• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Az év, amikor nem lett drogmentes az ország: a Drogriporter évértékelője

Szerző: Péter Sárosi | december 31, 2020

Tweet

Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.

2020. december 31-én lejár a nemzeti drogellenes stratégia. Az országot nem sikerült drogmentessé tenni, de a nemzeti drogpolitikát sikerült felszámolni. Olvasd el a Drogriporter évértékelőjét!

A mai napon lejár a 2013-ban elfogadott nemzeti drogellenes stratégia, amely többek között azt a célt tűzte ki (a pletykák szerint miniszterelnöki utasításra), hogy kábítószer-mentessé teszi az országot. Gúnyolódhatnék most azon, hogy lám, az ország nem lett drogmentes – de ennek az írásnak nem ez a célja. Hanem az, hogy számba vegye, hol tart jelenleg a magyarországi drogpolitika 2020 végén. 

Sajnos a 2008-as gazdasági válság óta (de aztán főleg 2010 után) a magyar drogpolitika lejtőn halad. 2010-ben kirúgták a hozzáértő szakpolitikusokat, és kidobták a 2009-ben szakmai támogatással elfogadott nemzeti drogstratégiát. Leépítették majd megszüntették, bedarálták a szakmai háttérintézményeket, így a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetet, megszűnt az Országos Epidemiológiai Központ.

Kirúgták a civileket a drogpolitikát összehangoló Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságból. Drasztikusan lecsökkentették a terület pénzügyi támogatását. A Nemzeti Drog Fókuszpontot beolvasztották a minisztériumba, alig néhány munkatársuk maradt. Ismételt ellenzéki próbálkozások ellenére is megakadályozták a parlamenti eseti bizottság létrehozását. Magukra maradtak a helyi drogpolitikai motorjai, a KEF-ek, amelyek az NDI támogatása nélkül egyre tanácstalanabbá és eszköztelenebbé váltak.
A minisztériumi drogkoordináció pedig végül már alig néhány emberből álló, szűk
döntési körrel rendelkező csoportra zsugorodott.
A döntéseket valaki más, valahol máshol hozta meg: politikai szinten, a miniszterelnök személyéhez közel. A szakmai szempontok közben elsikkadtak. A gyenge minisztériumi koordináció, egyes munkatársainak jó szándéka és a civilek tiltakozása ellenére, tehetetlenül nézte azt is, ahogy a pártállam helyi erős emberei gőzhengerként lerombolták az ártalomcsökkentést a fővárosban.

Nem egyszerűen az volt ugyanis a probléma, hogy irreális célkitűzéseket tartalmazott a stratégia, hanem az, hogy még a reális célkitűzések megvalósítását sem vették komolyan politikai szinten.Nem volt rá pénz, nem volt rá akarat. A pályázatok
menedzselése, a folyamatosan minisztériumi átalakításoknak köszönhetően,
nem volt zökkenőmentes, és rendszeresek voltak a több havi csúszások a
kifizetésben
, kihirdetésben. Ma már az sincs, aki egyáltalán számon tartsa, hogy hol tart a stratégia megvalósulása, és semmit nem tudni arról, lesz-e egyáltalán új stratégia.

Prevenció: mire megy a támogatás?

Üdítő kivételnek számított az, hogy az elmúlt években legalább EU-s fejlesztési pénzeket is a drogterületre fordítottak. Az EFOP 1.8.7.16-os pályázaton például tekintélyes összeget: 2,9 milliárd forintot osztottak szét az elmúlt két évben. Ez több, mint amennyi a költségvetési törvényben a drogterületre ki volt jelölve! Többnyire civil szervezetek, egyházi szervezetek és önkormányzatok konzorciumai pályázhattak célzott prevenciós programokra. A célzott prevenció azokra a csoportokra irányul, akik valamilyen szempontból a szerhasználattal kapcsolatos problémák nagyobb kockázatának vannak kitéve.

Ha a 33 nyertes pályázatot átpörgetjük (átlagosan 87 millió forint értékben támogatták őket), láthatjuk, hogy számos jó szemléletű, színvonalas kezdeményezés is támogatást kapott.Csak hogy példát említsek: a Miskolc környéki szegregátumok lakói számára nyújtott egészségfejlesztő programok.

A probléma az, hogy a minőség nem garantált. Annak ellenére sem, hogy elvileg az EMMI szakmai ajánlásával lehet csak iskolai egészségfejlesztést végezni.
Bár terjedelmes nemzetközi szakirodalom áll rendelkezésre arról, mi működik a drogprevencióban, a bizonyítékok és a valóság között szakadék húzódik.Megfelelő képzések, szemléletformálás és szakemberek hiányában a prevenciós beavatkozások nagy része még mindig elavult szemléletű. Ráadásul a programok nagy részét a rendőrség végzi, mindenféle minőségellenőrzés nélkül. Még most is olyan kampányokat folytatnak, amelyek az elrettentésre épülnek és valószínűleg bumeráng-hatással járnak.

Ki tartotta a drogmegelőző foglalkozást? (A Drogriporter vizsgálatából)Fotó: Drogriporter

Egy az ERASMUS+ által támogatott nemzetközi projekt keretében végzett vizsgálat eredményei szerint (jelentés magyarul) a szakemberek számos problémát azonosítottak a drogprevencióval kapcsolatban. Ilyen a szakemberhiány, a minőségbiztosítás hiánya, a módszertani ajánlások hiánya és az iskolák autonómiájának hiánya. A megkérdezett fiatalok pedig gyakran hiányolják az őszinte, bizalmi légkört, a kompetens drogpreventorokat és az interaktivitást.

A főváros kimaradt

Egy másik probléma, hogy az EFOP támogatottjai között kizárólag vidéki programokat találunk – hiszen az EFOP csakis a fővároson kívül régiók támogatására használható.
A főváros, ahol a drogproblémák jelentős része koncentrálódik, és az ártalomcsökkentés, ami a leginkább hiányzik, nem kapott jelentős EU-s támogatást.Faramuci helyzet, hogy a vidéki programok pályázói között fővárosi
székhelyű szervezeteket is találunk, akik valószínűleg helyi telephelyek
létrehozásával próbálták áthidalni a pénzhiányt. A fővárosi szervezetek
az alacsonyküszöbű programoknak járó normatívákból és egyéb szűkös
pályázati keretekből próbálták kigazdálkodni a költségeiket.

Persze
ha megpiszkálnánk kicsit, hogy vajon azon szervezetek, amelyek
alacsonyküszöbű normatívát kapnak, vajon mind folytatnak-e a
drogfogyasztók elérését szolgáló alacsonyküszöbű programokat, és milyen
eléréssel, hát lehet, hogy meglepődnénk. Az egykor szebb napokat is
látott fővárosi ártalomcsökkentés tetszhalotti állapotban van, és a
járvány miatti vészhelyzet végképp betette neki a kiskaput.

A Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) az önkormányzati választások előtt egy budapesti drogpolitikai minimumprogram létrehozásával próbálta érdekelté tenni az önkormányzatokat abban, hogy hozzanak létre egy fővárosi drogstratégiát és drogkoordinációt.

Sajnos azonban a választások után az ellenzéki fővárosi vezetés a civilek ismétlődő kérése ellenére eddig gyakorlatilag semmit nem tett azért, hogy megvalósítsa a minimumprogramot.

Tarolnak a dizájnerek a nyomorban élők körében

Pedig közben egymást érték idén a közvélemény idegeit borzoló hírek a dizájner drogok fogyasztásának pusztító következményeiről: a Bika fantázianévre elkeresztelt (szintetikus kannabinoid receptor agonista, lásd ismertetőnket itt!) drog tucatnyi halálos áldozatot követelt.

És ez az egész jelenség is mutatja a tiltásra berendezkedett,
szemellenzős magyar drogpolitika kudarcát. Hiszen arról van szó, hogy a
szigorítások miatt jönnek be új, ismeretlen szerek a piacra, amelyekkel a
hozzá nem értő dílerek túladagolják az ügyfeleiket. Akik ma már
jellemzően a marginalizált társadalmi csoportokból kerülnek ki.

A dizájner drog probléma jelenleg a nyomor és a kirekesztés problémája. Bár a szakmai szervezetek kidolgoztak javaslatokat arra, hogyan kellene a szegregátumokban élőket megkeresni és bevonni az ellátásba, ennek megvalósítása elsikkadt (lásd a Fehér foltok az ellátórendszerben konferencián készült videóinkat ebben a témában!).

Papíron maradt a Nemzeti Drog Fókuszpont felkérésére készült, egyébként remek tudományos jelentés is (Az új pszichoaktív szerek kockázatértékelésének felülvizsgálata), ami a dizájner drogok kockázatértékelésének átdolgozásával kapcsolatban tett nagyon fontos javaslatokat.

A címkézett kábítószerügyi költségvetés megszűnt Magyarországon

2020-ban a magyar drogpolitika leépülési folyamata szintet lépett.
Mármint lefelé. Mert ha az eddigi folyamatokat le lehet írni a vegetálás
szóval, akkor idéntől már nyugodtan beszélhetünk a nemzeti drogpolitika
végső kimúlásáról.

A koronajárványra tekintettel ugyanis az
államkincstár szépen benyelte azt a kevés pályázati pénzt is, ami még a
költségvetési törvényben nevesítetten kábítószer-megelőzésre
rendelkezésre állt volna. A pályázatokat már ki sem írták. És a jövő évi
költségvetési törvényben már nem is szerepel ez a tétel.

Márpedig tudjuk, hogy hozzárendelt költségvetés nélkül szakpolitika nincsen. A Kábítószerügyi Tanács idén már össze sem ült. A nemzeti drogstratégia értékeléséről, vagy az új drogstratégia kialakításáról semmi hír. Az drogterület adatainak gyűjtésével és elemzésével megbízott, az EMMI-be olvasztott Nemzeti Drog Fókuszpontban mindössze három munkatárs maradt.

A szakmát még arról sem értesítették, hogy a minisztériumból távozott a drogkoordinációt eddig irányító Kimmel Zsófia, és nem tudni, a helyét egyáltalán be fogja-e tölteni más (nem úgy néz ki).Ami legelkeserítőbb, hogy az entrópiát immár nem is kíséri szakmai felháborodás. Rezignáltság van és apátia.

Az egykor oly pezsgő szakmai élet már a múlté. Maroknyi szakemberrel még évekig próbáltuk őrizni a lángot a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testülettel (KCKT), ami a szakmai hálózatok közötti együttműködést hivatott biztosítani. Évről évre olyan színvonalas szakmai eseményeket szerveztünk, amelyen legalább találkozhattak a szakemberek és megvitathatták az égető problémákat. Meghívtuk a kormány képviselőit is, akik hol eljöttek, hol nem. Valódi eredményeket azonban nem sikerült felmutatni, és a támogatás és a párbeszéd hiánya miatt kimerültek az erőforrások.

Drogkutatók a láthatáron

És miközben a drogkoordináció leépült, miközben a szakmai intézményeket megszüntették, miközben a szakmai szervezetekkel nincs párbeszéd, miközben a drogstratégiát senki nem értékeli – egyszer csak bejelentették a Drogkutató Intézet megalakulását.
Ez a vadiúj kutatóintézet mintha a semmiből bukkant volna elő olyan szakemberekkel, akikről korábban szinte senki sem hallott a szakmában.Nagy részük néhány éve diplomázott, és még nem tett le semmit az asztalra. Valószínűleg jószándékú fiatalok, akiknek felajánlottak egy jó állást – és ők kapva-kaptak rajta. És nem értik, hogy milyen játszmának váltak a részeseivé.

Az alapítók is érezhették, hogy ez a felhozatal így gyenge lesz – ezért az intézmény vezetésére felkérték Dr. Haller Józsefet, az MTA doktorát, aki neurobiológusként komoly tudományos háttérrel rendelkezik. Haller azonban nem tartozott a szűkebben vett drogszakmába, drogpolitikai kérdésekkel nem foglalkozott. A Közszolgálati Egyetem Kriminálpszichológiai Tanszék vezetője.  

A Drogkutató Intézet látszólag magánintézmény, aminek nincs köze az államhoz – de ez a látszat csalóka. A hónapokkal korábban elküldött kérdésemre, hogy kinek a támogatásával jöttek létre, azóta sem kaptam választ. Nem nehéz azonban kideríteni, hogy nagyon is adófizetői forintokból jöttek létre. Közpénzből – ami azóta elveszítette közpénz jellegét.

Egy a Mandiner által sűrűn szemlézett újságíró hozta létre (céginfó), akit leginkább sporttudósításokról ismerhettünk korábban, a drogterülethez semmilyen szakmai köze nem volt. Pongrácz Bálint Lászlót a Mindset Pszichológia Kft. pénzügyi igazgatójaként mutatták be a médiában, aminek ügyvezetője
Partos Bence, tagja Arany Bence, aki a BL Nonprofit Kft. ügyvezetője,
ami a Batthyány Lajos Alapítvány cége. A BLA pedig 3,5 milliárdot kapott Rogán minisztériumától.

Önmagában sokat elmond a hazai drogpolitika állapotáról, hogy egy sportújságíró közpénzt kiszivattyúzó NER-közeli magánalapítványok támogatásával létrehoz egy olyan fantomintézetet, amely több munkatárssal rendelkezik, mint az egész nemzeti drogkoordináció.

Ellátás járvány idején

A járvány idején a drogfogyasztás trendjeiben nem láttunk számottevő változást. Viszont sorra zártak be olyan fontos szolgáltatások, amelyek kulcsszerepet játszottak a drogfogyasztók elérésében és ellátórendszerbe irányításában. Számos program csak online formában elérhető – ez pedig eleve szűkíti azt, hogy milyen társadalmi csoportok férhetnek hozzájuk. Bajban vannak azok a fogyasztók, akik most akarnak leállni: kevesebb a kórházi férőhely, bezárt például a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztálya is.

A Drogriporter önszorgalomból létrehozott egy oldalt, ahol egy frissülő adatbázisban kereshetik meg a fogyasztók a hozzájuk legközelebb lévő segítőhelyeket.

Az ártalomcsökkentő programok hozzáférhetősége már korábban is gyalázatosan alacsony volt – ez most sajnos tovább csökkent.

Jellemző, hogy a fővárosban a járvány idején a legmarginalizáltabb hajléktalan drogfogyasztókat megkereső program egyikét, a HepaGo-t mindenféle állami támogatás nélkül, magánadományokból kellett finanszírozni.

Drogellenes nyomulás külföldön

És miközben idehaza a politika magára hagyta a szakmai szervezeteket, a nemzetközi fórumokon agresszív narkodiplomáciai nyomulásnak lehetünk szemtanúi. Az új EU drogstratégia vitáján egyetlen tagállam volt, amely ellenezte az ártalomcsökkentő programok kiterjesztését, vagy a „gender” kifejezés szerepeltetését: Magyarország. Mint ahogy Magyarország volt az egyetlen EU-tagállam, ami megtörte az egységes EU-álláspontot az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) ülésén és harcias kirohanást intézett a kannabisz gyógyászati (!) felhasználása ellen.

Hogyan tovább? Vajon lesznek még EU-s források (egyáltalán maradunk az EU-ban)? Vajon felébred a fővárosi önkormányzat Csipkerózsika-álmából, és hajlandó végre komolyan venni a drogpolitikát? Vajon a Drogkutató Intézet hozzájárul-e érdemi kutatásokkal a szakterület fejlesztéséhez? Vajon lesz új nemzeti drogstratégia, és marad még ember, aki végrehajtsa? És lesz miből?

A jövő zenéje. Ami biztos, hogy a Drogriporter továbbra is itt lesz – figyeljük a fejleményeket, felszólalunk a józan, emberséges drogpolitikáért, és hangot adunk azoknak az érintetteknek és szakembereknek, akiknek fontos mondanivalója van erről. 2021-ben szeretnénk folytatni az online videós adásunkat, a Drogriporter Café-t, és terveink szerint online formában folytatjuk a Drogriporter Szabadegyetemet is, amit a járvány miatt függesztettünk fel.

Kérlek, támogasd a munkánkat!

Sárosi Péter

Helyreigazítás: A cikk megjelenése után Bálint Pongrácz László helyreigazítási kérelemmel élt a következők tekintetében (idézem):
“- Soha nem voltam mandineres újságíró, a Mandineren csak szemlézték
régebben az írásaimat. (Ez az ön által hivatkozott cikkekben is
látszik.)
– Nem vagyok a Mindset Pszichológia Kft. pénzügyi igazgatója.
– Nem vagyok debreceni, (hanem váci.)”
Kérésének megfelelően a helyreigazítást közöltem, és a cikkben a vonatkozó szövegrészt is módosítottam (az érdemi mondanivalón nem változtatott).

Kategória: Blog, Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter