2023. június 9-én spanyolországi Oviedóban szakemberek találkoztak a Proyecto Hombre által szervezett szakértői konzultáción, hogy megvitassák a drogprevencióra irányuló hatékony stratégiákat, összhangban a nemzetközi tudományos normákkal. A konzultációs folyamat több hónapon át zajlott, és mintegy 200 szakértő vett benne részt. Ennek eredményeként megszületett az Oviedói Nyilatkozat, amely 10 kulcsfontosságú javaslatot fogalmaz meg a megelőzés megerősítésére és annak előtérbe helyezésére a kábítószer-politikában. A nyilatkozatot mi is aláírtuk és most magyar fordításban tesszük közzé.
01. Az államok 2030-ig a kereslet-csökkentésre irányuló stratégiájuk és költségvetésük legalább 25%-át fordítsák megelőzésre
A hatékony és költséghatékony megelőzésre vonatkozó meglévő bizonyítékok figyelembevételével felszólítjuk az országokat, hogy 2030-ig érjenek el nemzeti konszenzust, amelyben vállalják, hogy a drogok keresletének csökkentésére irányuló politikai költségvetésük legalább egynegyedét a megelőzésre fordítják és fenntartják.
Ezenfelül hangsúlyozzuk, hogy a politikáknak arányosan kell egyensúlyozniuk a kereslet- és kínálatcsökkentő intézkedések között, miközben biztosítják a közegészséget és a közbiztonságot, valamint garantálják az emberi jogokat minden egyén számára.
02. A megelőzés életkorokon átívelő támogatása, kiemelt figyelemmel a korai beavatkozásra
A megelőzésnek a lehető leghamarabb el kell kezdődnie, figyelembe véve az élet különböző szakaszait a várandósságtól kezdve, az újszülöttkortól, a gyermekkoron és serdülőkoron át egészen a felnőttkorig. Ez magában foglalja a családi, iskolai és közösségi beavatkozások kiemelt területeinek azonosítását.
A hatékony megelőzés a védő tényezők erősítésére és az egyének személyes, érzelmi és szociális szintű megerősítésére összpontosít egész életük során.
03. Kutatás és értékelés előmozdítása a hatástalan vagy kontraproduktív megelőzési stratégiák elkerülése érdekében
A megelőzés tudomány. Ezért a prevenciós szakpolitikák kidolgozásának és végrehajtásának bizonyítékokon alapuló, adatokkal alátámasztott beavatkozásokat és szisztematikus értékelési mechanizmusokat kell magában foglalnia, nemzetközi normák vezérfonalával, szoros együttműködésben az akadémiai szférával és a civil társadalmi szervezetekkel.
Ez az eljárás elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a tévhiteken és félreértéseken alapuló drogpolitikákat. Emellett rendkívül fontos a kutatási eredmények alkalmazhatóságába történő befektetés annak érdekében, hogy a megelőzés hatékonyan megvalósulhasson különböző társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális környezetekben.
04. A megelőzés látókörének szélesítése: a fókusz áthelyezése a drogokról az egyénre és a közösségre
A megelőzési beavatkozásoknak az egyénre kell összpontosítaniuk, nem pedig kizárólag a kábítószerekre, figyelembe véve az egyéni sebezhetőségeket és a társadalmi struktúrák, valamint a jogi környezet védő hatását.
Ez a megközelítés nem csupán az illegális szerek fogyasztását előzi meg, hanem általánosságban minden droghasználatot, beleértve a dohányt, az alkoholt, a kannabiszt, a vényköteles gyógyszereket és az új, szintetikus szereket is, amelyek egyre elterjedtebbek. Ezenfelül kiterjed a nem szerhasználathoz kötött függőségek, például a szerencsejáték- és digitális játékfüggőség megelőzésére is.
05. A megelőzésben az interszekcionális megközelítés általános érvényesítése a veszélyeztetett csoportok számára
A droghasználat hatásai egyenlőtlenül nyilvánulnak meg és nagymértékben függenek az egészség társadalmi meghatározóitól, amelyeket számos tényező befolyásol, például a nemi identitás, az etnikai hovatartozás, az életkor, a szexuális orientáció és a lakóhely.
Ezért a megelőzési stratégiáknak átfogó, interszekcionális megközelítést kell alkalmazniuk, amely figyelembe veszi a különböző sérülékenységeket, hogy igazságosabb és méltányosabb politikák valósuljanak meg.
