A drogfüggők kezelése éppúgy kizárólag önkéntes alapon folyhat, mint az egészségügyi ellátás egyéb területein
Az Orvos Világszövetséget (WMA) még a II. világháború után alapították abból a célból, hogy soha ne ismétlődhessenek meg a nácik borzalmas emberkísérletei, hogy az emberi méltóságot, az emberi jogokat soha ne lehessen lábbal tiporni a tudomány és a gyógyítás nevében. Azóta a WMA nyilatkozatai jelölték ki az orvostudomány etikai határvonalait, így például meghatározták, hogy az orvosi kísérletekbe az alanyok felvétele csak azok szabad, tájékozott és felelős beleegyezésével történhet, vagy hogy az egészségügyi dolgozók mennyiben működhetnek együtt a kényszerintézkedéseket foganatosító hatóságokkal. A nemzetközi szervezet a héten egy a Drogriporter olvasói számára igen fontos kérdésben foglalt állást: a drogfogyasztók fogva tartásának és kényszerkezelésének kérdésében. A TASZ alábbi filmje bemutatja, hogy Ázsiában jelenleg is mintegy 400 ezer embert – főleg drogfogyasztókat – tartanak fogva “rehabilitációs központoknak” nevezett munkatáborokban, ahol “drogterápia” címén kényszermunkára kötelezik és rendszeresen kínozzák őket (lásd korábbi írásunkat: Szociális gondoskodás vagy koncentrációs tábor?).
A WMA, egy másik, az egészségügy területén működő emberi jogi szervezettel (IFHHRO) közösen kiadott állásfoglalása elítéli a drogfogyasztók kényszerkezelés céljából való fogva tartását, és ezeknek a táboroknak a bezárására szólítja fel az érintett államok vezetőit. “Az orvostársadalom felismerte, hogy a függőségek kezelése, egyéb betegségek és egészségügyi problémák kezeléséhez hasonlóan, csakis a páciens legjobb érdekének figyelembe vételével, az orvosi gyakorlat általános etikai korlátai között történhet,” jelentette ki Dr. Wonchat Subhachaturas, a WMA elnöke a szervezet sajtóközleményében. Dr. Adriaan van Es, az IFHHRO elnöke ehhez hozzátette, hogy “mint az egészségügyi ellátás egyéb formáinak, a drogfüggőség kezelésének is önkéntesnek kell lennie, és érvényre kell juttatnia az egyén autonómiáját.”
Sárosi Péter