• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

A szer határozza meg a tudatot? – Drogkonferencia-ajánló 

június 25, 2018 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

Papp László Tamás újságíró Nyíregyházán egy drogkonferenciát szervez izgalmas témákkal és előadókkal – ajánló következik az ő tollából. 

Egy, tudatmódosító szerekkel kapcsolatos, szervezés alatt lévő rendezvényt ajánlanék a Drogriporter olvasóinak figyelmébe. Terveink szerint ősszel lesz Nyíregyházán A szer határozza meg a tudatot? – Drogok térben és időben: rejtett univerzumok, belső valóságok című konferencia. Előreláthatólag 2018. november 13-14-én kerül rá sor. A részletes programról, konkrét előadókról, témákról, helyszínről ugyanitt, illetve más online felületeken tájékoztatjuk majd a közönséget. Illetve – mivel az esemény tervezése még folyamatban van – örömmel várjuk az esetleges javaslatokat, mivel volna érdemes foglalkozni? Főként ama, északkelet-magyarországi lakosoknak az érdeklődésére számítunk, akik (szemben a bőség zavarát jelentő fővárosi ajánlatokkal) sajnos meglehetősen szűkülő, ritkuló kínálatból válogathatnak, ami a kényes témákról zajló nyílt, élő vitát, diskurzust illeti. 

Tudományos rendezvényszervezéssel is foglalkozó értelmiségiként személyes tapasztalom: az ország peremvidékén jóval nehezebb efféle programokat összehozni, mint a fővárosban. Igencsak hosszadalmas (utazás-, és szállásköltség belekalkulálásával járó) szervezőmunkát igényel a zömmel fővárosi előadókat “lecsábítani” ilyenfajta rendezvényekre. Az északkeleti régió ezzel kapcsolatos problémáinak egyik legfőbb oka az országban zajló kivándorlás, illetve átvándorlás, belső migráció, amely a keleti országrészt fokozottan sújtja. “… százezrek költöztek a keleti és déli országrész településeiről a fővárosba és Nyugat-Magyarországra.” – szól minderről egy tavalyi írás. Sajnos az ország ezen része fogyatkozóban van, így a tudományos és kulturális javak felvevőpiaca, vevőközönsége is szűkül. Ennek magam is részese vagyok: kelet-magyarországi, a Hajdúság és Nyírség határvidékéről származó lakosból váltam én is nyugat-magyarországivá.   

 

Ugyanakkor – szívemen viselve korábbi “szűkebb hazám” helyzetét – az utóbbi években azon voltam, hogy bebizonyítsam: a “keleti végeken” is lehet színvonalas, minőségi, a szokásos, rutinszintű felsőoktatási-kutatási tevékenységen túli programokat csinálni. Hosszú évek óta jó szakmai kapcsolatom van a Nyíregyházi Egyetemmel, mely élen jár mindebben, s nyitott az ilyen kezdeményezésekre. A Történettudományi és Filozófia Intézet kebelén belül, Szoboszlay György adjunktussal, az intézmény oktatójával 2013 óta szervezünk tudományos rendezvényeket, jellemzően tabutémákban, megosztó és vitatott ügyekben. Volt már konferencia az összeesküvés-elméletekről, a lezáratlan, megoldatlan bűnesetekről, továbbá a migráció, bevándorlás, iszlám fundamentalizmus tárgykörében is. Ezek az események alapvetően nyitott szellemiségűek, lezárásképp kötetlen beszélgetéssel, filmvetítéssel. A tavaly általunk megrendezett, Rejtőzködő szexualitás – titkolt identitás című, (a nyíregyházi Jósa András Múzeumban tartott hasonló témájú kiállítással egybekötött) kétnapos konferencia jelentős helyi médiaérdeklődést is keltett.

 

Szoboszlay Györggyel közösen úgy határoztunk: a 2018-as konferencia témája a drogkérdés lesz – a témában járatos kutatók, szakemberek, civil és kulturális szereplők részvételével. A legfőbb témakörök:

– A különböző drogfajták, az általuk okozott esetleges függőség hasonlóságai, különbségei, élettani, lélektani hatásai.

– Drog és politika/társadalom: tiltás, legalizálás, ártalomcsökkentés, megelőzés egymásba fonódó dilemmái.

– Drog, illetve drogfogyasztás megjelenése a kultúrában (irodalom, film, zene, stb.)

– Drogok médiaképe és a valóság.

– A drogok története, történettudományi és társadalomkutatási dimenzióban. 

Magam nemcsak szervezem a rendezvényt, de elő is adom rajta a Tudat-metamorfózis – belemerülés a pszichedelikus szubkultúrába című, – riportszerű szociográfiai esettanulmányként leírható – személyes tapasztalatgyűjtésem, kutatómunkám eredményeit. Amely próbál objektivitásra törekedni, de nem tagadja a nézőpontból adódó szubjektív látásmódot sem. Ezúton mondok köszönetet a projektemet és a konferenciát anyagilag egyaránt támogató Történelem és Barátai Alapítványnak. Valamint aDrogriporternek, illetve Sárosi Péternek a konferenciához nyújtott segítségért. Igyekeztem új szemszögből bemutatni vizsgálódásom tárgyát. A mélyinterjún, háttérbeszélgetésen alapuló, főáramú drogtémájú kutatások jelentős része alábbi kérdésekre fókuszál: 

– “Hogyan szoktam rá a drogra?” 

– “Miként lettem függő?” 

– “Miért akarok leszokni?”

Vagyis olyan embereket szólít meg, akik valóban súlyos szenvedélybetegek, ők is annak látják magukat, a szerhasználatot pedig rossz dolognak, ami törvényszerűen ide vezet. Ez bizonyos vonatkozásban nehezebb, ugyanakkor több szempontból könnyebb, hálásabb feladat, mint amire én vállalkozom. Egyrészt kielégíti az átlagemberi többség borzongás-, és szörnyülködésigényét, beigazolja a tudatmódosítókkal összefüggő prekoncepcióikat. Számíthat a közvélemény, a közízlés, s az általuk legitimált közhatalom támogatására. Másrészt ezek a személyek könnyebben elérhetőek. A “leszoktatással”, valamint a drogok üldözésével foglalkozó szervek örömmel mutatják be tevékenységük hasznosságát, mindezt az eme világképbe belepasszoló sorsokkal illusztrálva.

Természetesen elismerem: ezek a kutatások, tevékenységek is hasznosak, valamint szükségesek lehetnek. Illetve jelentős részben ténylegesen azok. (Szóba is kerülnek majd a rendezvényen.) Vannak olyan drogfajták, amelyek súlyos, veszélyes függőséget okoznak, illetve (nem is kevesen) olyan egyének, akiknek a szenvedélybetegségük maguknak és környezetüknek komoly problémát jelent. Így ezen a területen a felmérésre, prevencióra, valamint segítségnyújtó beavatkozásra és kezelésre egyaránt nagy szükség van. Csakhogy azt is látom, s láttatni próbálom: az éremnek két oldala van. Az adagjukért szélsőséges esetben akár ölni, lopni, csalni – tehát végletesen kriminalizálódni – is hajlandó, magukat túladagoló betegesen függők mellett ott vannak azok, akiket másfajta kérdésekkel, felvetésekkel lehet definiálni. 

– “Hogyan nem szoktam rá a drogra, bár kipróbáltam.” 

– “Miként lehet úgy használni bizonyos drogokat, hogy ne okozzanak súlyos problémát?” 

– “Miként csinálom, hogy élvezem a drog hatását, de nem válok kezelésre szoruló függővé?” 

A legtöbb drogfogyasztó – az alkoholfogyasztók többségéhez hasonlóan – ilyen. Élete bizonyos szakaszában kipróbálja, használja, de nem válik miatta gyógykezelés, rendőri intézkedés szenvedő alanyává. Sokkal több olyan ember van, aki kipróbálja, alkalmilag használja a marihuánát, MDMA-t, speed-et, kokaint vagy LSD-t, és nem lesz tőle durván függő, mint aki igen. Ezeket a személyeket persze nehezebb megtalálni: akinek ez nem okoz kezelésre szoruló problémát, az nyilván nem reklámozza, nem comingoutol terápiás csoportokban, nem lesz belőle vallásfelekezetek szeánszain csápoló “megtért drogos” aki neofitaként jobban elítéli a drogokat, mint aki soha nem drogozott. És az ilyen ember a büntetőjogi következmények miatt érthetően nem is szeretne lebukni, dekonspirálódni. Beszéltem ilyen riportalanyokkal. Kétségtelen: ez a szemléletmód nem produkál borzongani valót, szociohorrort és “nyomorpornót”. Így nyilván kevésbé bulvárképes.  

Régóta foglalkozom a drogok legális szabályozásának kérdésével. De korábbi cikkeim inkább elemző jogfilozófiai publicisztikák voltak. A 2002-es, a drogok büntetőjogi megítéléséről folyó Népszabadság-vitában, aztán a diszkórazziák, a drogok és szervezett bűnözés, illetve a Fidesz-politikus által bedobott drogteszt kérdésében foglaltam állást. Aztán, mikor az Átlátszó oknyomozó csapatának külsős tagja lettem, a korábbi véleményközpontú újságírástól próbáltam elmozdulni a tényfeltárás irányába. Ennek terméke lett a múlt évben a goabulikon, a psytrance-szubkultúrában használt tudatmódosító-szerhasználatot, illetve az azokhoz való hozzájutást bemutató riportom. Nem véletlen a konferencia címválasztása. Mert bizonyos szerek valóban módosítják a tudatot, de optimális esetben nem veszik át az irányítást, nem determinálják, határozzák meg a cselekvést. 

A legfőbb dilemma éppen az: miképp lehet ezeket “tudatos fogyasztóként” úgy használni, hogy ártalmai, mellékhatásai minimalizálódjanak? S optimális folyamat esetén a címadó mondat fordítva van: a tudat – a tudatos döntés –  határozza meg a szert. Hogy milyen dózisban, összetételben, alkalommal, hangulatban veszi magához a fogyasztó. A dolog kölcsönhatása nyilvánvaló. A szer kiválasztása meghatározhatja, milyen effektust fejt ki, miként hat vissza az illető tudatára. Szimbolikus-metaforikus értelemben hasonló bipoláris kölcsönhatás ment vége az esetemben is. Drogtémájú publicisztikáimban próbáltam tudatformáló jelleggel hatni az emberekre, befolyásolni őket. Ennek köszönhetően fordultak hozzám bizalommal a források, akik bevezettek a drogpiac említett szegletének működésébe. Ugyanakkor az, amit a pszichedelikus bulikultúrában láttam, tapasztaltam, a magánemberi nézőpontomat, szemléletmódomat is jelentősen átformálta. Erről beszámolok majd a kutatásom ismertetésekor. Illetve szívesen fogadom az ezzel összefüggő megkereséseket, javaslatokat.

Papp László Tamás

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter