Olvasónk, aki Savmester néven mutatkozott be, az álom és a valóság szürreális határmezsgyéjén tett utazásáról számol be, amit túl sok kannabisz fogyasztása alatt élt át.
2019 tavaszán sok füvet szívtam. Az akkori gondolataimat csuppaszítottam most le.
A rejtelmes, földalatti világ vonzott, összekötődtem vele.
Kilökődtem a foglaltházból.
Abban hittem, hogy az őszinteség segít természetesebben élni.
Eltűnt két rollos cigipapír, a maradék kis fecniből lett meg hajtva a rakéta.
Az egyik barátomon kereszül szereztem be a füvet.
Anno elkaptak a yardok. Megúsztam.
A barlangban teljesen magamba roskadtam.
Ágyamban fetrengtem a levertségtől.
A valóság keveredett bennem a mesével.
Kimentem szívni, már a felénél fejbe vágott.
Feküdtem körbevéve a hajnali homállyal, tudván már az igazságot.
Megvilágosultam és éreztem a megtisztulás boldogságát. Téren jártam, emberek között és az
örömkönnyek ragyogva száradtak a szemem alatt.
Reggel úgy éreztem magam, mintha kiadtam volna magamból mindent, ami fáj, a folyamatos reszketés
elmúlt, a valóság széttöredezett sötétsége egyre jobban összeállt. Az emlékek megidéződtek előttem, a
kirakós újabb darabjai kerültek elő.
Tekertem, és tekertem.
Elnyelt az űr, megrémültem önmagamtól. Rettegtem, hogy képzelet valósággá válik. Szenvedtem,
gyűlöltem magamat. El akartam temetni a gondolataimat és érzéseimet.
Ott voltam egyedül, a megannyi elfeledett, és tovább gondolt felismeréssel. A titkaimat elfojtottam, a
bizalmamba nem avattam be másokat.
Nyitó buli volt, sokat téptünk.
Darabokra hullott a mindenség, a szavakat alig fogtam fel. Úgy éreztem magam, mint a mester, aki
átadta az összes tudását a tanítványának.
Elszívtam még egy dzsointot pár sráccal. Elvonultam a magányba.
Lázban égett az agyam, próbáltam nem mindenhol rendőröket látni. A szám teljesen kiszáradt, a
húgyhólyagom szorított. A pénztárnál majdnem elsírtam magamat.
Igazi felüdülés volt a kisvárosban leszállni a vonatról, hallgatni, ahogy a melósok rádiója szól, a vidéki
idill csendéleté elevenedet meg előttem, a tiszta szél simogatta az arcomat, és hűs nyugalom áradt szét
bennem.
A kitárulkozás fájdalmasan túltöltött, csak pihenni vágytam, elbújni a kisváros magányában. Új formát
akartam adni a bennem élő számtalan kínnak. A sötétség hercegének láttam magam, akinek az apja maga
a Halál.
Zegzugos, néhol hátborzongató történet kezdett kibontakozni bennem.
Elhívtam a bandát, hogy elűzem velük az egyedüllétet.
A találkozásra úgy készültem, akár a szellemidéző a szeánszára.
Mélybe akartam szállni, egészen a pokol legmélyebb bugyráig.
Mintha matróz lennék a tengeren, először az utcai lámpák váltak sarki fénnyé, aztán a házak között
húzódó villany vezetékekből lettek vitrolakötelek, a sapngli utolsó slukkjától elkeztem dülöngélni, és
máris lágyan ringatott a csendes víz.
Elég volt egyetlen szikra, és a fodrozatlan víztükrött azonnal mindent elemésztő lángfergeteg borította.
A mélység egyre csak hívogatott. Csak egy lépés, és a sötétség hercege visszahullhat apja ölelő karjába.
Most ugrottam és egyenest a pokol szívében találtam magam. A valóság szerte foszlott, égően szúró
szempárok meredtek rám, és figyelték minden egyes mozdulatomat.
Hirtelen a semmiből szél támadt, és hideg pengék sokasága hatolt át rajtam, olyan volt, akár a Halál
lehelete.
Az álom ellepett, én pedig belemerültem, hogy a reszketés ne aggasszon tovább.
Az izzó blanttal elszálltam.
Túl vékony volt a jég a barátságunk vizén. A múltam mögöttem maradt. Már nem mások útját akartam
járni. A pokolian figyelő szempárok, először rendőrségi villogókká váltak, aztán távoli csillagokká
szelídültek. Ott hagytam a kétségektől hemzsegő homályt.
Savmester
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).
Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.