A megelőzési szolgáltatásoknak minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy elérjék és prioritásként kezeljék a leginkább kirekesztett és megbélyegzett csoportokat, mint például a kísérő nélküli kiskorúakat, hajléktalanokat, mentális egészségi problémákkal küzdőket, migránsokat és menekülteket, valamint az őslakos közösségeket.
Ehhez olyan megelőzési válaszokra van szükség, amelyek az egyének sajátos igényeihez és az adott társadalmi-kulturális környezethez igazodnak.
06. A több szereplőt bevonó megelőzési rendszerek erősítése és azok hatékonyságának, valamint költséghatékonyságának dokumentálása globális szinten
A megelőzési rendszereknek össze kell hangolniuk a különböző intézkedéseket és a kormányzati, nem kormányzati és közösségi alapú szektorok összehangolt erőfeszítéseit annak érdekében, hogy széles körű szolgáltatásokat nyújtsanak a gyermekek, fiatalok és a különböző életkorú emberek számára. Az országoknak ki kell aknázniuk az országos és helyi szinten elérhető megelőzési szolgáltatásokat, és ezeket össze kell hangolniuk a nemzetközi tudományos normákkal. Ennek érdekében több forrást kell fordítani olyan megelőzési modellek elterjesztésébe, amelyek nemzetközi szinten már bizonyították hatékonyságukat és költséghatékonyságukat.
07. Egyetemes lefedettség biztosítása a gondozás folytonosságában
A közegészségügyi megközelítéssel összhangban az országoknak olyan drogmegelőzési intézkedéseket kell biztosítaniuk, amelyek minden egyén számára elérhetőek és megfizethetőek világszerte és helyi szinten egyaránt. Ezeknek szervesen kapcsolódniuk kell az egészségfejlesztéshez, a korai felismeréshez és beavatkozáshoz, az ártalomcsökkentéshez, a függőség kezeléséhez, a felépüléshez és a társadalmi reintegrációhoz, biztosítva a gondozás folytonosságát.
08. A beavatkozások prioritásként kezelése az alacsony és közepes jövedelmű országokban
Az alacsony és közepes jövedelmű országokban, valamint a humanitárius válságok által sújtott régiókban gyakran hiányzik az alapvető szociális és egészségügyi infrastruktúra. Ezekben az országokban a megelőzésbe történő befektetés kiemelt prioritást kell, hogy élvezzen. Támogatjuk az erős partnerségek kiépítését a kormányok, a nemzetközi szervezetek, a civil társadalom és a magánszektor között, valamint a megelőzési tapasztalatok megosztását és a stratégiák helyi igényekhez való igazítását a „ne árts” elv alapján. Emellett ösztönözzük olyan kezdeményezések megvalósítását, amelyek célja a családok, gondozók, fiatalokkal foglalkozó vezetők és közösségi szereplők megerősítése.
09. A jelenlegi és jövőbeli megelőzési szakemberek támogatása
Elismerve a szakemberek kulcsfontosságú szerepét a hatékony megelőzés megvalósításában, felszólítjuk az oktatási intézményeket, hogy építsék be a kockázati magatartások megelőzésének tudományát az egészségügyi, oktatási és társadalomtudományi alapképzések és kötelező tantervek részeként. Emellett hangsúlyozzuk a folyamatos képzések és tanúsítási folyamatok szükségességét a megelőzési szakemberek számára teljes munkájuk során, valamint a támogató munkakörülmények biztosításának fontosságát a kiégés elkerülése érdekében.
10. A megelőzési politikák állapotának nyomon követése elszámoltatható ellenőrzési rendszerekkel
Felhívjuk az országokat, az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságát (CND), az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalát (UNODC), az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) és más kapcsolódó szervezeteket, hogy megfelelően értékeljék a drogmegelőzési politikák lefedettségét, relevanciáját, megvalósítását, finanszírozását és hatékonyságát. Ehhez folyamatos megfigyelési és adatszolgáltatási rendszereket kell alkalmazniuk a nemzetközi, regionális, nemzeti és helyi drogjelentések alapján, vagy szükség esetén külön erre a célra létrehozott monitorozási mechanizmusokat kell létrehozniuk a civil társadalommal szoros együttműködésben.
