Hírek és filmek a drogháború frontvonalából
A médiában gyakran összekeverik a dekriminalizációt a legalizációval. Pedig a kettő közötti különbség egyszerű. A dekriminilaizáció azt jelenti, hogy egy bizonyos cselekedetet (esetünkben leginkább bizonyos szerek használatáról van szó) kivonnak a büntetőjog hatálya alól. Magyarul nem büntetik büntetőjogi szankciókkal. Büntetőeljárás nem indul senki ellen csak azért, mert az adott szert fogyaszt vagy személyes használat céljából, terjesztési szándék nélkül, magánál tart. Olvass többet a tudástárban!
Hollandiában az 1928-as ún. Ópiumtörvény 1976-os módosítása a drogok két fajtáját különbözteti meg: „könnyűdrogok” (kannabisz és származékai) illetve „keménydrogok” (minden egyéb illegális anyag). A törvényhozók szerint az első kategória „elfogadható kockázatot” jelent a társadalomra, míg a második csoport „elfogadhatatlan kockázatot.”
Az ellenőrzött anyagok listáját nagyhercegi rendeletek szabályozzák Luxemburgban. Egy 2001-es törvény minden a listán szereplő anyag engedély nélküli birtoklását bűncselekménynek nyilvánította.
Portugáliában a kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapja az azóta többször módosított 15/93 sz. törvényerejű rendelet, ami a kereskedői és felhasználói elkövetők határozott megkülönböztetésével szabályozza a büntetéseket, receptírási előírásokat, jogosultságokat, felhatalmazásokat és ellenőrzési tevékenységet, valamint a gyógykezelés, megelőzés és nyomozás felelősséget – beleértve a pénzmosással kapcsolatos előírásokat.
A TASZ meghívására Budapestre utazott Jack A. Cole a LEAP (Law Enforcement Against Prohibition) alapító igazgatója.
A TASZ álláspontja az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési Szervének idei jelentéséről – egyoldalú bírálatok, féligazságok.
