyett valójában az ellenőrzés a céljuk, akkor síkitani lenne kedved a csalódottságtól. Mikor látod, hogy egyesek pénzt csinálnak drogfüggők nyomorúságából és semmi sem változik, akkor válaszokat követelsz.
A következőkben fordításban közzé tesszük a bizottság riportjának 9. fejezetét, mely a kannabisszal kapcsolatos.
A KANNABISZ
A nem-gyógyászati célú droghasználat vizsgálatára létrehozott bizottság mandátuma:
Mint ahogy az első fejezetben kifejtettük, a nem-orvosi célú droghasználat vizsgálatára létrehozott bizottságot eredetileg "a kanadai nem-gyógyászati célú drogfogyasztás ide vonatkozó, meghatározó tényezőinek" tanulmányozására hozták létre, és hogy olyan javaslatokkal álljon elő, melyek csökkentik "a témához kapcsolódó probléma méreteit". 2002. április 17-én a parlament a bizottság mandátumát meghosszabbította és kiegészítette a Privet Member's Bill C-344 számú, 2001. május 4-én hozott jogszabály vizsgálatával is, mely a marihuánával mint illegális droggal történő visszaélést szabályozta újra. Ez a fejezet az ellenőrzött kábítószerek és anyagokról hozott törvény (Controlled Drugs and Substances Act) intézkedéseit tárgyalja, amennyiben az a kenderrel kapcsolatos vétségek üldözését érinti.
A Bill-344 az ellenőrzött kábítószerek és anyagokról hozott törvényt és a szabálysértési törvényt módosította oly módon, hogy a csekély mennyiségű kender (egy gramm gyanta és harminc gramm marihuána esetén) birtoklását, kereskedelmi célból való birtoklását és adásvételét könnyű szabálysértési vétséggé tette. A szóba jöhető pénzbüntetés 200 dollár első elkövetés esetén, 500 a második és 1000 a harmadik esetében. Jelenleg csekély mennyiség birtoklása gyorsított eljárású szabálysértésnek minősül, melyért maximum 1000 dollár pénzbüntetés vagy hat hónap fegyház jár, esetleg mindkettő. Ma a 3 kilogrammnál kevesebb mennyiségű kendergyantával vagy marihuánával való kereskedelem exkluzív büntetést von maga után, mely maximum 5 évnél egy nappal kevesebb börtönbüntetést foglalhat magában. Törvényének védelmében Dr. Martin elmondta, hogy ez jelentős tehertől szabadítja meg a bíróságot, anyagi megtakarítást eredményez és a rendőri erőket felszabadítja más jelentősebb bűncselekmények utáni nyomozás céljából.
Törvényhozói lehetőségek:
A Bizottság számos a kenderrel kapcsolatos törvényi szabályozásra tett javaslatot megvizsgált. Némelyek legalizációt javasoltak, korlátozott vagy korlátlan formában. Mások a dekriminalizáció valamely formáját részesítették előnyben, mely nem bűncselekményi jellegű vétséggé tenné a birtoklást, míg mások óvatosabban közelítettek a témához és fenntartanák a jelenlegi tiltást, miközben új és jobb különféle lehetőségeket teremtenének az üldözés jelentette ártalmak kikerülésére. Olyanok is voltak, akik a büntetések szigorítása mellett foglaltak állást, legalábbis a kereskedéssel kapcsolatban, és egy új elkötelezettséget az absztinencia érdekében. Az ő részükről egyes egészségügyi szakemberek úgy vélekedtek, hogy több kutatást kell folytatni a kenderrel kapcsolatban, mielőtt a törvényt módosítanák, hogy megfelelőbb információ álljon a rendelkezésre a vitához, míg mások arra mutattak rá, hogy a kender illegális státusza "ezen tanulmányok lefolytatásának hiányából" ered.
A vita céljainak megfelelően a bizottság a legalizációt az egy adott anyag termelésének, adásvételének és birtoklásának tiltásával járó büntetőjogi szankciók eltörlésében deifiniálja. A legalizáció szükségszerűen a szabályozó rendelkezések eltörlésévek jár. Valójában a termelés és ellátás, adózás és életkorhatár kontrollálásának képessége a legalizáció előnyei mellett felsorakoztatott gyakori érvek. A Bizottság a dekriminalizáció kategóriája alatt az egy bizonyos cselekmény miatti büntetőjogi szankciók eltávolítását érti a jogi prohibíció fenttartásával. A dekriminalizáció számos illetve a legtöbb kenderrel vagy hasonló anyaggal kapcsolatos cselekmény üldözését fenntartaná, megengedné azonban a csekély mennyiség személyes használatra történő birtoklását mint szabálysértést, mint például a kisebb motorkerékpárokkal kapcsolatos kihágásokat szabályozó helyi jogszabályok. Eszerint a modell szerint az újraszabályozott vétség egy büntetőcédula kiállításával járna, helyszíni bírságot lehetne fizetni a bíróságon való megjelenés nélkül, és az intézkedés nem vonna priuszt magával.
A Bizottság hallotta számos tanútól, hogy a kenderrel kapcsolatos bűncselekmények üldözése túlságosan is igénybe veszi elégtelen igazsgászolgáltatási erőforrásainkat. A büntetőeljárás esetleges negatív hatásai szintén gyakran szerepeltek mint indokok a törvény megváltoztatására. A jelenlegi törvények egyenlőtlen vagy inkonzisztens végrehajtása szintén a törvényi változtatások mellett szólt, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy egyes emberek nem fognak komoly pénzbüntetéseket vagy börtönbüntetést kapni, míg másokat csupán figyelmeztetésben részesítenek ugyanazért, esetleg egyszerűen elkobozzák tőlük a kendert. Bár néhány tanú azzal érvelt, hogy a végrehajtó hatóságok már nem foglalkoznak többé egyszerű kenderbirtoklással, előnyben részesítve az ellenőrzött kábítószerek és anyagokról hozott törvény komolyabb pénzbírságait, a statisztikák világossá teszik, hogy a kenderrel kapcsolatos bűncselekmények legnagyobb részét a birtoklás teszi ki. Példásul a Statistics Canada megjegyzi, hogy a droggal kapcsolatos 91,920 bűncselekmény háromnegyedét a kenderrel kapcsolatos cselekmények teszik ki a 2001-es rendőrségi jelentés szerint. S mi több, ezeknek az eljárásoknak a 70 százaléka pusztán birtoklás miatt indult.
A következő érvek gyakran felmerülnek a legalizáció mellett:
Azok a törvények amelyek a lakosság túlnyomó részének támogatását nem élvezik, a törvények és az azokat betartatók iránti tisztelet csökkenéséhez vezetnek
A kender illegális státusza annak teszi ki a fogyasztókat, hogy olyan kereskedőkkel kerüljenek kapcsolatba akik kártékonyabb anyagokat is árusítanak (a "piacok szétválasztásának" szükségessége a jelenlegi holland drogpolitika legfőbb érve)
a legalizáció lehetővé teszi a szabályozást és adóztatást is, az életkor szerinti határ meghúzásának lehetőségével együtt
Mindazonáltal a következő érvek hangoznak el azok részéről, akik a legalizáció ellen vannak:
A tiltás megszüntetése és a használat normalizálása rossz üzenetet közvetítene a társadalomnak, főleg a fiataloknak. Például sokan érvelnek úgy, hogy az orvosi célú marihuána használat publicitása egyesekben megerősíti a képet a drog egészséges hatásairól.
A kender kapuként szolgál az ártalmasabb drogok felé, ha nem is közvetlenül a függőségen keresztül, hanem közvetetten a társadalmi miliő és a kockázatvállaló magatartás miatt.
A Bizottság tagjainak többsége meggyőződött arról, hogy a kenderrel kapcsolatos törvényi szabályozás változtatására van szükség, számos okból. Egyetértünk például abban, hogy mivel a törvény végrehajtása sporadikus, egyenlőtlen és regionális szinten különbségeket mutat, alkalmazása inkonzisztens és nem tisztességes. Abban is egyetértünk továbbá, hogy a kender puszta birtoklása miatti börtönbüntetés nincs arányban a használat feltételezhető ártalmaival. Ez még inkább igaz akkor, ha az ember az olyan engedélyezett szerek által okozott mindennapos ártalmakat veszi figyelembe, mint a dohány, alkohol vagy más vény nélkül kapható gyógyszerek.
Ugyanakkor a Bizottság osztozik azoknak az oktatóknak, terápiás kezelőknek és törvényvégrehajtóknak az aggodalmában, hogy csak néhányat említsünk, akik szerint sok kanadai, elsősorban a fiatalok számára a legalizáció azt a félreértést okozná, hogy a kanadai parlament nem aggódik a kender széles körű használata miatt. Ami legalábbis ezt a Bizottságot illeti, semmi sem állna messzebb az igazságtól.
A Bizottságnak számos egészségügy szakember, addiktológus és terepauta elmondta, hogy a kender gyakori és huzamos használata függőséghez és szociális problémákhoz vezethet egyes használóknál. Emellett Dr. Mark Zoccolillo kifejezte aggodalmát a marihuána használat gyakoriságával kapcsolatban az általa vizsgált egyetemistáknál, mely a rövid távú avagy "munkamemória" romlásához vezethet, s erre a korosztályra gyakorolt hosszú távú következményekkel kapcsolatban is. Továbbá a Bizottság nincs arról meggyőződve, hogy a legalizáció megszüntetné az illegális kendertermesztésből és keresdkedelemből származó profitot, vagy bármilyen szignifikáns módon visszatartaná a terjesztésben résztvevő bűnözőket.
