A brit parlament drogreformot támogató pártközi bizottsága szerint fordulatra van szükség a dizájner drogokkal kapcsolatos jelenlegi gondolkodásunkban
Amióta a dizájner drogok elárasztották Európát, a kormányzatok minden tagállamban ugyanazon módon reagáltak: arra törekszenek, hogy minél több új anyagot minél gyorsabban tiltólistára helyezzenek. A drogpolitikai reformot támogató brit parlamenti képviselők szervezete (All-Parliamentary Group on Drug Policy Reform) által nemrég kiadott jelentés szerint ezek a reakciók elhibázottak. A bizottság számos szakember meghallgatása és számos ország drogpolitikájának vizsgálata után arra következtetett, hogy “ezeknek a szereknek a jelenlegi rendszer keretein belül való betiltása nem csökkentette a drogfogyasztást,” sőt, az általuk ismertetett bizonyítékok szerint “egy szer betiltása akár a helyzet romlásához is vezethet, hiszen új, még ismeretlen és potenciálisan veszélyes anyagok termelését ösztönözheti.”
A magyarországi rendszer igen hasonló a nagy-britanniaihoz: az új pszichoaktív anyagokat egy sürgősségi eljárás keretében egy ideiglenes tiltólistára helyezik (ez nálunk az ún. C-lista), amely bünteti ezen szerek forgalmazását, exportját és importját, de a fogyasztást magát nem. A hatóságnak 12 hónapja van arra, hogy az új pszichoaktív anyagok kockázatelemzését elvégezze, majd döntsön róla, hogy felveszi-e ezeket a szereket a kábítószerek listájára. A bizottsági jelentés, a TASZ-hoz hasonlóan, üdvözli azt a tényt, hogy az új pszichoaktív szerek fogyasztóit a törvény nem bünteti, ugyanakkor a dekriminalizációt kiterjesztené a kábítószerek fogyasztására is.
Abban is egyezik a brit és a magyar rendszer, hogy bevezették az ún. generikus szabályozást, tehát nem csupán egyenként helyezik a szereket tiltólistára, hanem egész szercsoportokat, pusztán azok molekuláris szerkezete alapján. A bizottsági jelentés ugyanakkor rámutat, hogy a nagyon hasonló molekuláris szerkezetű anyagok gyakran nagyon eltérő hatásmechanizmussal rendelkeznek (pl. Clozapine – Olanzapine). A bizottság ezért elveti a generikus megközelítést.
A bizottság a rendszer átalakítását sürgeti – mégpedig az Új-Zélandon kifejlesztett modell szerint, amely a dizájnerek és a jogalkotók közötti versenyfutást egyfajta megállapodással cserélné fel: a forgalmazók számára lehetővé tenné, hogy egy ellenőrzött eljárás keretében az alacsony kockázatúnak minősülő szerek korlátozott legális forgalomba kerüljenek. A dizájnereknek a hatósági kockázatelemzéshez hasonló vizsgálat során kellene bizonyítaniuk, hogy az általuk kifejlesztett szer legális forgalmazása kevesebb kockázattal jár, mint betiltása. A vizsgálat során felmérik az adott szer lehetséges ártalmait és lehetséges jótékony hatásait, azokat a legális kontroll eszközöket, amelyekkel az ártalmak csökkenthetőek, és a különféle szabályozási opciók lehetséges következményeit, többek között az ún. léggömb-effektust (vajon ha az adott szert betiltják, a fogyasztók ártalmasabb szerekhez nyúlhatnak-e). A legtöbb országban, így Magyarországon is, kizárólag az adott szer pszichofarmakológiai hatásait vizsgálják, és amennyiben a szer fogyasztásának káros következményei bizonyítást nyernek, ez elég ahhoz, hogy az anyagot tiltólistára vegyék – a tiltás következményeit, alternatíváit azonban nem vizsgálják, és kevés figyelmet kapnak az adott szer fogyasztásának különféle, társadalmilag meghatározot mintái közötti jelentős különbségek (pl. partidrog használók vagy marginalizált injekciós drogfogyasztók). A betiltás eredményeként egy olyan optimális helyzetet tételeznek fel, ami gyakorlatilag a szer fogyasztásának visszaszorulásában manifesztálódik, de nem vizsgálják, hogy a piacon megüresedett helyet vajon mi fogja betölteni.
Új-Zélandon a BZP nevű partidrog 2008-as betiltása is hasonló megfontolásokból történt meg, de azóta a jogalkotók rájöttek arra, hogy a helyzetet a tiltással nem sikerült kezelni, a dizájner drogok kínálata és kereslete továbbra is magas maradt. Az új rendszer hamarosan működésbe lép, a várakozások szerint a jövőben körülbelül 10 új szer vizsgálata fog megindulni. Az állam számára az is előnyös, hogy a vizsgálat (akár félmillió fontot is elérő) költségeit nem az adófizetők állják, hanem maguk a termelők. Amennyiben ez a rendszer több országban is elterjed, bizonyos kutatások adatait természetesen fel lehet majd használni más országokban is, így a költségek csökkenhetnek. Még nem tudjuk, hogy vajon ez a szabályozás hogyan fog működni a gyakorlatban, de mindenesetre az új szabályozási opciókkal való kísérletezés eredményeként sokkal többet fogunk megtudni magáról a szabályozni kívánt jelenségről is.
A brit bizottság jelentése mindenesetre nem táplál olyan illúziókat, hogy ezt a problémahalmazt kizárólag a kínálatcsökkentéssel, illetve jogi eszközökkel hatékonyan lehetne kezelni. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kormányzatnak jóval többet kellene költenie például kutatásokra, hogy a dizájner drogok fogyasztási mintáit jobban megismerhessük. Jelenleg a kormány drogügyi tanácsadó testülete (ACMD) bejelentette, hogy ahhoz, hogy az ideiglenes tiltólistára helyezendő anyagok kockázatelemzését megfelelő módon elvégezze, 3 millió fontos költségvetésre lenne szüksége – ehelyett azonban csak 200 ezer fontot kap rá. Szintén keveslik a szerek bevizsgálását végző bűnügyi kutatólaborok költségvetését. Magyarországon, ahol a kockázatelemzés elvégzésére hivatott Addiktológiai Centrum és a drogok bevizsgálását végző BSZKI minimális költségvetéssel és emberanyaggal dolgozik, még a brit állapotok is irigylésre méltónak tűnnek, és erősen kétséges, hogy ilyen körülmények között a kormány által felállított rendszer (C-lista) működni fog-e a gyakorlatban.
Szintén megfontolásra érdemes a bizottsági jelentés azon része, amely a prevenciós programok fejlesztésének szükségességéről beszél. Még Angliában is nagyon kevés olyan program van, ami kimondottan a dizájner drogok fogyasztóira, vagy potenciális fogyasztóira irányul – a többségük kimerül a puszta információterjesztésben, ilyen például a kormány által üzemeltet Talk to Frank website. A jelentés azonban rámutat arra, hogy az újabb kutatások szerint az interaktivitás kulcstényező a prevenciós programok sikeressége szempontjából. Szintén hatékony a veszélyeztetett fiatalokat és azok szüleit célzó prevenció és a közösségépítő programok. A bizottság ugyanakkor őszintén beismeri, hogy a jelenlegi bizonyítékok alapján nem lehet kijelenteni, hogy a prevenció képes a drogfogyasztás általános előfordulásának csökkentésére.
Különösen fontos ugyanakkor a már bajba jutott fiataloknak nyújtott hatékony kezelés biztosítása. Angliában, Magyarországhoz hasonlóan, az ellátórendszer a hagyományos szerek fogyasztóira berendezkedve épült ki, így felkészületlenül érték a dizájner drogokkal járó eltérő problémák. A jelentés szerint fontos, hogy továbbképzéssel és a megfelelő technológiák biztosításával az általános egészségügyi ellátórendszer képes legyen az új problémák kezelésére – ilyen például Angliában a ketamin-fogyasztók körében megfigyelhető belgyógyászati problémák kezelése. Másrészt pedig szükséges a partidrogokra specializálódott drogambulanciák létrehozása, ilyenekre különösen Londonban már számos példát láthatunk. Ezek a klinikák aztán továbbadhatják a tudásukat az egészségügyi és szociális elátórendszer egyéb szegmenseiben dolgozó szakemberek számára is.
Sárosi Péter
