• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

A pillanat kiélvezése kiutat nyújthat a szenvedélyek zsákutcájából

január 2, 2020 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

Egyre több bizonyíték van arra, hogy nem az élet túlzott élvezete vezet problémákhoz, hanem éppen ellenkezőleg: az vezet túlzott, problémás élvezethajhászáshoz, ha nem vagyunk képesek kiélvezni az életet itt és most.

Gyerekkorom egyik meghatározó filmélménye a “Holt költők társasága” volt, amelyben a John Keating (Robin Williams) által képviselt humanista neveléseszmény frontálisan összeütközik a begyepesedett tekintélyelvű pedagógiai szemlélettel. Miközben az utóbbi tele van tilalmakkal, tabukkal, gépies és mechanisztikus szabályokkal – addig az előbbi üzenetét két pozitív szóban össze lehet foglalni: carpe diem, azaz élj a mának, élvezd az életet.

Bár a film az 50-es években játszódik és azóta sok víz lefolyt már a Dunán, Keating üzenete ma éppen olyan botrányosan hat a szülők és tanárok többsége számára, mint akkoriban. A még mindig uralkodó paradigma szerint ugyanis a gyerekeket kemény munkára, szorgalomra, a szabályok betartására, a szenvedélyek elfojtására és a tekintély tiszteletére kell nevelni, nem pedig az élet élvezetére. Ha a gyerekeknek élvezetekről, gyönyörről tanítanánk, akkor megnyitnánk a léha élvezethajszolás Pandóra-szelencéjét – szól a közkeletű bölcsesség. Ehelyett el kell őket rettentenünk a felnőtt élvezetektől, fel kell hívnunk a figyelmüket ezek veszélyeire, és ezáltal megmenthetjük őket a káros következményektől, mint amilyen a függőség.

Egyre több bizonyíték van azonban arra, hogy ez a megközelítés, bármennyire bölcsnek tűnjön is a “józan paraszti ész” számára, valójában több szempontból is téves. Először is, az elrettentő üzenetek nem alkalmasak arra, hogy megelőzzék a kockázatvállaló viselkedést a tinédzsereknél. Egy nemrég, 2019 augusztusában Melissa Salvin és Mitch Earleywine által a Substance Use & Misue című folyóiratban publikált cikk például a kannabisz-fogyasztás kockázataival kapcsolatos üzenetek hatását vizsgálta. A kutatók összehasonlították a teljes absztinenciát népszerűsítő és az ártalomcsökkentő szemléletű üznetek hatásait 388 egyetemistánál. Különösen arra a jelenségre voltak kíváncsiak, amit a pszichológia reaktanciának nevez: ha az egyén úgy érzi, hogy autonómiáját paternalista módon korlátozni akarják, akkor dacosan ellenáll. Ez magyarázza a tiltottgyümölcs-effektust is, melynek során az igyekezet, hogy egy tiltott tevékenységet minél kevésbé vonzónak állítsunk be, bumeráng-hatással jár és még vonzóbbá teszik azt.

A kutatás szerint a kannabisz-fogyasztás teljes elutasításán alapuló üzenetek jelentős reaktanciát váltottak ki a befogadók jelentős részében (különösen azokban, akik a legtöbb kockázatot vállalták), és ez ráadásul növelte a kannabisz iránti sóvárgást, amit egy külön kérdőívvel vizsgáltak. Ez a kutatás összhangban áll azokkal a korábbi vizsgálatokkal, amelyek szerint egyes elrettentő üzenetekkel operáló, egyoldalú információátadáson alapuló drogprevenciós kampányok bumeráng-hatással jártak.

Másrészt pedig arra is egyre több bizonyíték van, hogy a különféle viselkedészavarok, függőségek megelőzésében és kezelésében központi szerepe van annak, hogy az embereknek újra kell tanulniuk az élet – az itt és a most – élvezetét. Ez sokak számára paradoxonnal tűnik, hiszen a függőség okát eleve az élvezethajszolásban, a túlzott jelenorientáltságban látják. Pedig a probléma a függő aggyal nem az, hogy túlságosan élvezi az életet – éppen ellenkezőleg, nem képes örömet találni a hétköznapi dolgokban, és folyamatosan menekül a jelen pillanat kellemetlen érzelmeinek megélése elől. Éppen ezért van úgy van bedrótozva, hogy a jutalmazórendszerének kémiai stimulálásával alkalmazkodik az élettel járó stresszhez.

Az elmúlt években egyre népszerűbbé válnak a pozitív pszichológia különféle módszerei a függőséggel küzdő emberek támogatásában. Ezek nem a betegségtudat mélyítésére és a zavarok elhárítására összpontosítanak, hanem abban kívánnak segíteni az egyénnek, hogy tartalmas, jelentéssel teli és a közösségbe jól illeszkedő életet élhessen. Ebben különféle módszereket alkalmaznak, mint amilyen például a mindfulness meditáció. Ez arra tanítja meg a függő elmét, hogyan mélyítse el a jelen pillanatban megélt érzelmeinek és gondolatainak tudatosítását. Segít abban, hogy jobban elfogadja önmagát, hogy visszanyerje a saját cselekvőképességébe vetett bizalmat és hogy leküzdje a szégyen és a tehetetlenség érzését, amelyek a függőség, mint állapot állandó velejárói. Agyképelemző eljárásokkal ma már bizonyított, hogy a hosszú ideje meditáló emberek agya éppen annyira megváltozik, mint azoké, akik huzamosabb ideig drogoznak – csak éppen ezeknek a változásoknak a minősége más. Az ő jutalmazóközpontjuk kémiai stimulációk nélkül is eljuttathatja őket olyan tudatállapotokba, amelyek mások számára csak droggal elérhetők.

Az Eric L. Garland által kidolgozott MORE (mindfulness-oriented recovery enhancement) például egy olyan felépülést segítő program, ami a mindfulness-t, a kognitív terápiát és a pozitív élményszabályozást integrálja. Ez utóbbinak része a savoring, avagy ízlelés módszere, ami Fred B. Bryant pszichológus nevéhez fűződik. A savoring célja, hogy fokozza a jelen pillanatban átélt pozitív élmények intenzitását, tartamát és értékelését. Míg a mindfulness minden külső és belső, pozitív és negatív benyomás tudatosítására irányul, addig a savoring kimondottan a pozitív élményekre összpontosítja a figyelmet. Az ízlelés több, mint a gyönyörök egyszerű hajszolása: a savoring során az elme tudatosan reflektál az élményre, figyel annak különféle oldalaira. Teljesen más például gyorsan bedobni egy szendvicset ebédre, miközben szorongva nézzük a naptárunkat, hogy milyen feladataink vannak még délutánra, vagy kiülni egy vendéglő teraszára és teljes figyelmünket egy finom étel élvezetére, az ízek tudatosítására fordítani. A savoring nem csak szenzoros élményről szólhat, de egy intellektuális vagy társas élményről is. A lényeg a tudatosság, avagy az élmény tudatos fokozása, rácsodálkozás a pillanat nagyszerűségére, egyediségére, hála az élményért, büszkeség a teljesítményért. A savoring során az elme tudatosan épít kellemes emléket a jelen pillanatból.

A költők a savoring igazi mesterei. Tudatosan megélik és kifejezik a pillanatot, aminek mulandósága, egyedisége hozzátartozik a szépségéhez. Gondoljunk csak Petőfi Szeptember végén című költeményére: “Elhull a virág, eliramlik az élet… Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!” Vagy Radnóti À la recherche.. című versére a “régi szelid estékről”, amikor “vígan szürke barátot ittak a fürge barátok.” Rilke úgy fogalmazta meg ezt, hogy az öröm a leglátványosabban akkor nyilvánul meg, amikor átformáltuk, a bensőnkben.

Egy drogfüggő számára például hasznos lehet, ha a savoring technikával újra felfedezi az olyan hétköznapi örömforrásokat, mint egy jó étel, egy szép táj, egy ölelés, egy film vagy egy kellemes társalgás. Sőt, éppen a függők azok, akik magával a kémiai tudatmódosítással járó pozitív élményeket is a legkevésbé tudják kiélvezni. Az alkoholista a legritkábban képes arra, hogy ízlelgessen egy általa fogyasztott minőségi bort – számára a leginkább a gyors lerészegedés vagy a szintentartás a fontos, amellyel elkerülheti az elvonási tüneteket és a stresszt. Ez igaz az illegális drogokra is, például a kannabiszra.

