• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Az amerikai betegség III. – a Harrison Törvény

Szerző: Péter Sárosi | április 6, 2012

Tweet

Az első amerikai szövetségi drogtörvény kialakulásáról és műhelyvitáiról 

A legutóbb ott fejeztük be az amerikai drogpolitika krónikáját, hogy az 1912-es hágai ópium konvenció nagy lökést adott a hazai reformerek számára, akik végcélja egy olyan szövetségi drogtörvény kialakítása volt, ami törvényen kívül helyezi a drogok rekreációs célú forgalmazását. Hamilton Wright, a prohibíciós mozgalom vezéralakja az I. világháború előestéjén jelentős lobbitevékenységbe kezdett, hogy megnyerje a politikai szereplők támogatását ehhez. A törvénytervezet bürokratikus akadályokat gördített a kábítószerek forgalomba hozatal elé: különadó, illetékbélyegek, engedélyezési díjak, nyilvántartás. Ezek a tervek a patikáriusok heves ellenzésével találkoztak, akik 1913-ban egy országos kongresszust hívtak össze, hogy közös álláspontot alakítsanak ki, ebben részletesen kritizálták a tervezetet. Ezt az álláspontot ismertették Wright-al is, aki azonban kevés diplomáciai érzékről tett tanúbizonyságot, és annyira felmérgesedett a drogériák aggályain, hogy félbeszakította a megbeszélést és vörös fejjel távozott.

A drogisták William C. Woodwartot, Washington D.C. egészségügyi igazgatóját választották arra feladatra, hogy a kongresszusi meghallgatások során képviselje az álláspontjukat. (Dr. Woodwart aztán még 1937-ben is megjelent a Kongresszus előtt, hogy a marihuána betiltása ellen szólaljon fel.) Ebben az időszakban az amerikai politikát más területeken is a szövetségi szabályozás szükségességéről folyó éles viták jellemezték (“progresszív éra”), így például az egységes egészségügyi biztosítás bevezetése vagy az egységes orvosi engedélyek kialakítása kapcsán. A szövetségi drogtörvény csak egy volt ezen vitatott rendelkezések sorában. Az orvosokat és a gyógyszerészeket képviselő szakmai szervezetek között jelentős nézeteltérés volt abban a kérdésben, hogy kinek a kezébe kerüljön a “szokásformáló drogok” forgalmazásának ellenőrzése – a gyógyszerészek féltékenyek voltak az orvosok azon jogára, hogy drogokat írjanak fel a betegeiknek, az orvosok pedig szerették volna korlátozni a patikák forgalmát. Végül egy kompromisszumos megoldás született: a gyógyszerészeknek előírt bürokratikus követelményeket enyhítették, a vásárlóknak csupán egy egyszerűsített formanyomtatványt kellett kitölteniük, ezeket az eladó köteles volt két évig megőrizni. Az orvosok felírhattak drogokat a pácienseiknek. Az alacsony drogtartalmú gyógyszerek recept nélküli forgalmazását nem tiltották meg, azokat postai úton meg lehetett rendelni. A forgalmazókat nyilvántartásba vették, a vásárlókat viszont nem. Eredetileg a kannabiszt is be akarták venni a törvény hatálya alá, azonban a végső verzióból kimaradt.


Woodrow Wilson elnök

A törvényjavaslat azután kapott zöld utat, miután Woodrow Wilson kormánya hatalomra került 1913-ban, és a demokraták mindkét házban többségbe kerültek. A 63. kongresszus HR 6282 törvényjavaslat néven tárgyalta meg és 1914 augusztusában fogadták el, majd decemberben az elnök is aláírta az ún. Harrison Törvényt. A Harrison Törvény valójában nem vezette be a szó szoros értelmében a drogtilalmat, hiszen továbbra is lehetővé tette, hogy a drogfüggők hozzájussanak a patikákon keresztül a fenntartáshoz szükséges napi dózishoz. A törvénynek ugyanakkor volt egy kitétele: az orvosok csak “jóhiszeműen“ írhattak fel drogokat. A “jóhiszeműség” pedig meglehetősen bizonytalan jogfogalomnak bizonyult, így a szövetségi hatóságoknak lehetővé tette, hogy önkényesen alkalmazzák a törvényt.   

A törvény vitája során nagy szerepet kapott az első világháború időszakában az amerikai társadalomban elharapozó xenofóbia és rasszizmus: a sajtó hozzáállását ebben az időszakban a “néger kokainistáról” szóló szenzácionista híradások dominálták. Az első világháború idején erősödött fel az alkohol-ellenes propaganda is, ami 1919-ben a szövetségi alkoholtilalom bevezetésében csúcsosodott ki. Míg azonban az alkohol esetében a társadalom jelentős része elfogadta a mértékletes ivás létezését, addig az egyéb drogok esetében a 20. század elejére a teljes elutasítás attitűdje alakult ki a közvéleményben – nem kis részben a fentebb említett sajtóbeszámolók miatt.

A közvélemény 1914-ben az alkoholtilalom kérdésével volt elfoglalva, a Harrison Törvény bevezetése viszonylag kevés figyelmet kapott. A lapok inkább Richmond Hobson alabamai képviselő javaslatáról írtak, ami betiltotta volna az államok közötti alkoholkereskedelmet. Voltak olyan szakemberek, akik már ekkor figyelmeztettek a tilalom korlátaira, miszerint a drogok betiltása ugyanis jelentős feketepiac kialakulásához vezethet. A világháború azonban a prohibicionista tábort erősítette, és gyakorlatilag ekkortól került bele az ország egy olyan örvénybe, amelynek végkimenetele aztán a 60-as években a drogellenes háború meghirdetése volt.

Sárosi Péter

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter