A non-profit szervezet pénzzel támogatja a drogfüggők sterilizálását
Élénk vitákat vált ki annak a Project Prevention (PP) névre hallgató, amerikai székhelyű non-profit szervezetnek a tevékenysége, amely 300 dollárt kínál a hozzá forduló kábítószer-, illetve alkoholfüggőknek, hogy időlegesen vagy akár véglegesen sterilizáltassák magukat.
A PP-féle "sterilizációs pénznek" felvételéhez szükséges a függőség bizonyítása, ami már önmagában problémákba ütközhet. A szervezet kábítószerrel elkövetett vétséget igazoló dokumentumot vagy a függőség tényét elismerő, orvos által írt levelet fogad el bizonyítékként. Ezek nyilvánvalóan nem perdöntőek a függőség megállapításának elismerésében és számos visszaélésre adhatnak lehetőséget. A szervezet a függőség elismerése és a pénz kiadása után igazolást kér arról, hogy az orvosi beavatkozás megtörtént. Mindazonáltal azt a PP is elismeri, hogy a kiadott pénz esetenként a műtét helyett drogokra megy el.
A Project Prevention 1997 óta működik és mostanáig 3242 függőnek fizetett sterilizálást. E kliensnek többsége nő volt és 1226-ukat véglegesen sterilizálták, míg 35 férfin vasektómiát (ondóvezeték elkötését) hajtottak végre. A szervezet alapítója, Barbara Harris egy Los Angelesi crack-függő nő négy gyermekét fogadta örökbe és a saját tapasztalatai vezették a szervezet életre hívásához, mondván a gyerekeknek egészségesen és tiszta lappal kell indulniuk.
A nem mindennapi vállalkozást természetesen sokan támadják. A szintén az USA-ban található Terhes Nők Nemzeti Védelmezői (NAPW) például egyenesen a náci, faji alapú „születésszabályozás” propagandájához hasonlítják Harris szervezetének ténykedését, azzal a különbséggel, hogy utóbbi nem a zsidók, a cigányok, a homoszexuálisok vagy a mentális fogyatékkal élők, hanem a drogfüggők szaporodását szeretné visszaszorítani. A párhuzam azonban erősen sántít, hiszen a PP esetében szó sincs kényszerről, minthogy a kliensek saját belátásukból fordulnak hozzájuk, kérdéses viszont, hogy később, tiszta fejjel, hogyan látják majd korábbi döntésüket.
Azon kritikusainak, akik szerint inkább a függőkre irányuló kezelésbe kellene fektetnie, mint a sterilizálásba, Harris azzal vág vissza, hogy a hozzá fordulók jelentős része már 11-13 éves korában kezdett el drogokat használni és gyakran fordultak meg leszoktató programokban, de mindig újrakezdték a fogyasztást. Mások azt vetik a PP szemére, hogy a családalapítás talán a legfontosabb dolog az ember életében, és ha ennek a lehetősége is elveszik, azzal tovább csökken a motiváció a leszokásra. Harris erre úgy válaszol, hogy azok a nők, akikkel ő kapcsolatba került, már több lehetőséget is kaptak az élettől a családalapításra, mégsem tudtak élni velük és végül nem is kapták vissza a gyermekeiket. Így legalább abban segítenek nekik, hogy ne szüljenek többet felelőtlenül.
Az e cikk alapját nyújtó BBC News interjú sajnos nem tér ki arra, hogy miért nem inkább a biztonságos szexuális viselkedésre és a nem kívánt terhesség elleni védekezésre bíztatja a PP a klienseit, ahogyan azt más ártalomcsökkentő szervezetek teszik, valamint arra sem, hogy mennyire tartható irányadónak egy drogfüggő elkeseredett döntése a végleges sterilizációról. E kérdések megválaszolása pedig elengedhetetlen lenne a PP tevékenységének megítéléséhez.
Tanulságos lehet összevetni az amerikai szervezet gyakorlatát az egészen más megközelítésből táplálkozó, józsefvárosi székhelyű Józan Babák Klubbéval, akik droghasználó kismamáknak és szülőknek nyújtanak segítséget.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.02.09.
