A TASZ konferenciáján kiderült, hogy a VIII. kerületi lakosság többsége támogatná egy ellenőrzött fogyasztói szoba létrehozását
A Társaság a Szabadságjogokért és az Ártalomcsökkentők Országos Szakmai Egyesülete december 15-én konferenciát szervezett “Drogfogyasztói szobák: európai tapasztalatok és hazai perspektívák” címmel. A rendezvényre körülbelül 70 szakember érkezett az ország különféle részeiből, köztük ártalomcsökkentő programok munkatársai, kormányhivatalnokok és rendőrök.
A TASZ drogpolitikai programvezetője nyitóbeszédében (
) felhívta a figyelmet arra, hogy Nyugat-Európa számos nagyvárosához hasonlóan Budapesten is megjelent a nyílt intravénás droghasználói szcéna, amely olyan problémákkal jár együtt, mint a fertőzések és túladagolásos halálesetek, a közrend és köznyugalom zavarása, a beszerzési bűncselekmények elharapózása, illetve az utcákon eldobált fecskendők és tűk. Sokat tanulhatunk abból, hogyan kezelték ezt a problémát olyan nagyvárosokban, ahol az már évtizedekkel előbb jelentkezett, mint nálunk – ezért hívtunk meg külföldi előadókat, hogy a saját tapasztalataikról beszéljenek. Ezeknek a tapasztalatoknak a hazai felhasználását három közpolitikai dokumentum is szükségessé és aktuálissá teszi: a nemzeti AIDS stratégiánk, a nemzeti drogstratégiánk és a nemzeti bűnmegelőzési stratégiánk. Mindhárom stratégia olyan megoldásokat helyez előtérbe a HIV-megelőzés/ártalomcsökkentés/bűnmegelőzés terén, amelyek nem stigmatizálják és üldözik a célcsoportot, hanem pragmatikus, hatékony segítséget nyújtanak azok társadalmi integrációjához. Az igazi kérdés nem az, hogy engedélyezzük-e a fogyasztói szobákat, hiszen azokkal már ma is tele van a főváros. Az igazi kérdés az, hogy milyen fogyasztói szobákat szeretnénk látni: a jelenleg romos épületekben kontrolálatlanul működő “shooting gallery”-ket, vagy az orvosi és szociális személyzet által felügyelt, hatósági engedéllyel működő fogyasztói szobákat, ahol a higiénikus körülmények biztosítva vannak.
A hosszú nevű Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő Központjából (EMCDDA) érkezett hozzánk egyik előadónk, Dagmar Hedrich (), aki a fogyasztói szobák gyakorlati működését vizsgáló európai kutatás vezetője. Sajnos a fogyasztói helyiségek monitorozásának és értékelésének nincsenek európai szabványai, az országos vagy helyi jellegű kutatások azonban pozitív eredménnyel zárultak. Így például bizton kijelenthető, hogy az ellenőrzött szobák csökkentik a droghasználattal együttjáró egészségügyi kockázatokat és a nyílt színi drogfogyasztást magát. Eddig egyetlen túladagolásos haláleset sem fordult még elő ellenőrzött szobában – ami az injektálások hatalmas számát tekintve óriási eredmény. A kutatók még nem tudták meggyőzően bizonyítani azt, hogy a szobák csökkentik a HIV és a hepatitis fertőzések számát – de ez sokkal inkább a megfelelő módszertannal végzett kutatások és nem a létező jótékony hatás hiányát jelzik. Nem tudják ugyanis kiszűrni a szobák és más programok (pl. tűcsere) hatását. Egyértelmű bizonyíték van azonban arra, hogy a fogyasztói szobák nagyon sok függő számára az első lépcsőt jelentik az ellátórendszerbe – méghozzá olyan fogyasztókról beszélünk, akik egyébiránt soha nem tették volna be a lábukat terápiába.
A holland Trimbos Intézet kutatója, Daan van den Gouve előadásából kiderült (), hogy az ellenőrzött fogyasztói szobák létesítése még a liberális Hollandiában sem ment úgy, mint kés a vajban. A helyi lakosság szinte minden esetben tiltakozó akciókat tartott a szobák megnyitása előtt – majd pár évvel a nyitás után az ellenállás elhalt, ugyanis az emberek érzékelték a program pozitív hatásait. Hollandiában egyékbént már a 70-es évektől kísérleteztek fogyasztói szobákkal, egyet például egy katolikus pap hozott létre a saját templomában Rotterdamban, ahová befogadott minden hajléktalant és drogfogyasztót. Felismerte, hogy a steril, biztonságos környezet életmentő lehet. Ezek a kezdeti szobák azonban még nélkülözték a megfelelő szakmai kontrollt. A ma működő 40-50 hivatalos fogyasztói szobában képzett személyzet dolgozik, készen arra, hogy bármilyen sürgősségi esetben beavatkozzon. A legérdekesebb dolog az, hogy a holland intravénás heroinfogyasztók többsége a 90-es években átállt a fóliázásra (inhalálás), ma már alig találni Amszterdamban olyan embert, aki belövi magának a szert. Ez szintén pozitív hatás, hiszen a heroin elszívva kevésbé kockázatos, mint belőve. A fogyasztói szobák jelentős része ma már “szívószoba”.
Tüntetés Rotterdamban egy ellenőrzött fogyasztói szoba nyitása ellen – az ellenállás azóta elült
"Belövőhajó": ellenőrzött fogyasztói szoba és egyéb ellátások egy állóhajón Hollandiában – a holland fogyasztók többsége már nem szúr, hanem szív
Európa egyik legrégebbi ellenőrzött fogyasztói szobája a frankfurti Niddastrassén található: ez a város a 80-as években óriási nyílt drogszcénától szenvedett, a rendőrség és a politikusok tehetetlennek bizonyultak a probléma megoldására. A fordulópontot az jelentette, amikor az önkormányzat a European Central Bank székhelyére pályázott: a vizsgálóbiztosok nem nézték jó szemmel, hogy az öltönyös bankároknak az utcán fekvő junkiek között kelljen munkába menniük. A rendőr ezután nem az őrsre, hanem ellenőrzött fogyasztói szobákba kísérte az utcán szúró heroinistát. Az eredmény? Csökkenő utcai drogfogyasztás, fertőzések, bűncselekmények és halálesetek. Ronald Schneider, az intézményt üzemeltető civil szervezet munkatársa elmondta (), hogy menedéket is nyújtanak éjszakára a hajléktalan klienseknek, és arra motiválják a gyakran leromlott állapotban lévő embereket, hogy vegyenek igénybe más szolgáltatásokat is: tanácsadást, orvosi vizsgálatot és detoxikációt.
A norvégok sok szempontból hasonlóan ellenségesek az ártalomcsökkentéssel szemben, mint a magyarok: a drogmentes világ skandináv utópiája még ma is erősen hat. Oslóban pár éve mégis létrehoztak egy ellenőrzött fogyasztói szobát, ugyanis az utcai drogfogyasztás itt is problémává vált, a marginalizált, főleg bevándorlókból álló fogyasztók pedig rezisztensnek mutatkoztak a hagyományos ellátási formák iránt. Havard Spjotvold, a program munkatársa szerint a jelenleg érvényben lévő szabályok elég szűk keretek közé szorítják a szobát: összesen 6 injektáló helyük van 1600 kliensre, a nyitvatartási idő is pár nappali órára korlátozott. A politikusok elvárásai ezzel szemben igen nagyok.
Itt adják ki a steril injektáló felszerelést a klienseknek Frankfurtban
Az ellenőrzött belövőhelyiség
A délután folyamán Dr. Rácz József (MTA, Kék Pont) és Márványkövi Ferenc (ELTE) mutatták be annak a vizsgálatnak az eredményeit (), amely a VIII. kerületi lakosság és szakemberek körében mérte fel egy ellenőrzött injektáló helyiség létrehozásának esélyeit. Érdekes módon a vizsgálat azt az eredményt hozta ki, hogy a helyi lakosok, vonakodva ugyan, de elismerik, hogy egy belövőszobának milyen előnyei lennének: a válaszadóknak csupán kevesebb, mint 26%-a válaszolta azt, hogy egy ilyen létesítménynek nincsenek előnyei, míg körülbelül ugyanennyien (25%) szerint nincsenek hátrányai sem. A legtöbben (mintegy 40%) a fogyasztói szobában látnak kockázatokat, de látják annak közegészségügyi előnyeit is. Ez az adat cáfolja azt a sok ember fejében élő képet, amely szerint “a magyarok” fafejű konzervatívok akik kizárólag a szigorú büntetőpolitikában hisznek, ha drogokról esik szó. Látják a nyílt droghasználói szcénával együttjáró problémákat, az eldobált fecskendőket, beszerzői bűnözést, utcai drogterjesztést stb. – és azt is, hogy egy fogyasztói helyiség ezeket a problémákat visszaszorítaná. Persze egy ilyen intézmény csakis akkor működhetne hatékonyan, ha sikerülne egyfajta politikai és szakmai konszenzust kialakítani erről országos és helyi szinten is. Rácz doktor hangsúlyozta azt is, hogy irreális elvárásokat nem szabad megfogalmazni egy ilyen szobával kapcsolatban: nem fogja megszüntetni a problémákat, csupán csökkenti az ártalmakat, ezért csak számos egyéb szolgáltatással kiegészítve érheti el a kívánt hatást.
A délutáni kerekasztal-beszélgetés során végül megszólalt a BRFK képviselője is, aki "szimpatikusnak" nevezte a fogyasztói szobák nyugat-európai gyakorlatát, és a megfelelő büntetőjogi változtatások mellett elképzelhetőnek tartotta, hogy hasonló programok Magyarországon is működjenek. Hasonló álláspontot képviselt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kábítószerügyi koordinációját vezető Portörő Péter, aki elmondta, hogy a kormány éppen azért finanszírozta a VIII. kerületi szükségletfelmérő vizsgálatot, mivel fontosnak tartja, hogy szakmai párbeszéd induljon a kérdésben. Topolánszky Ákos, az Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatóhelyettese szerint a mindenkori kormányok felelőssége, hogy a helyzet ennyire elmérgesedett a nyílt drogszcénák ügye körül: ha a nemzeti drogstratégiát megvalósították volna, most nem itt tartanánk. Bár az ellenőrzött fogyasztói szobák bevezetését gyakorlatilag minden szakember megfontolandónak tartja Magyarország számára, jelenleg a szigorú büntetőjogi szabályozás mellett a politikai akarat hiánya a legnagyobb akadály. Ezt jól jelzi, hogy bár a VIII. kerületi önkormányzat és az ÁNTSZ képviselőit is meghívtuk a konferenciára, egyik intézmény sem képviseltette magát. Az viszont pozitív jel, hogy legutóbbi rádióinterjújában már a VIII. kerületi polgármester nem zárkózott el az ellenőrzött fogyasztói szoba létrehozásától, és januárban tárgyalóasztalhoz ül a Kék Pont egyesület képviselőivel is.
Sárosi Péter
