Álláspont az új kábítószerek listára vételéről

A kormány létrehozott egy szakbizottságot az új kábítószerek listára vételére – a TASZ véleményt mond

Összefoglaló: Az új pszichoaktív szerek megjelenése eddig mindig morális pánikot okozott a közvéleményben – a politika pedig esetleges, elsietett döntésekkel reagált erre, a listára vételt nem előzte meg szakmai vita. Valójában az újabb és újabb szerek megjelenését maga a tiltás generálja – így a zéró-tolerancia megközelítéssel ez a probléma kezelhetetlen. Most először a kormány létrehozott egy Szakbizottságot az új szerek listára vételi eljárásának formalizálása céljából, ebbe civil képviselőként a TASZ drogpolitikai programvezetőjét is meghívták. A bizottság anyagait azonban titkosnak nyilvánították – véleményünk szerint indokolatlanul. Egy új szer listára vétele a büntetőjogi szabályozást módosítja, így nincs helye a titkolózásnak.

Az új, legális partidrogok megjelenésének okai

A legális partidrogok (“legal highs”) megjelenése és népszerűvé válása egyenes következménye az illegális drogpiacon az elmúlt években bekövetkezett mélyreható változásoknak. Az Ecstasy (MDMA) tabletták tömeges fogyasztása a 2000-es évek elején tetőződött Magyarországon és egész Európában – ezután a piac mind a fogyasztók száma, mind a tabletták minősége szempontjából hanyatlásnak indult. Ez a folyamat jól megfigyelhető mind az epidemiológiai felmérések, mind a lefoglalt drogok bevizsgálási adatai, mind pedig az online fogyasztói fórumok élménybeszámolói alapján. Míg 2008-ban még a lefoglalt tabletták majdnem 80%-a tartalmazott MDMA-t, addig 2009 első félévében a lefoglalt tabletták több mint 90%-a csupán az amfetamin és az MCPP kombinációját tartalmazta, MDMA nélkül. Ezt a tendenciát a Daath.hu, a pszichedelikus közösség Internetes fórumán a fogyasztók szubjektív élménybeszámolói is megerősítik. A tabletták minőségromlásának okait nem ismerjük pontosan – kétségtelenül hozzájárult ehhez az a fokozott kínálatcsökkentő tevékenység, amelyet Ecstasy prekurzor-anyagainak és a terjesztőhálózatoknak a felszámolásáért indított a rendőrség. Jóval kevesebb kockázattal jár olyan legális designer-drogok kifejlesztése és piacra dobása, amelyek jelenleg semmilyen kontroll alatt nem állnak.

A legális partidrogok terjesztése előtt új dimenziót nyitott meg az Internet-használat és az online vásárlás elterjedése, ezenkívül az ún. smart shopok népszerűvé válása. A terjesztés ezen formái – hasonlóan az illegális szerek kereskedelméhez – teljesen szabályozatlanok: nincsenek minőségbiztosítási, fogyasztóvédelmi előírások, a vásárlást nem kötik korhatárhoz, a partidrogok pontos összetevőit, ezek pontos hatásmechanizmusát, kockázatait és mellékhatásait a vevő nem ismerheti meg. A terjesztésnek ez a szabadpiaci formája jogos aggodalmat okoz és megszüntetendő. A jelenlegi tiltó szabályozás azonban álláspontunk szerint nem képes kiküszöbölni sem az új partidrogok fogyasztását, sem a fogyasztással együttjáró kockázatokat – csupán újratermeli azokat.

Az új pszichoaktív szerek kontrollja az EU-ban és Magyarországon

Az új pszichoaktív anyagok kontrolljának kialakításáról az Európai Unió Tanácsának 2005-ös határozata (2005/387/JHA) rendelkezik, amely egy háromlépcsős struktúrát alakított ki. Az első lépésben az új, potenciálisan veszélyes anyagokat az ún. korai jelzőrendszer (early warning system) segítségével kell felismerni – ez a hálózat elvileg minden országban a különféle területek (toxikológia, bűnüldözés, kezelés, prevenció, ártalomcsökkentés stb.) szakembereit illetve a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló szervezetek és online közösségek tagjait foglalja magában. A második lépésben a korai jelzőrendszerben felbukkanó potenciálisan veszélyes szerekről az európai drogmonitorozási intézet (EMCDDA) készít kockázatelemzést, amelynek alapján az Európai Bizottság és a Tanács meghozza a szer veszélyességének megfelelő intézkedést. Ez az intézkedés többnyire abból áll, hogy javasolják a tagállamok számára az új szer tiltólistára való felvételét – ez pedig a fogyasztók kriminalizálását vonja maga után a legtöbb országban. Az egyes tagállamok persze az EU-tól függetlenül is dönthetnek úgy, hogy egy szert tiltólistára vesznek.

Magyarországon a 2005. évi XXX. törvény tartalmazza az ellenőrzött anyagok jegyzékét: ebben a törvényben ratifikálta Magyarország az ENSZ három kábítószerügyi konvencióját (1961, 71, 88). Az új pszichoaktív szerek listára történő felvételét a 2004. évi 142/2004. (IV. 29.) a kábítószerekkel és pszichotrop anyagokkal végezhető tevékenységekről szóló kormányrendelet szabályozza. Eszerint a “visszaélés szempontjából veszélyes új szert a megfelelõ kábítószer vagy pszichotrop anyag jegyzékre fel kell venni, ha annak kóros élvezetre alkalmassága egyértelműen megállapítható.” Hogy mit is jelent a “kóros élvezet”, és mely szerek alkalmasak kóros élvezetre, arról nem szól a jogszabály. Az új szerek betiltása ezidáig teljesen ad hoc jelleggel történt, a megfelelő szakmai és politikai döntéshozatali mechanizmusok hiányában.

A Kábítószer Listák Szakbizottság jelentősége

A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságot (a továbbiakban: KKB) az előző nemzeti drogstratégia (2000-2008) hívta életre, hogy a kormány javaslattevő, véleményező testületeként működjön. 2007-ben egy kormányhatározattal civil delegáltak beválasztására is lehetőség nyílt, akik teljes jogú tagként vesznek részt a testület ülésein. A KKB 2010. március 4-i ülésén 2/2010. számú határozatával döntést hozott a Kábítószer Listák Szakbizottság (a továbbiakban Szakbizottság) felállításáról. A határozat szerint a Szakbizottság “a saját véleményezési menetrendjében foglaltak szerint – kezdeményezi az illetékes hatóságoknál a szükséges vizsgálatok elindítását, szakmai vélemények bekérését, ezek alapján elvégzi a szükséges kockázatelemzést, majd szakmai álláspontjának kialakítását követően javaslatot tesz az illetékes miniszternek a tárgyalt anyag listára vételét, vagy ismert szer új besorolását illetően”. A Szakbizottság feladata az is, hogy elemezze az “esetleges listára vétel/ új besorolás várható szociális kockázatait”.

A Szakbizottság egyik fő feladatának azt tartjuk, hogy a média a valóságot torzító, a közvéleményt hiszterizáló beszámolóival szemben tudományos bizonyítékokat tárjon fel az egyes új drogok fogyasztásának elterjedtségével, hatásmechanizmusával és kockázataival kapcsolatban, és ezen bizonyítékok tükrében mérlegelje a jogalkotók előtt álló szabályozási opciókat. A Szakbizottságnak tehát nem szabad kizárólag “betiltó mechanizmusként” működnie: a szabályozási opciók mindegyikét számba kell vennie, és a adott szer tulajdonságaihoz és kockázataihoz kell igazítania a javasolt szabályozást. Amennyiben a jelenlegi jogi szabályozási keret erre nem megfelelő, akkor a Szakbizottságnak erre rá kell mutatnia és javaslatot kell tennie egy hatékony drog-klasszifikációs rendszer kidolgozására.

Transzparencia

A TASZ álláspontja szerint érthetetlen és elfogadhatatlan a KKB 1/2010. számú határozatának azon előírása, amely szerint “a Szakbizottság munkaanyagai, ülései és az ezekről készült emlékeztetők nem nyilvánosak”. Korábban a TASZ pert nyert az Egészségügyi Minisztériummal szemben, mivel az nem adta ki a Pszichiátriai Szakmai Kollégium által a pszichoaktív szerek egészségkárosító hatásairól készített állásfoglalást. A minisztérium arra hivatkozott, hogy a dokumentum döntéselőkészítő anyag, így nem nyilvános. Akkor a bíróság elutasította ezt az érvelést, ugyanis a személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) 19/A. § (2) szerint “a döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény – az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül – a döntés meghozatalát követően akkor utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné".

Az Avtv. 2.§ 4. bekezdése szerint közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. Az Avtv. 19. § (1) bekezdése szerint az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben – így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan – köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.

A TASZ álláspontja szerint a Szakbizottság egyértelműen közfeladatot ellátó testület, ezért az Avtv. hatálya alá tartozik, így a működésének átláthatóságával kapcsolatos információk –amennyiben az Avtv. valamelyik releváns kivétele nem alkalmazható egy adott adat vonatkozásában – nyilvánosak. A nyilvánosság nem veszélyeztetné a Szakbizottság törvényes működési rendjét, éppen ellenkezőleg, társadalmi érdek, hogy a büntetőjogi szabályozás módosítását kiegyensúlyozott, a nyilvánosság számára is követhető szakmai és társadalmi vita előzze meg. Ez jelentősen hozzájárulna a közvélemény tájékoztásához is az adott szer fogyasztásának, vagy az online vásárlásnak a veszélyeiről, ebben az esetben pedig a megelőzésnek elsőbbséget kell élveznie a büntetéssel szemben. A Szakbizottság munkájának nem kizárólag egy adott szer betiltására kell irányulnia, hanem a helyzet multidiszciplináris elemzésével komplex javaslatcsomaggal kell előállnia az egészséghez fűződő jog érvényesülésének előmozdítása érdekében.

Jogalkotási dilemmák

A jogalkotás többnyire 1-2 éves késéssel követi egy legális partidrog piacra dobását, ez idő alatt pedig a terjesztők már készen állnak a következő szerrel. Így a kör bezárul: egy adott szer betiltása egy új szer forgalmazásához vezet. A közvélemény felől nyomás nehezedik a döntéshozókra abban a tekintetben, hogy az egyes szereket azonnal vegyék tiltólistára – ezzel azonban jelentősen sérülne a döntéshozatali folyamatok bizonyíték-alapúságának és átláthatóságának követelménye. Álláspontunk szerint egy szer listára vétele a büntető törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos szakaszait tölti meg tartalommal, így a büntetőjogi szabályozás módosításának számít – ezt pedig megfelelő szakmai és társadalmi vitának kell megelőznie. Nem alkalmazható a büntetőjog végső eszköze akkor, ha nem bizonyítható egyértelműen, hogy a jogalkotónak nem áll más eszköz a kezében a problémák kezelésére.

Míg az Európai Unió számos országában a jogalkotónak lehetősége van mérlegelnie, hogy egy adott szer fogyasztásához és terjesztéséhez milyen büntetési tételeket rendeljen, Magyarországon semmiféle differenciálás nem létezik a szerek között, a fogyasztói és terjesztői magatartás pedig egyaránt bűncselekménynek számít. Így egy adott szer egészségügyi és társadalmi kockázataitól függetlenül a listára vétel minden esetben a fogyasztók elleni büntetőeljárásokhoz vezet. Nem volt lehetőség az Európai Tanács 2008. május 3-án kelt, BZP-vel kapcsolatos határozatának alkalmazására sem, amely megkövetelte, hogy “a szabályozásnak arányban kell állnia a BZP viszonylag alacsony kockázatával”. Jelenleg Magyarországon a BZP ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a heroin. És mivel a BZP betiltását nem előzte meg társadalmi és szakmai vita és nem is követte tájékoztatás, előfordulhatott az, hogy még hónapokkal a törvénymódosítás után is lehetett kapni BZP-ét egyes boltokban. Ez a példa jól mutatja, hogy a nyilvánosság elől elzárt listára vételi procedúra önmagában nem hatékony bűnmegelőzési eszköz.

A fogyasztók kriminalizálása nem lehet cél

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet álláspontja szerint a tudatmódosító szerek személyes használatra történő megszerzésének és tartásának kriminalizációja ellentétes a szükségesség és arányosság, valamint a büntetőjog végső eszközként való alkalmazásának alkotmányos elveivel, ezenkívül a fogyasztókat a társadalom margójára szorítja és így közegészségügyi kockázatot rejt magában. A drogfogyasztás kriminalizálása sehol a világon nem vezetett a fogyasztás visszaszorulásához, a dekriminalizálása pedig a megugrásához. A TASZ a UNAIDS igazgatójával, Michel Sidibével, és hazai drogszakma képviselőinek túlynomó többségével együtt arra szólítja fel a politikai döntéshozókat, hogy szüntessék meg a drogfogyasztók büntetőjogi fenyegetettségét. Magyarországon a büntetőeljárások túlnyomó többsége fogyasztói típusú magatartásokkal szemben indul, a fogyasztók gyakran válnak a rendőrségi intézkedések céltáblájává. A kérdés teljes megoldása a dekriminalizáció – addig azonban a szakbizottság álláspontjainak világossá kell tennie, hogy az újonnan a rekreációs szerpiacon megjelenő tudatmódosító szerek listára vételének semmiképpen nem lehet célja a fogyasztók kriminalizálása, csupán a drogterjesztés akadályozása. Így a Szakbizottságnak fel kell tárnia azokat a jogi lehetőségeket is, amelyek egy adott szer forgalmazásának megakadályozására szolgálnak a kábítószer-listára való felvételen kívül.

További írások az új partidrogokról a Drogriporteren:

BZP

BZP – a kevésbé potens, de 8x erősebb új drog

BZP: a MÁR NEM legális partidrog

Újgenerációs drogok a brit tiltólistán

GHB

Ipari oldószerből nemierőszak-drog (Ajánló – Index)

RTL Klub Fókusz 2007. július 6. GHB, a láthatatlan diszkódrog – Hatása alatt megerőszakolják a fiatal lányokat

Sör kézben, drog vérben (Moha)

A TV2 Napló végzett két fiatallal

A randidrog-hisztéria anatómiája

Gina T-Boy (TV2, ATV)