A Quart cikke az MDMA múltját és jelenét elemzi az elektronikus tánczenei színtéren, mi pedig kiegészítjük a képet a tudomány álláspontjával
Míg nálunk a Serotoni, addig az Egyesült Államokban az MDMA került ismét a figyelem középpontjába néhány, egy-két leforgása alatt bekövetkezett halálesetnek köszönhetően. A térben egészen távol eső események közötti hasonlóság – ahogy ez az utóbbi időszakban gyakran előfordul – hogy nem tudni pontosan, mely szerek vagy kombinációk, illetve milyen egyéb tényezők vezettek a halálesetekhez. Míg az NBC News arra keresi a választ, hogy vajon milyen szereket is fogyasztottak az áldozatok az Electric Zoo fesztiválon, addig Inkei Bence arra használja fel a hirtelen támadt érdeklődést, hogy bemutassa az MDMA-használat másodvirágzását amerikai elektronikus tánczenei színtéren.
A cikkből kiderül, hogy az MDMA, ami a 1980-as évektől a 2000-es évek végéig Ecstasy néven volt ismert az elektronikus zenei szcénában, az utóbbi években Molly néven tért vissza. A zenei utalások mellett azt is megtudhatjuk, hogy a Molly-jelenség leginkább az Ecstasy késői időszakára hajaz, vagyis sok esetben a porok és a tabletták nem a relatíve biztonságos MDMA-t, hanem egyéb hatóanyagokat tartalmaznak. Inkei a pszichedelikus kutatások napjaink egyik fő támogatójától, Rick Doblintól is idéz, aki szerint az emberek elmagányosodásával is magyarázható az MDMA újabb reneszánsza, ám ahelyett, hogy ismertetné a Doblin nevéhez fűződő, napjainkban zajló MDMA terápiák ígéretes eredményeit, úgy dönt, hogy inkább a veszélyek hangsúlyozásával összegzi a cikkét. Inkei szerint a lényeget nem a tudomány, hanem egy korábbi drogfüggő mondja ki, aki úgy látja, hogy független az enyhe mellékhatásoktól, az MDMA bizony kemény drog.
A megállapítás nemcsak azért problémás, mert visszahozza az addiktológusok többsége által mára elvetett könnyű drog–kemény drog felosztást, hanem azért is, mert az MDMA a használót és a társadalmat érintő ártalmak tekintetében az alacsony kockázatú szerek közé sorolódik. A friss halálesetek kapcsán Dr. Julie Holland, az Ecstasy: The Complete Guide című könyv szerzője az NBC News-nak azt nyilatkozta, hogy a legnagyobb probléma az, hogy nem tudhatod, mit tartalmaz a vásárolt szer. Hozzá csatlakozik Meghan Ralston, a Drug Policy Alliance ártalomcsökkentési menedzsere, aki kiemeli, hogy a porok hátránya a tablettákkal szemben, hogy a fogyasztóhoz érve már számos felütésen áteshetnek. Ezt bizonyítja az észak-karolinai székhelyű ecstasydata.org drogtesztelő honlap eredménye is, mely szerint a Molly minták mindössze 23%-ban találtak tiszta MDMA-t. Helyette találtak bennük többek között metamfetamint, ketamint, koffeint, antidepresszáns szereket, valamint PMA-t, PMMA-t, mely utóbbiak használata már számos halálesethez vezetett. Tényszerűbbnek tűnik tehát az NBC News cikkének konklúziója, mely a kormány egészségügyi tisztviselőjének megállapítására hagyatkozva elmondja, hogy a Molly időszak előtt az MDMA-t közegészségügyi szemszögből nem érezték egy különösebben magas-kockázatú szernek és az Ecstasy érában az orvosok ritkán találkoztak az MDMA akut hatásaival. Nagy az esély tehát arra, hogy az Electric Zoo fesztivál áldozatai nem MDMA-t fogyasztottak.
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.09.06.
