Az amerikai segítséggel zajló kommandós akció alaposan felzavarta a darázsfészek ingatag nyugalmát
Néhány hete a mexikói hatóságok fülest kaptak arról, hogy az ország egyik legnagyobb drogterjesztő hálózatát irányító bűnöző, Arturo Beltrán Leyva december 11-én karácsonyi partit tart Morelos városában. A bulira érkező vendégek szórakoztatásáról a popsztárok mellett 24 luxusprostituált gondoskodott, bőven fogyott az alkohol és a kokain is. A klubot a buli kellős közepén tengerészgyalogosok rohanták le, a kialakuló tűzharc során 3 testőrt megöltek, 11-et előállítottak, 280 ezer dollárnyi készpénzt és 16 automata gépfegyvert lefoglaltak – Don Arturónak azonban sikerült elszöknie. December 16-án aztán a tengerészgyalogosok újra rajta ütöttek azon a luxuslakásban, ahol a kartell feje 4 testőrével együtt rejtőzködött. A drogkereskedők nem adták fel: kézigránátokkal tartották távol a kommandósokat, majd mobilon erősítést hívtak. A kialakuló tűzharc pár órára a gázai övezethez tette hasonlóvá az egyébként előkelő városrészt, ahol a kormányzó háza is található. Miután a testőrei sorra kidőltek mellőle, Don Arturo egy R-15-ös gépfegyverrel a kezében kirontott a lakásból – ahol aztán szitává lyuggatták a testét a tengerészgyalogosok golyói. A lemeztelenített, véres dollárokkal borított holttestéről készült fotók egyfajta drogháborús trófeaként járták be a sajtót – jellemző, hogy a tetem védelmére 500 újabb kommandóst rendeltek ki, tartva a kartell bosszújától. Később kiderült, hogy az akció előkészítésében részt vett az FBI és a DEA is.
De ki is volt Arturo Beltrán Leyva? A Don karrierje Badiraguato városában, a “drogkápók bölcsőjében” kezdődött, ahol máktermesztéssel szedte össze első millióit. Ő vezette be a Forbes magazin által 701. leggazdagabb emberré választott drogkereskedőt, Joaquín Guzmán Loerát, azaz El Chapot (a rövid) a drogbizniszbe (lásd korábbi cikkünket) – később azonban szövetségesekből riválisokká váltak. Bár Don Arturo kevésbé hivalkodóan élte életét, mint sok maffiózó, a hatalmát tekintve hosszú évtizedekig ő volt a mexikói drogkereskedelem keresztapája. Sokatmondó beceneve – “El Muerte”, a halál – arról árulkodik, hogy ellenségei úgy félték, mint a halált. Többek közt az ő fennhatósága alá tartozott a turisták által kedvelt Acapulco, ahol személyesen garantálta a külföldiek nyugalmát: embereivel megverette, rosszabb esetben megölette az utcai drogfüggőket vagy piti tolvajokat. Ezért sokan a “rend” fenntartójaként tisztelték. Aki pedig nem tisztelte, azzal pénzzel próbált célt érni: többek között még a mexikói szövetségi drogellenes ügynökség igazgatóját is lefizette. Akinél a pénz sem segített, azt hamarosan vérbe fagyva találták meg valamelyik sikátorban, a holtestén Arturo monogramjával: “Jefe de Jefes” (a főnökök főnöke).
Miután Calderon mexikói elnök 2006-ban meghirdette a drogellenes háborúját, az addig sem túlságosan békés drogpiac úgy felbolydult, mint a méhkas. A drogellenes harcnak ugyanis van egy nemkívánatos mellékhatása: a bűnszervezetekben megüresedő helyekért, illetve a megüresedő piacokért megindul a rivalizáció, aminek a vége többnyire fegyveres harc. Az elmúlt három évben 15 ezer ember veszítette életét a drogkereskedő bandák és a hatóságok által folytatott fegyveres harcokban – sokan közülük ártatlan járókelők, vagy a lefizetésnek ellenálló köztisztviselők. Sem az erőszakot, sem az USA-ba áramló kábítószer-áradatot nem sikerült visszaszorítani, a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnik. Sanho Tree szerint a drogellenes háború elősegíti a szuperbűnözők evolúcióját: a túlélésért folytatott folyamatos küzdelemben a legkiválóbbak választódnak ki.
Don Arturónak nagy szerepe volt a mostani mexikói drogháború eszkalációjában. Mikor ugyanis rájött, hogy szövetségese, a Sinaola kartellt vezető El Chapo elárulta és feldobta a rendőröknek a fivérét, Alfredót, hadat üzent korábbi védencének, és szövetkezett a Sinaola ellenségeivel, a Gulf kartellel és a Zétákkal. Ez utóbbi csoportról (Los Zetas) azt kell tudni, hogy a mexikói hadsereg elitosztagából verbuválódott drogkereskedő kommandó, amelynek a becslések szerint mintegy 4 ezer fegyveres tagja van. Hidegvérű gyilkosok, akiket az USA pénzén képeztek ki a legmodernebb drogellenes hadviselésre, de aztán rájöttek, hogy sokkal jobban keresnek a másik oldalon.
A sajtó találgatásai szerint Arturót valószínűleg saját biztonsági főnöke, Edgar Villareal Valdez árulta el – aki azóta eltűnt, és bár talán még életben van, a többség szerint már halott embernek számít. A koppenhágai klímacsúcson tartózkodó Calderon elnök a kommandós-akciót jelentős győzelemnek nyilvánította a drogellenes háborúban, az amerikai nagykövet pedig bejelentette, hogy a DEA 45 új ügynököt dob át a határon, hogy a kartellek elleni küzdelmet erősítsék. A mexikói sajtó azonban jóval szkeptikusabb. A droglord elmúlása egyáltalán nem keltett örömujjongást vagy diadalmámort: az általános vélekedés szerint Don Arturo halála valójában csak tovább ront a helyzeten, ugyanis újabb hatalmi harcot indít el a kartellek között, és míg Arturo legalább bizonyos szabályokat tiszteletben tartott, az utódairól talán nem lehet majd ezt elmondani. A mexikó főügyész maga is kijelentette, hogy az El Muerte halála után nem zárható ki egy újabb erőszakos leszámolási hullám. Arturót valószínűleg fivére, Hector váltja fel a bűnszervezet élén, rá hárul az is, hogy bosszút álljon bátyjáért. Az első áldozatok már megvannak: az Arturo lerohanásában részt vevő egyik tengerészgyalogos családját pár napja szabályosan kivégezték. Egy őrült drogháború legújabb áldozatai.
Sárosi Péter
