Nem csak a borzalmas hírekről van szó, ráadásul nem is lesz mindenki önmegtartóztató
A New York-i székhelyű Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) tavaly szeptemberben adta ki jelentését a drogkartellek tetteiről tudósító újságírók kritikus helyzetéről. Azonban a hírekbe gyakran a kartellek nézőpontja és üzenetei is belekeverednek, ami most életre hívta a másik oldalt: a tudósítások kontrollját.
A CPJ jelentését követően – mely többek között 22 mexikói újságíró és 3 sajtómunkatárs haláláról számolt be – Calderón ismételten ígéretet tett, az újságírók fokozott védelmére. Bár a dokumentum már akkor is szemléltette, hogyan használja fel a szervezett bűnözés a saját érdekeiknek megfelelően az újságokat, a drogkartellek tevékenységének médiareprezentációja csak most került a fókuszba.
De visszatérve: mit is jelentenek a "borzalmas hírek'?
Ha valaki az utóbbi években Mexikóvárosban járt, valószínűleg az első dolgok között tűnt fel neki – ahogyan e sorok szerzőjének is – hogy a metróaluljárókban kiáltozó újságárusok által kínált napilapok körülbelül felének címlapján megcsonkított holttestek, levágott fejek illusztrálják a drogkereskedők legfrissebb akcióit nap, mint nap. Elsősorban a kartellek újságokra gyakorolt befolyására és a hiperrealista ábrázolásmódra reagálva, a mexikói média számos képviselője megállapodott arról, hogy ezentúl visszafogottabban, szigorúbb keretek között számolnak be a drogháborús eseményekről, a túlzásba vitt szenzációhajhászás mellett azért is, hogy a kartellvezetők ne tudják a saját propaganda eszközeikként felhasználni őket – tudósít az MTI.
Érdemes azonban az MTI híradásánál mélyebbre is ásni, hogy lássuk, miért vonakodtak többen aláírni az egyezményt . A 10 pontot tartalmazó megállapodás ugyanis több mint 40 médiaszolgáltató között született, melyek között a legnézettebb csatornák, a Televisa és a TV Azteca is található. Ugyanakkor a legjelentősebb lapok közül több – például a Reforma, a La Jornada és a Proceso – nem írta alá a megállapodást, márpedig éppen ők azok, akik élen járnak a véres tudósításokban és egy-egy akció részletes elemzésében, utóbbi folyóirat pedig egyben a kormánypolitika legélesebb bírálója is, amely Mexikó talán legolvasottabb politikai hetilapjává teszi. A lap egyik újságírója egyenesen azt nyilatkozta, hogy a megállapodás új ajtót nyit az előzetes cenzúrának. A Reforma némiképp finomabban, saját szerkesztőségi irányelvek alkalmazásával indokolta a megegyezés elutasítását. A Milenio tévéadó hírigazgatója pedig egyszerűen leszögezte: a továbbiakban is foglalkoznak a drogkartellek tetteivel, amennyiben azok hírértékűek. „A hírek hírek maradnak”.
Vagyis a 40 hírszolgáltató megegyezése arról, hogy figyelmen kívül hagyják a szervezett bűnözőktől érkező propaganda üzeneteket, nem jelenti a ma elterjedt tudósítási forma végét: a drogkartellek számára jelenleg is életben maradt néhány jelentős közvetítő közeg. Mások azzal indokolják a döntést, hogy nem szeretnének a kormány szócsövei lenni a túlzott optimizmussal tálalt és sikeresnek ítélt szervezett bűnözés elleni harcban. A fent említett, újságírókat védő bizottság koordinátora azonban úgy látja, hogy a megegyezés nem korlátozza az újságírók szabadságát és nyitva hagyja számukra a kormány bűnözés-ellenes akciói kritikájának lehetőségét, ezért támogatja az egyezményt. Mindemellett Calderón elnök is üdvözölte a megállapodást és hozzáfűzte, hogy a médiának kiemelt szerepe van az állambiztonság kiépítésében. A nyilatkozatok alapján viszont maximum a véres illusztrációk visszaszorulására számíthatunk, a kartellhírek saját preferenciáknak megfelelő elemzése ezután is meg fog maradni. A drogkartellek pedig mindeközben elérték Ecuadort…
Drogriporter
2011.03.25.
