Bár Norvégia nem az EU tagja, de rendszerint részt vesz az európai szintű drogpolitikai fórumokon és felmérésekben is. Az ellenőrzött anyagok listáját hivatalosan a király terjeszti be az országos közegészségügyi hivatalnak, a lista gyakorlatilag a nemzetközi egyezményekben szereplő narkotikumokat és pszichotróp anyagokat tartalmazza, veszélyesség szerinti kategóriák nélkül.

Az 1992-es olasz drogtörvény az ellenőrzött anyagokat 6 osztályba sorolta be:

Portugáliában a kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapja az azóta többször módosított 15/93 sz. törvényerejű rendelet, ami a kereskedői és felhasználói elkövetők határozott megkülönböztetésével szabályozza a büntetéseket, receptírási előírásokat, jogosultságokat, felhatalmazásokat és ellenőrzési tevékenységet, valamint a gyógykezelés, megelőzés és nyomozás felelősséget – beleértve a pénzmosással kapcsolatos előírásokat.

Az 1968-as svéd drogtörvény nem tesz különbséget az egyes illegális anyagok között – mindegyik használatát és tartását szigorúan büntetendőnek tekinti. A droggal kapcsolatos bűncselekményeknek három fajtáját különbözteti meg a törvény:

Szlovéniában egy 2000-ben elfogadott rendelet három kategóriára osztja az illegális drogokat:

A rendőrök egyharmada, a rendőrhallgatók közel fele nem szívesen intézkedne fűfogyasztó fiatalokkal szemben – derült ki az Országos Kriminológiai Intézet kutatásából.

A hazai média és a politikusok nagy érdeklődéssel fogadták a The Independent on Sunday című brit bulvármagazin vezércikkét, amelyben a lap bocsánatot kér olvasóitól, amiért tíz éve síkraszállt a marihuánafogyasztás dekriminalizálásáért

Maastricht konzervatív polgármeste szerint a belga és német szomszédok megelőzhetnék a drogturizmust, ha a saját országukban is bevezetnék a kannabisz kávézókat.

Amerikai kutatók szerint a magyar rendőrségnél is rendszeresített nyáltesztek alkalmatlanok a droghasználat megbízható kimutatására.

A republikánusok egy drogellenes héjája átállt az ellenséghez: ezentúl a marihuána legalizációjáért lobbizik.