• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Fokozott falhoz állítás

február 1, 2014 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

Köszönés nélkül nekilökték a falnak és a karjait rángatták tűnyomokat keresve a rendőrök, akik a fokozott ellenőrzésre hivatkoztak. Kis magyar valóság 2014-ből.

A fokozott ellenőrzésről szóló rendőrségi beszámolók többnyire csak a sikerekről szólnak: ennyi és ennyi bűncselekményt, ennyi és ennyi szabálysértést sikerült felderíteni. Azokról az esetekről ritkán készül feljegyzés, amikor gyanútlan, nem bűnelkövető polgárok esnek a hatósági vegzatúra áldozatául. Az alábbi történetet egy a TASZ jogsegélyszolgálatához forduló fiatalember küldte el nekünk emailen, aki január 24-én pénteken az V. kerületben a saját házában futott bele a fokozott ellenőrzésbe:

Néhányan átjöttek hozzám péntek este és amikor kikísértem őket, ahogy kiléptem a lépcsőházba egy rendőr minden előzetes figyelmeztetés, sőt köszönés nélkül nekilökött a falnak. Ezután közölte, bejelentést kaptak egy házban lakó férfitól, hogy két drogos tűt talált a lépcsőházban és biztos én/mi hagytuk ott, mi drogoztunk ott. A karjaimat is rángatta, hogy megnézze lát-e szúrásnyomokat. A “határozott fellépést” pedig azzal indokolta, hogy inkább lőne le egy drogost, mint hogy az megszúrná őt egy tűvel.

Ezután mindenkit igazoltattak, lekérdezték az adatainkat, rögzítették is őket, de a kérésemre, hogy legalább valami jegyzőkönyvet vagy valamit adjanak arról, hogy intézkedtek és miért csak annyit mondott, hogy “nem hord a zsebében számítógépet és ha kell akkor menjek be a kapitányságra”. A stílusuk végig hasonló volt, kifejezettem agresszív és lekezelő.

Leparancsolt a férfihoz, aki bejelentést tett, hogy megnézhessen, rám gondolt-e, a válaszát nem értettem pontosan, de nemlegesnek tűnt, ezután a férfit is igazoltatták.
A rendőr kifejezetten kiemelte, hogy nem hangoskodás miatt hívták őket, hanem a tűk miatt. 

Az 5. kerületben lakom és amikor nem találtak velünk kapcsolatban semmit, távozás közben hivatkoztak a fokozott kerületi ellenőrzésre, hogy ők most bármit ellenőrizhetnek és utánajárnak mindennek. Annyit tették még hozzá, hogy nem kerületi rendőrök, az azonosítószámukat elkértem és megadták. 

Túlzónak tartom, ahogy viselkedtek és a férfi bejelentését is, hogy kifejezetten ellenünk tette, a rendőrök pedig ezt minden utánajárás nélkül elfogadják, teljesen megalapozottnak veszik és eszerint járnak el. 

A fokozott rendőri ellenőrzés lényege, hogy a rendőrség egy adott időtartamra és területre erősen korlátozza a jogállamot: ott a rendőr mindenkit igazoltathat, átvizsgálhat autót, ruházatot anélkül, hogy ennek szükségességét mérlegelnie kellene. Kétségtelen, hogy előfordulhatnak olyan szituációk, amikor ilyen intézkedésre szükség lehet, például ha egy a parlamentet felrobbantó terroristát üldöz a rendőrség. A pintéri rendészet azonban, a rendőrségi törvény túlságosan tág körű felhatalmazása alapján, mintha a fokozott ellenőrzés fokozatos mainstreamizálására törekedne. Alig telhet el hétvége anélkül, hogy ne rendelnének el valahol az országban ilyen ellenőrzést. Az indoklás többnyire ugyanazt a sablont követi: “a közrend, a közbiztonság fenntartása, a jogellenes cselekmények elkövetésének megelőzése, megakadályozása, az elkövetett szabálysértések, bűncselekmények felderítése”.

A fokozott ellenőrzés általános bűnmegelőzési eszközként való alkalmazásának hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Külön cikket érdemelne meg az is, hogy az eldobált tűk és fecskendők esetében vajon a rendőrség kivonulása-e a megfelelő lépés, illetve úgy általában a drogfogyasztás kriminalizálása milyen negatív következményekkel jár. A fokozott ellenőrzés ezen felül rendkívül komoly alkotmányos aggályokat is felvet. A Helsinki Bizottság beadvánnyal fordult ez ügyben az ombudsmanhoz és a strasbourg-i emberi jogi bírósághoz. Ez utóbbi korábban egy hasonló brit jogszabályról már kimondta, hogy sérti a személyi szabadságot és a magánélet tiszteletben tartásának jogát. Remélhetőleg hasonló döntést hoz majd a bíróság a magyar rendőrségi törvény ezen rendelkezésével kapcsolatban is. 

Sárosi Péter

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter