Az Index megpróbálja elrettenteni a partidrogok fogyasztóit
Az Index tudósítói feltérképezték a Balaton Sound fesztivál drogfogyasztási szokásait. Ezzel önmagában semmi gond nincsen, de ha valaki arra adja a fejét, hogy ezzel a témával foglalkozik, akkor illene alaposabban utána néznie bizonyos dolgoknak. Először is, a cikk a következő mondatban foglalja össze az elektronikus zene és a drogfogyasztás kapcsolatának kvintesszenciáját:
“az egyhangúságát sokak szerint kizárólag valamilyen tudatmódosítóval lehet elviselni, hiszen ez kell a monoton zene közben vágyott transzszerű állapot eléréséhez”
Nem tudom ez a “sokak szerint” kire vonatkozik, de valószínűleg olyan emberekre, akik egyrészt utálják az elektronikus zenei műfajt, mivel borzasztóan monotonnak találják, másrészt soha nem fogyasztottak partidrogokat, különösen nem Ecstasy-t, azaz MDMA-t. Ez a kritika egyébként nem újkeletű. Igor Sztravinszkij repetitív ritmusokra épülő zenéjét például Theodor Adorno a szavak és gesztusok automatikus, katatón ismétlődéséhez hasonlította, ami a szkizofrénekre jellemző. Hasonló kritikákat kapott Ravel Bolerója is. “Sokak szerint” a repetitív zene egyenesen a Freud által leírt halálösztön (thanatosz) megnyilvánulása – erre jól rímelnek azok a vélemények, amelyek szerint a drogok fogyasztása sem szól másról, mint az önpusztításról és a halálösztönről.
Az elektronikus tánczenei kultúra szerelmesei számára azonban a repetitív ritmusok mindenről szólnak, csak nem az idegörlő monotóniáról, amit kizárólag úgy lehet elviselni, ha az ember jól bekábítja magát. A partidrogok fogyasztása sem az önpusztításról vagy valamiféle destruktív halálösztönről szól, sokkal inkább a szeretetről, az empátiáról és a békéről: mindazon érzésekről, amelyeket a hétköznapok repetitív szürkesége a felszín alatt tart. Ahol a kivülálló nem lát mást, mint monoton dobütemre egymástól elszigetelt univerzumban szeletelő robotokat, ott a beavatottak egyfajta kollektív utazást élnek át “egy speciális, örömelvű térben”, ahol az “optimális viselkedés a tánc”. Aki egy kicsit mélyebb betekintést szeretne nyerni a party világába és filozófiájába, annak erősen ajánlott Fejér Balázs (avagy Dj Naga) “A party – antropológiai sűrű leírás” c. cikkének elolvasása. Ő például elég jól érzékelteti a klasszikus tánczenei műfajok és az elektronikus tánczene közötti alapvető különbségeket, amelyek sokak számára oly idegenné és érthetetlenné teszik az utóbbit:
“A megidézés tere a parti tere, azaz a tánctér. Első ottlétemkor nem értettem, honnan szól a zene. A zene ritmusa határozza meg a résztvevők mozgását, rajtuk keresztül válik láthatóvá. A zene annyira domináns, előtérbe tolt tényezője, kontrollálója a parti világának, olyan fizikailag is stimuláló hangerővel szól, hogy addigi tapasztalataim alapján valamilyen színpadot kerestem, valami megvilágított centrális teret, ahol a zenét előállítják, és amely tér felé a hallgatóság fordul az ott zajló eseményeket figyelve (l. pl. a rockkoncertek klasszikus térelrendezését). Ilyen centrális színpad a klasszikus partitérben nincsen. A parti a korábbi populáris-nyilvános terekhez képest inverz tér, melyben az összes résztvevő a színpadon van, és ez a színpad a kölcsönös megidézés színpada, melyen egyszerre nagyon sok darabot játszanak. A zenész, a DJ meghatározó szerepe nem feltétlenül a térbeli szimbolikus kiemelésen keresztül jelenítődik meg, kormányzó-kontrolláló jelentősége mégis az első pillanattól egyértelmű.”
