Hatályba lépett a C-lista, de vajon mit jelent ez a valóságban? A Drogriporter választ próbál adni a leggyakoribb kérdésekre – káténk folyamatosan bővülhet!
Április 2-án hatályba lépett az ún. C-lista – a rendelet elérhető itt! A sajtóban sok téves információ jelent meg ezzel kapcsolatban, többek között az, hogy a C-lista a “nemzeti drogstratégia” része. Mivel elég bonyolult szabályozási területről van szó, ezért úgy éreztük, fontos tisztázni az alapkérdéseket.
Mi a C-lista?
Ez a jegyzék tartalmazza azokat az új pszichoaktív anyagokat, amelyeknek a terjesztését, előállítását, exportját és importját ideiglenesen törvényen kívül helyezik. A C-lista a Magyar Közlönyben 2012. április másodikán kihirdetett 66/2012. (IV.2.) kormányrendeletben található, és tartalommal tölti ki az “új pszichoaktív anyag” fogalmat, ami januártól a Büntető Törvénykönyvben szerepel.
Miért nem nevezik őket dizájner drognak?
A dizájner drog olyan szer, amit kimondottan azzal a céllal állítanak elő laboratóriumokban, hogy a már illegális szereknek legális helyettesítőjeként a piacra dobják őket. Molekulaszerkezetük eltérő, hatásmechanizmusuk azonban nagyon hasonló az illegális szerekéhez. Bár a legtöbb új pszichoaktív anyag dizájner drog, ugyanakkor nem mindegyik – így például megjelenhetnek a piacon olyan növények vagy növényszármazékok is, amelyek eddig nem voltak szabályozva. Az új pszichoaktív anyag így pontosabb meghatározás. A C-listára felkerült például az ibogain és a Szalvinorin-A – ezek olyan pszichedelikus növények hatóanyagai, amelyek nem minősülnek dizájner drognak.
Miben más az új pszichoaktív anyag, mint a kábítószer?
Eddig a törvény kábítószereket és pszichotróp anyagokat ismert – ilyen például a kannabisz, a heroin vagy a kokain, ezek egyenként fel vannak tüntetve a kábítószerek jegyzékeiben, ami nagyjából a három ENSZ egyezmény jegyzékeinek átvétele. Ezeket a jegyzékeket egészítették ki eddig egyenként azokkal az új szerekkel, amik a rekreációs szerpiacon megjelentek – így például 2009-ben a BZP-vel, 2011-ben a mefedronnal, 2012-ben pedig az MDPV, 4-MEC, metilon és társai kerültek tiltólistára a Kábítószer Listák Szakbizottságának ajánlása nyomán, amelynek a TASZ munkatársa is szakértője – szavazati jog nélkül. Ezután azonban az új pszichoaktív anyagokat nem fogják rögtön feltenni a kábítószerek listájára, hanem egy ideiglenes listára kerülnek fel – ez a C-lista. Jelentős különbség, hogy a kábítószerek fogyasztását a megszerzésen és tartáson keresztül a törvény büntetni rendeli, addig az új pszichoaktív szerek megszerzése és fogyasztása önmagában nem bűncselekmény. Szintén nagy különbség, hogy a C-listán nem csak egyes szerek, hanem szercsoportok is szerepelnek. A szercsoportok a jogszabály szerint nem egy évig, hanem azután is a listán maradnak, azokat kockázatértékelni nem kell.
Miért nem veszik rögtön kábítószerlistára?
A demokratikus jogalkotás egyik alapkövetelménye az átlátható, tudományos bizonyítékokra épített döntéshozás – különösen akkor, ha a végső eszköznek tekintett büntetőjogról van szó. Egy jogállamban csak akkor kerülhet fel egy szer a kábítószerlistára, ha tudományosan alátámasztható, hogy fogyasztásának közegészségügyi kockázatai szükségessé és arányossá teszik a büntetőjogi szankciók alkalmazását. Ezt egy alapos kockázatértékeléssel lehet megállapítani – az államnak ugyanakkor érdeke, hogy a kockázatos szerek addig se kerüljenek korlátlan forgalmazásra, amíg ez a kockázatértékelés lezajlik. Így a szert egy ideiglenes listára veszik fel, ami megakadályozza a szer legális nem tudományos és gyógyászati célú felhasználását, majd 1 év múlva döntenek arról, hogy a tilalmat feloldják avagy felvegyék a szert a kábítószerek listájára.
Ki dönti el, mi kerülhet fel erre a listára?
A felvételt az Országos Addiktológiai Centrum (OAC) kezdeményezi a miniszternél, ennek igazgatója Vandik Erika, munkatársa pedig az a Koós Tamás, aki az új drogstratégiát kialakító munkacsoport egyik tagja volt. Az OAC javaslata alapján a miniszter dönt.
Milyen szempontok alapján döntik el, hogy mi az új pszichoaktív anyag?
A jogszabály a következő kritériumokat állítja fel: a) a kérdéses anyag kiválthat-e függőségi állapotot és a központi idegrendszer izgalmát vagy depresszióját, melyek hallucinációkat vagy motoros vagy ítélőképességi vagy magatartásbeli vagy felfogóképességi vagy kedélyállapoti zavarokat hoznak létre, vagy a P1, P2, P3 vagy P4 jegyzéken szereplő valamely anyaghoz hasonló visszaélést és káros hatást, és b) okkal feltételezhető-e, hogy az anyag közegészségügyi és szociális problémát jelentő olyan visszaélésre ad vagy adhat lehetőséget, amely indokolja annak jegyzékbe vételét.
Ennyi erővel akár felvehetnék az alkoholt is…
Ez így igaz! Magyarország élen jár az alkohollal összefüggő megbetegedések és halálozások terén. A magyar jogalkotó nem következetes ebben a kérdésben, míg a legnagyobb társadalmi és közegészségügyi ártalmakkal járó szerek, mint például az alkohol, állami promócióban részesülnek, addig más pszichoaktív anyagokkal szemben a szemellenzős tiltást alkalmazzák. És persze felmerül az a kérdés is, hogy vajon a jelenleg illegális szerek túlnyomó többségével kapcsolatban végeztek-e olyan tudományos kockázatértékelést, ami indokolja a fogyasztók kriminalizálását? (Eláruljuk a választ: nem.)
Ki végzi a kockázatértékelést és meddig tart?
A C-listára felkerült szerek kockázatértékelését az OAC végzi, ennek során azonban számos szakintézmény és testület véleményét ki kell kérnie – így például az egészségügyi szakmai kollégiumét, a Nemzeti Drog Fókuszpontét vagy a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságét, amelyben jelenleg négy civil delegált is képviseli a szakmai szervezeteket. A folyamatba tehát a civil társadalom és a szakma is be lesz vonva. A kockázatértékelést azonban rendkívül nehézzé teszi majd több tényező is: az OAC jelenleg nem rendelkezik megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokkal arra, hogy ezt a feladatot ellássa, ezenkívül az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban rendkívül kevés tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Ezért javasolta a TASZ, hogy a kormány bővítse az adatgyűjtés lehetőségeit, például tegye lehetővé az új pszichoaktív anyagok anonim bevizsgálását a drogambulanciák számára. Így lehetne vizsgálni, hogy egy adott szer fogyasztása milyen ártalmakkal jár együtt.
Mit jelent a generikus szabályozás?
A kábítószerek jegyzékein kizárólag egyes szerek szerepelnek, a C-listán azonban szercsoportok is. A jogalkotó ezzel kívánta megelőzni azt, hogy egy tiltólistára vett szerrel azonos szercsoportba tartozó drogot gyorsan a piacra lehessen dobni – ez történt például a mefedron betiltásakor. A mefedron a katinonon csoportjába tartozik, betiltásakor pedig azonnal új katinonok kerültek a piacra, például az MDPV – az MDPV betiltásakor pedig a pentedron. A C-listára jelenleg a katinonok teljes szercsoportja felkerült. A generikus szabályozás azonban számos megválaszolatlan kérdést felvet: vajon eleget tesz-e a szercsoportonkénti meghatározás az alkotmányos büntetőjog azon követelményének, hogy a büntetőjogi norma a szakképzettség nélküli polgárok számára is világosan és egyértelműen értelmezhető legyen? Vajon alkotmányosnak minősül-e az, hogy egy egész szercsoport mindenféle kockázatértékelés nélkül örök időkre tiltólistára kerüljön?
Milyen magatartásformákat rendel büntetni a törvény?
A Btk. 283/B. § szerint bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki új pszichoaktív anyaggal visszaél – tehát a) az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, b) előállít, kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik. Egészen máig ugyanakkor nem volt definiálva, hogy mi számít új pszichoaktív anyagnak, így a törvényt nem lehetett végrehajtani. A mostani rendelet szerint viszont “új pszichoaktív anyag: az 1. melléklet C) jegyzékén szereplő anyag vagy vegyületcsoport”. Tehát az offline és online forgalmazókkal szemben a rendőrség hivatalból köteles büntetőeljárást indítani – viszont a fogyasztás, a megszerzés és a tartás nem bűncselekmény!
Mi történik, ha külföldről rendel valaki?
Amennyiben az adott országban az adott szer nincs ellenőrzés alatt, és a forgalmazás megfelel az ottani fogyasztóvédelmi stb. jogszabályoknak, akkor a forgalmazót nem vonhatják felelősségre külföldön azért, mert a magyarországi törvényt megsértve postázott új pszichoaktív anyagot. Amennyiben tudomására jut, a rendőrség valószínűleg nyomozást indít ilyen esetekben is, és megpróbálja a külföldi hatóságoknál elérni a bolt bezárását – ez a kísérlet függ az adott ország hatóságainak hozzáállásától, a két állam közötti egyezményektől, bűnügyi együttműködéstől. Az új pszichoaktív anyagokra nem vonatkozik olyan nemzetközi egyezmény, mint például a kábítószerekre. A megrendelő viszont bűncselekményt követ el, ugyanis az ország területére behoz új pszichoaktív anyagot. Egy globalizált világban mindesetre az országos hatályú jogszabályok természetesen mindig korlátozott hatékonysággal működnek.
Kimutathatják-e a vizeletemből a C-listás szereket?
A magyarországi igazságügyi toxikológiai intézeteknek jelenleg nincs referencia-anyaguk ahhoz, hogy kimutassák az új pszichoaktív szereket a vizeletből, ezek beszerzése ugyanis költséges.
A TASZ korábban részletesen is véleményezte a jogszabály-tervezetet, álláspontunkat megtalálod itt!
Sárosi Péter