Szintén Mitch Earleywine és kollégái publikáltak idén szeptemberben egy érdekes kutatást, amelynek keretében azt vizsgálták, hogy milyen kapcsolat áll fenn a kannabisz-fogyasztáshoz köthető problémák és a savoring között. 195, átlagosan heti három alkalommal kannabiszt fogyasztó felnőtt körében végeztek kérdőíves vizsgálatot. Ennek során kitöltették velük a Bryant-féle savoring skálát és a kannabisz fogyasztással kapcsolatos problémákat mérő skálát (CAPS). Azok, akik jobban teljesítettek a savoring skálán, azok jelentősen kevesebb a fogyasztással kapcsolatos problémáról számoltak be. Earleywine és társai ebből arra következtettek, hogy a savoring technikák megtanítása fontos szerepet játszhat abban, hogy a rekreációs fogyasztók elkerülhessék a fogyasztással járó problémákat. A már problémás fogyasztók pedig a savoring segítségével megtanulhatják, hogyan élvezzék a hétköznapi örömforrásokat drog nélkül. Sokaknak talán megdöbbentőnek tűnhet, hogy a fűélmény kiélvezése védőtényező lehet – tehát azok a fogyasztók, akik megtanulják jobban kiélvezni a fűélményt, kevesebb eséllyel válnak mértéktelen, problémás használóvá.

Nem tekinthetünk el természetesen azoktól a tényezőktől, amik befolyásolják a függőség, a szerhasználati problémák kialakulását. Egy olyan fiatalnak, aki feldolgozatlan gyermekkori traumákkal küzd, ingerszegény, kirekesztő társadalmi környezetben él, eleve nagyobb az esélye arra, hogy a kémiai tudatmódosítás egy megküzdési stratégiává válik és a függőséghez vezet. A rohanó, stresszes életmód még a középosztály számára is gyakran rendkívül megnehezíti, hogy a jelenre, az itt és most élvezetére fókuszáljon.

Maga Bryant is elismeri a savoringról szóló könyvében, hogy amikor a Maslow piramis alsó részébe tartozó szükségleteink kielégítetlenek (pl. éhesek vagyunk, nem érezzük magunkat biztonságban, szeretve), akkor kevesebb esélyünk van arra, hogy az ízlelést, mint módszert, a mindennapjaink részévé tegyük. Szerinte azonban a savoring nem tekinthető kizárólag egyfajta kevesek által és csak szerencsés alkalmakkor hozzáférhető luxusterméknek, hanem akkor és éppen akkor van rá a legnagyobb szükségünk, amikor mélyponton érezzük magunkat. A süket és vak nőjogi aktivistát, Hellen Kellert idézi, aki szerint “amit egyszer élveztünk, soha nem veszíthetjük el, amit igazán szeretünk, az a részünké válik.”

Arisztotelész szerint a boldog életnek két formája van: a hedónia és az eudaimónia. Az előbbi az anyagi gyönyörök élvezete, a másik a tartalmas és erényes élet. A filozófus szerint igazi megelégedéshez csak az utóbbi vezethet: az embernek olyan célt kell találnia az életében, ami túlmutat a hétköznapi gyönyörökön. Bryant a könyvében hangsúlyozza, hogy a savoring módszer nem azt akarja sugallni, hogy a teljes boldogság eléréséhez önmagában a gyönyörök ízlelgetésén át vezet az út. Ugyanakkor azt állítja, hogy hiába erényes az élete, ha az egyén nem képes kiélvezni a pillanat boldogságát, akkor steril és terméketlen marad. Epikuroszra hivatkozik (az ő filozófiájáról már írtunk a Drogriporteren), aki szerint “nem lehetséges élvezetesen élni anélkül, hogy megfontoltan élnénk, és nem lehetséges megfontoltan élni anélkül, hogy élvezetesen élnénk.”

Sárosi Péter

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter