Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Németország új kormányának döntése a kannabisz legális szabályozásáról gyökeres változást hoz Európában. Vajon milyen kihívásokkal jár ez a gyakorlatban?
Amikor 2010-ben az Obán-kormány hatalomra lépett, az egyik első döntése az volt, hogy legalizálta az otthoni pálinka-főzést. Szimbolikus döntés volt ez egy olyan országban, ami élvonalba tartozik az alkohollal kapcsolatos megbetegedések és halálesetek terén, miközben nem rendelkezik sem alkoholstratiégiával, sem komolyan vehető alkohológiai prevenciós- és ellátórendszerrel. Rendelkezik viszont Nemzeti Pálinka Tanáccsal és Nemzeti Pálinka Stratégiával, aminek a célja: a pálinka promóciója, a fogyasztás fokozása. Magyarország “pálinka-szabadságharcot” vívott az Európai Unióval, elérve, hogy adómentes maradhasson 86 liter pálinka otthoni előállítása.
Ez az agresszív pálinka-liberalizáció példa nélküli Európában – és talán nem is véletlen, hogy éppen Magyarország lett ennek az élharcosa, miközben élesen kritizál mindenféle reformot a kannabisszal kapcsolatos jogszabályokban. Olyannyira, hogy nemrég kötelezettségszegési eljárás is indult a magyar kormány ellen, amiért kiszavazott az EU közös, gyógyászati kannabisszal kapcsolatos állásfoglalásából az ENSZ-ben.
Akárcsak a pálinkafőzés legalizálása a Fidesznek, éppúgy jelképes üzenetet hordoz Németország új kormányzó pártjainak az egyik első döntése arról, hogy legálissá teszik a kannabisz fogyasztását és forgalmazását a felnőttek számára.
A liberális, a baloldali és a zöld szavazóbázis egyre jelentősebb többsége számára ugyanis a kannabisz fogyasztásának tilalma anakronizmus egy modern liberális demokráciákban.
Nem kell vad libertariánusnak lenni ahhoz, hogy az ember belássa: sem nem szükséges, se nem pedig arányos beavatkozás az állam részéről a végső eszköznek tartott büntetőjogi szankciókat alkalmazni pusztán azért, amit valaki a saját testével tesz, másokat nem veszélyeztetve. Ráadásul akit nem győznek meg a szabadságjogi érvek, az sem tudja bizonyítani, hogy a szigorú tiltás eredményes lenne.
A tilalom az elmúlt száz évben nem volt képes visszaszorítani a kannabisz fogyasztását, pusztán kockázatosabbá tette azt, és bűnszervezetek kezébe helyezte az elosztást.
A legalizáció hívei sem vitatják, hogy a drogfogyasztás közegészségügyi ártalmakat okoz. Csak éppen nem büntetőjogi eszközökkel, hanem egészségfejlesztéssel, megelőzéssel, ártalomcsökkentéssel kívánják védeni a polgárokat, és nem büntetéssel. És ahelyett, hogy egy csábító feketepiacot teremtenének a bűnszervezeteknek, inkább az államot bíznák meg azzal, hogy szabályozza, ki, hol, mennyit és hogyan vásárolhat.
A legális szabályozás nem arról szól ugyanis, hogy az állam szabadjára engedi a gyeplőt – éppen ellenkezőleg. Egy eddig teljesen szabályozatlan piacra terjeszti ki az ellenőrzést. És a feketepiac felszámolása nem jelenti azt sem, hogy eközben ne kellene korlátozni a legális üzleti szereplők profitszerzési törekvéseit.
Számos kérdőjel van még a német legalizáció körül.
A zöldek, akik 2015-ben már benyújtottak egy törvényjavaslatot a fű szabályozására, nem éppen ugyanolyan modellt képzelnek el, mint a liberális, nagyvállalati lobbikat képviselő FDP.
Gondot jelenthet a piac ellátása is. 4,6 millió német fogyaszt kannabiszt, a becslések szerint évente mintegy 500-800 tonnát (ami mutatja azt is, hogy milyen alacsony hatékonyságú a tilalom). Ez irdatlan mennyiség. Ennyi kannabiszt legálisan termeszteni nem egyszerű – a piac valószínűleg importra fog szorulni, legalábbis eleinte biztosan. Kanada és Uruguay például képes legálisan kannabiszt exportálni Németországba. Olyan élelmes országok, mint Észak-Macedónia, ami az elmúlt években jelentős, exportra termelő legális kannabisz termesztő iparágat épített ki, szintén jelentősen profitálhatnak a német piac ellátásából.
A tétek magasak: a düsseldorfi Heine Egyetem tanulmánya szerint a legális kannabisz-piac 4,7 milliárd euro éves adóbevételt és 27 ezer munkahelyet teremthet.
A korábbi legalizációs tapasztalatokból kiindulva az egyik nagy kihívás az lesz, hogy a feketepiaci kannabisszal versenyképes árú és hozzáférhetőségű terméket dobjanak a piacra. Ha túl szigorú lesz a szabályozás, akkor azt veszélyeztetik, hogy a feketepiac továbbra is domináns marad a legális piaccal szemben. Ha viszont a szabályozás túlságosan megengedő lesz a nagyvállalatok számára, akkor a túlzott kommercializáció káros közegészségügyi hatásokkal járhat. A megfelelő arany középutat bizony nem könnyű megtalálni. Hogy sikerül-e ez a német jogalkotóknak, az még a jövő zenéje.
A legális modellnek azonban van egy óriási előnye a prohibícióval szemben: jóval rugalmasabb és alkalmazkodóképesebb a merev tilalomnál.
Németország nem az első és nem is az egyedüli európai ország, ami a kannabisz legális szabályozásáról döntött. Októberben a luxemburgi kormány is bejelentette, hogy legálissá teszi a kannabisz személyes használat céljából való termesztését, 4 növényig. A magokat engedélyezett boltokban lehet majd kapni. Ez már visszatáncolás egy korábbi tervezethez képest, ami még teljes legalizációt irányozott elő. A háttérben ugyanis a más tagállamok nyomást helyeztek Luxemburgra, hogy mérsékelje a reformelképzeléseit.
Németország azonban túl nagy ahhoz, hogy meghátrálásra kényszerítsék. A német legalizáció teljesen átalakítja az erőegyensúlyt az EU-ban, és a kisebb, reformpárti országokat is felbátorítja.
Kísérleti jelleggel Hollandiában és Svájcban is hamarosan beindulnak azok a városi szintű projektek, amelyek részeként legális ültetvényeken termesztett kannabiszt fognak árusítani legális boltokban felnőttek részére. A holland coffee shopokkal ellentétben, amelyek a feketepiacról vásárolták a kannabiszt, ezek a boltok már a magtól a végső termékig vonalkóddal ellenőrzött folyamat részeként előállított árut fognak eladásra kínálni.
Máltán pedig a kormányzat éppen azt a törvényt készíti elő, amely felnőttek számára engedélyezi a kannabisz személyes használat céljából való birtoklását 7 gramm mennyiségig. A fogyasztók pedig spanyol mintára olyan kannabisz szociális klubokat hozhatnak létre, ahol kollektívan termeszthetik meg a saját füvüket.
Vajon hogyan hat majd a kannabisz legalizálása a európai közös piacra? Vajon egy határok nélküli Európában mennyire lehet majd hatékonyan betartani a kannabisz-tilalmat azokban az országokban, amelyek még fenn akarják tartani? Ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni. Az olyan tagállamok, mint Magyarország, bizonyára mindent el fognak követni, hogy gáncsolják a kannabisz-reformot az EU minden lehetséges fórumán – és félő, hogy a drogpolitika is egy szimbolikus politikai csatatérré válik a Fidesz és testvérpártjai számára.
Azok a nyugati államok, amelyek most bevezetik a kannabisz legális szabályozását, egy másik, nagyon fontos szempontból is különböznek Magyarországtól: fejlett egészségügyi és szociális ellátórendszerrel rendelkeznek.
Ennek részeként jelentős összeget fektetnek be prevencióba, ártalomcsökkentésbe és kezelésbe. Márpedig ennek hosszú távon jóval nagyobb jelentősége van, mint a puszta jogi szabályozásnak. Ez egy olyan lecke, amit minden országnak a saját kárán kell megtanulnia.
Ha fontosnak tartod a hiteles tájékoztatás a drogpolitikával kapcsolatban, akkor támogasd Te is a Drogriportert!