Ezen okokból a bizottság inkább a kenderrel kapcsolatos vétségek megtartását tartaná jónak az ellenőrzött kábítószerek és anyagok törvényében, azonban a puszta fogyasztást dekriminalizálná "szabálysértés" megjelöléssel, éppúgy mint a Bill C-344 tervezetében ez szerepel. Mindazonáltal a B-344-ben javasolt módosítással ellentétben nem támogatjuk a kereskedelem vagy kereskedelmi célú birtoklás miatti büntetések enyhítését. Tehát a birtoklás és személyes használat céljára történő termesztés esetében a helyszíni bírságot javasoljuk, kivéve ha súlyosbító körülmények között történik a használat. Például figyelembe véve a biztonsági és rendfenntartási tényezőket, melyeket a törvényvégrehajtó szervek fejeztek ki, ezután is üldözze a hatóság az ellenőrzött kábítószerek és anyagok törvényének megfelelően a közlekedési vétségekhez kapcsolódó birtoklást. Ezeknek a javaslatoknak a kivitelezéséhez szükséges lenne az ellenőrzött kábítószerek és anyagok törvényében szereplő birtoklással kapcsolatos büntetési tételek újrafogalmazása, a "súlyosbító körülményekkel" terhelt birtoklás esetében a korábbi büntetési tételek megtartásának érdekében.
A Bizottság körültekintően megvizsgálta azt a kérdést, hogy a büntetőjogi szankciók kenderbirtoklás esetében fennmaradjanak-e iskolák és olyan helyek közelében, melyeket a fiatalok gyakran látogatnak. Bár a Bizottság több tagja vonakodott attól, hogy a tervezet a fiatalokkal szemben elnézőbb magatartást tanúsít mint felnőtt elkövetőkkel szemben. Ezenkívül a kereskedelem vagy kereskedelmi célú birtoklás iskolák vagy 18 év alatti fiatalok által gyakran látogatott helyszíneken, vagy a 18 éven aluliaknak történő árusítás már "súlyosbító körülménynek" számítanak a büntetés kiszabásának idején. Mivel a dekriminalizáció nem fogja érinteni a közlekedéssel kapcsolatos kihágásokat és büntetéseket, javasoljuk, hogy az ezekkel szembeni intézkedéseket továbbra is hajtsák végre. Ezért a Bizottság azt javasolja, hogy a kis mennyiségű kender saját célra történő birtoklása még az iskola tulajdonában lévő területen is csak helyszíni bírságot vonjon maga után az új szabályozásban. A Bizottság arra számít, hogy az iskolai vezetőség fenntartja a saját adminisztratív ellenőrzését, amennyire az szükséges, hogy a diákokat visszatartsa attól, hogy az iskola területére kendert vigyenek, mint ahogyan az más anyagok esetében is jellemző.
Bár azokat a vétségeket, melyek kender csekély mennyiségű, személyes használatra történő birtoklásával és termesztésével kapcsolatosak, a javasolt dekriminalizációs séma szabálysértéssé nyilvánítaná, meghagyná a büntetőjogi eszközöket azok ellen, akik profitteremtés céljából termelnek kendert vagy kereskednek vele. A közlekedési kihágásokkal kapcsolatos kenderbirtoklás esetében ugyanúgy fennmaradna törvény szigora azok ellen is, akiknek a kábítószerhasználata súlyos kockázatot és lényeges kárt jelent mások számára. Végül pedig, a dekrimilazáció járulékos haszna lenne még, hogy Kanada megmaradna az említett nemzetközi egyezmények betartása mellett.
A Bizottság észrevételezi következőket:
A marihuána szívása – bármely mennyiségben is – káros a benne található magas koncentrátumú kátrány és benzopirén miatt.
A bírósági ítélet kiszabása csekély mennyiségű kender saját használatra való birtoklása esetében nincs arányban ennek a viselkedésnek a lehetséges ártalmaival.
A csekély mennyiségű saját használatra történő kenderbirtoklás DEKRIMINALIZÁCIÓJA nem lenne hatással a kereskedelemmel kapcsolatos büntetetőjogi következményekre, vagy bármely más tiltott szer birtoklására.
A kormány minden intézkedésének vállalnia kell a kanadaiak ismertetését a kenderhasználathoz kapcsolódó lehetséges ártalmakról, különös tekintettel a nagyobb veszélynek kitett fiatalságra.
A Bizottság javasolja, hogy a kender birtoklása maradjon illegális és a vele való kereskedelem bármilyen mennyiség esetén maradjon bűncselekmény.
Valamint, hogy az igazságügyi miniszter és az egészségügyi miniszter dolgozzon ki egy minden részletre kiterjedő stratégiát a személyes használatra történő, harminc gramm mennyiségnél nem több kender birtoklásának dekriminalizálására. Ennek a stratégiának tartalmaznia kell:
Prevenciós és oktatási programokat, melyek ismertetik a kenderhasználat ártalmait, elsősorban a fiatalok körében; és
Hatékonyabb eszközöket a Büntetőtörvénykönyv a kábítószer-használattal kapcsolatos közlekedési kihágásokat szabályozó részének végrehajtásához.