Térjünk át a partidrogok fogyasztására és azok funkciójára a party közegében. Az Index cikke tartalmaz egy keretes ismertetőt a leggyakoribb partidrogok hatásairól (bár ne tenné). Ezek az ismertetők iskolapéldáját nyújtják a démonizáló, elrettentő drogleírások receptjének: végy egy drogot, vedd a lehető legrosszabb szcenárióban előfordulható legnegatívabb hatásait, azokat ragadd ki azok politikai-társadalmi-kulturális közegéből, aztán nyomd oda azon nyersen a buta, felelőtlen kölkök arcába, hogy jól elrettentse őket. Hogy szemléltessük ennek a módszernek az abszurditását, lássuk, hogy nézne ki, ha az alkoholra alkalmaznánk:
“Az alkohol nagyobb adagban, akár egyszeri használat esetén is, szédüléshez, hányáshoz, mozgáskoordinációs zavarokhoz, emlékezetvesztéshez, agresszióhoz, eszméletvesztéshez, kómához, letargiához vezethet, az ittas ember balesetet okozhat és erőszakos bűncselekmények elkövetésére válik hajlamossá. Az alkoholmérgezés halállal végződhet.”
Ha egy földönkívüli kizárólag ezt az információt kapná az alkoholról, akkor okkal feltételezhetné, hogy csak a síkhülye emberek fogyasztanak alkoholt, akiket az a vágy hajt, hogy minél több sejtjüket pusztítsák el minél rövidebb idő alatt. Aki viszont már valaha sörözgetett a haverokkal egy esti meccs közben, vagy aki valaha is megivott néhány pohár bort valamelyik szórakozóhelyen, az tudja, hogy az említett ártalmak egyáltalán nem szükségszerű velejárói, nem is legjellemzőbb tulajdonságai az alkoholfogyasztásnak. Tudjuk, hogy az alkoholfogyasztás kockázatait nagyban befolyásolja, hogy ki, mit, mikor, mennyit és milyen körülmények között fogyaszt. Mértékletesen és ésszel használva az alkohol kellemes relaxációt, a gátlások oldását eredményezi, ami könnyebbé teszi a szocializációt, ismerkedést.
Nincs ez másként a partidrogokkal sem, amelyek a közhittel ellentétben nem azért illegálisak, mert annyival veszélyesebbek lennének az alkoholnál. Sőt. Valójában az alkohol jóval könnyebben túladagolható, mint a legtöbb illegális drog, elvonási tünetei jóval súlyosabbak, a hosszú távú intenzív fogyasztás pedig több szervi károsodást okoz szinte minden más tudatmódosító szernél, a közlekedési balesetek és erőszakos bűncselekmények összefüggésében is a legveszélyesebbek közé tartozik. Az Index által leírt halálesetek – amit a cikk az Ecstasy legemlítésreméltóbb tulajdonságaként tálal – valójában extrém ritkán fordulnak elő, ráadásul egyáltalán nem mérgezés vagy túladagolás következményei, mint azt a leírás sugallja. Az ilyen esetekben arról van szó, hogy az MDMA hatása alatt megváltozik a test hő- és fáradtságérzete, és mivel a fiatalok hosszú időn keresztül táncolnak forró, párás környezetben, és mivel eközben kevés folyadékot fogyasztanak, gyakran túlhevül és kiszárad a szervezetük – ez extrém esetben belső vérzéshez és halálhoz vezethet. Még egyszer: akut alkoholmérgezéshez képest az ilyen esetek előfordulása nagyon ritka. Az MDMA fogyasztás alapvetően az akut kockázatok tekintetében nem veszélyesebb az olyan sporttevékenységeknél, mint például a lovaglás. (A hosszú távú kockázatokról olvass itt!)
Végül beszéljünk arról, hogy az elrettentő célzatú drogleírások mennyire kontraproduktívak. Azt a képet sugallják ugyanis, hogy a kockázat nem a droghasználat változóiban (set, setting) rejlik, hanem önmagában a drog fogyasztásában. Tehát ha egy fiatal kipróbálja az adott szert, akkor ezzel önmagában halálos veszélyt vállal. Ezzel szemben teljesen elsikkadnak azok a fontos körülmények, amelyek figyelembe vételével a droghasználat kockázatai jelentősen csökkenthetőek lennének: például, hogy ne keverjük a különböző drogokat, hogy ügyeljünk arra, hogy alkohol helyett rendszeresen igyunk hideg vizet (a túl sok víz is ártalmas lehet, az ajánlott mennyiség fél liter óránként), hogy rendszeresen pihenjük még akkor is, ha nem vagyunk fáradtak, hogy táplálkozzunk rendesen és pótoljuk a vitaminhiányt. Lehetne szót ejteni a kiégés (burning out) jelenségéről, amely a partizás és partidrogok mértéktelen használatának gyakori kísérője. Ezek az ártalomcsökkentő tanácsok valóban életmentően lehetnek – a cikk azonban inkább az ész nélküli ijesztgetés stratégiáját választotta.
Sárosi Péter
