• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Az elme becsapja magát

Szerző: Péter Sárosi | június 16, 2022

Tweet

Robert Wright írta, hogy az emberi elme evolúciósan úgy van tervezve, hogy becsapja saját magát. A legnagyobb becsapás, hogy azt hisszük, úgy ellenőrizzük a saját cselekedeteinket, mint egy igazgató a magáncégét.

Racionális alapon döntéseket hozunk, utasításokat osztogatunk ki a testünknek, beosztjuk az időnket, embereket ítélünk meg. Hiszünk benne, hogy a döntéseink mögött van egy integráns, állandó, folyamatos, következetes döntésohozó Én.

Valójában azonban az ember nem ilyen. Nincs egy jól körülhatárolható és állandó önmagunk, egy CEO, aki ül a kis bőrfotelben valami irodában az agyunk közepén, és nyomkodja a gombokat. Az agyunk inkább olyan, mint egy alulról fölfelé szerveződő anarchoszindikalista közösség. Amelyben a különféle tanult viselkedésminták mögött az egymással kommunikáló egyes agyterületek hálózatai állnak. Hol az egyik, hol a másik veszi át az irányítást. Gyakran teljes automatizmussal, ami nem is tudatosodik bennünk. Új hálózatok alakulnak ki, míg mások elhalványulnak.

És valójában nincs egy állandó tudat-mag, egy lélekszikra, ami állandó marad a külvilág minden változása ellenére, születésünktől halálunkig. Valójában folyamatosan változunk. Nem vagy ugyanaz az az ember, aki 10 éve voltál – gyakran még az sem, aki tegnap voltál.

Memória? Ma már tudjuk róla, hogy egyáltalán nem úgy működik, mint a scifi filmekben, ahol valami szuperszámítógéppel behatolnak valaki agyába, és lejátszák az emlékeit, mint valami videófelvételt. Nem. A múltat folyamatosan újraalkotjuk minden egyes alkalommal, amikor emlékezünk rá. És az is bizonyított, hogy amikor elmondjuk a múltbeli eseményeket, és saját javunkra ferdítjük őket, akkor előbb-utóbb mi magunk is elhisszük, hogy tényleg úgy történt.

De miért csapjuk akkor be mégis magunkat azzal, hogy következetes és racionális, állandó és folyamatos igazgatói hatalmat gyakorolunk a saját elménk fölött? Azért, mert ez szolgálja a túlélésünket – avagy a génjeink továbbörökítését. Hiszen közösségben élünk, és a túlélésünk záloga, hogy mennyire tudjuk meggyőzni a körülöttünk lévőket arról, hogy hatékonyak, eredményesek, kompetensek, következetesek vagyunk. A mai civilizációban jobban, mint valaha.

Az ember folyamatosan becsapja magát: a sikereit hajlamos saját erényeinek betudni, a kudarcai mögött pedig mindig külső körülményeket keres. Kutatások igazolják, hogy a legtöbb ember hiszi, hogy átlagon felüli intellektuális képességeket, erkölcsi tulajdonságokat örökölt.

Ezt erősíti a tömegkultúra is. Ott vannak például a szuperhősös filmek. Van egy “átlagos” ember, akiről kiderül, hogy valójában valami szuperképességgel rendelkezik. És ezzel kiemelkedik az átlagból. Milliók és milliók álmodnak arról, hogy szupererejük legyen: amit persze ők igazságosan és jószándékúan használnának. De persze ugyanezt a szupererőt megtagadnák “másoktól”, az “átlagembertől”, mert ők önző és rossz módon használnák azt.

Ritka, hogy valaki felismeri: valójában nem különb, mint az átlag. Sem erkölcsileg, sem képességekben. Ahogy Montaigne írta: “átlagos ember vagyok, kivéve, hogy átlagosnak hiszem magam.”

Az igazi szupererő az, ha dolgozunk rajta, hogy megismerjünk önmagunkat, és leleplezhetjük azokat a kis trükköket, amelyekkel a saját elménk becsap bennünket.

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter