A Party Depot sátor önkénteseinek tapasztalatai az ozorai fesztiválon: ártalomcsökkentés mint fenntartható fejlődés
Augusztus elején, mikor a magyarországi média a Szigettől hangos, Tolna megye egy eldugott szeglete egy jóval kisebb sajtóvisszhangot kiváltó, de mégis világszínvonalú eseménynek ad otthont: az ozorai goafesztiválnak. A szervezők soha nem törekedtek nagy nyilvánosságra, hiszen tisztában vannak vele, hogy az ő célközönségüket elsősorban nem a mainstream média kommunikációs csatornáin lehet elérni a leghatékonyabban. Pedig közönségben nem volt hiány: idén több mint 20 ezer ember sereglett ide a világ legkülönfélébb országaiból, hogy részese lehessen az Ozora-élménynek. A bejáratnál elhelyezett tábla – “Welcome to Paradise” – talán nem is olyan nagy túlzás, ha megismerjük azt a gyönyörű helyszínt, amely immár 10 éve egy héten keresztül otthont ad az elektronikus zene és a természet szerelmeseinek. A hatalmas magánterületen szinte kínálják magukat a jobbnál jobb sátorozóhelyek, a nagyszínpadot pedig egy aréna-formájú völgyben állították fel, amely kitűnő akusztikájával és festői szépségével egyedülálló zenei és közösségi élményt nyújt. Ez a beszámoló azonban elsősorban nem az előadókkal és a zenével foglalkozik, hanem azokkal a tanulságokkal, amelyeket a Party Depot nevű ártalomcsökkentő projekt önkénteseiként tapasztaltunk meg a fesztiválon.
A Party Depot tulajdonképpen gerilla-ártalomcsökkentésként indult: néhány lelkes fesztiválozó fiatal felismerte, hogy néhány olcsó és egyszerű szolgáltatással kellemesebbé és mindenek előtt biztonságosabbá lehetne tenni a szórakozást. Idén a projektet a Mélymosoly Alapítvány szponzorálta. Félreértés ne essék: az ozorai fesztivál nem különösebben kockázatos hely – de mutassanak nekem egy olyan fesztivált, ahol 20 ezer fiatal szórakozik együtt, és teljesen biztonságos. A legtöbb ember semmi problémát nem tapasztal meg, de óhatatlanul vannak olyanok is, akik nem figyelnek oda eléggé magukra és másokra. Adott ugyanis több ezer olyan ember, aki hosszú órákat táncol a tűző napon (a zene egész nap megy) vagy éppen az esőben. Egyesek valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt teszi ezt, és ezek között vannak legálisak, mint a dohány, a kávé és az alkohol, mások pedig illegálisak, mint a kannabisz, a speed, a gomba, az LSD és az Ecstasy. Bizonyos kockázatokkal egyaránt szembe kell néznie a drogfogyasztó és nemfogyasztó táncolóknak is: ha az ember hosszú időt mozog meleg, párás környezetben rendes étkezés, pihenés és folyadékpótlás nélkül, túlhevülhet és kimerülhet. Ezek a kockázatok különösen nagyok a partidrogokat használók körében, akiknek megváltozik a fáradtság- és hőérzékelése.
A partibalesetek jelentős része egyáltalán nem azért történik, mert a fogyasztó túl sok drogot vett be és ezért mérgezés áldozatává válik, hanem mert nem pihen vagy iszik eleget, esetleg éppen ellenkezőleg, túl sokat iszik de keveset eszik, és ezért veszélyesen lecsökken a vérplazmája sótartalma. Egy másik, csak az illegális drogokra jellemző kockázat az, hogy a fogyasztó nem tudja, mit vesz be. Az Ecstasy-ként árult tabletták jelentős része csak csekély mennyiségben vagy egyáltalán nem tartalmazza az Ecstasy aktív hatóanyagát, az MDMA-t, ellenben különféle egyéb, teljesen más hatásmechanizmusú szereket igen – előfordul, hogy ezek hatása jóval később teljesedik ki, mint az MDMA-é, ezért a fogyasztó azt hiszi, hogy gyenge a tabletta, és bevesz még többet. Aztán egy-két óra múlva olyan rosszullétet tapasztalhat meg, ami egyáltalán nem hasonlít a kívánt eufórikus állapothoz.
Ezeket a kockázatokat viszonylag egyszerűen lehet(ne) csökkenteni a következő módszerekkel:
- Hideg víz osztása a táncolók körében
- Árnyékos, esőtől védett pihenőhely biztosítása
- Információ és konzultáció a drogok hatásairól
- Információ a fogyasztókra vonatkozó jogszabályokról
- Igény esetén kapcsolatteremtés professzionális segítséggel
- Vészhelyzetben a mentők gyors értesítése, segítése
- Sós és édes rágcsálnivalók biztosítása
- Az Ecstasy-tabletták tesztelése
Az ozorai fesztiválon a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy létrehoztunk egy Party Depot sátrat a nagyszínpad közelében, ahol nyugodt, kényelmes teret biztosítunk a pihenésre (“chill out”). Itt angol és magyar nyelvű információs anyagok álltak a partizók rendelkezésére a különféle drogok hatásairól és a magyarországi jogi szabályozásról. Igény esetén még olyan reagens-anyagot is biztosítottunk, amelynek segítségével meg lehet állapítani, ha a tablettában nincsen MDMA. Ez az információ persze kizárólag arra jó, hogy a teljesen hamis tablettákat kiszűrje – nem garantálja, hogy a drog biztonságos. Mindenesetre a balesetek, rosszullétek egy részét el tudja hárítani. Nyugaton ennél jóval hatékonyabb mobil tesztelési eljárásokat is alkalmaznak, ezek használata azonban Magyarországon jogi és anyagi akadályokba ütközik. Odabent a tánctéren felállítottunk egy pultot, ahol önkénteseink kb. napi 10 órában ingyen biztosítják a hideg vizet, a ropit és a szőlőcukrot a táncolóknak. Rendszeresen figyeljük a parti-tér környékét és segítünk annak, aki rosszul van, szükség esetén mentőt hívunk (erre sajnos többször is sor került).
A legnagyobb kihívást egyértelműen a vízhordás jelentette: bár a nagyszínpad mellett volt néhány vízcsap (a legközelebbi sörsátor pedig több száz méternyire), a szervezők láthatóan nem voltak felkészülve arra, hogy vízutánpótlást biztosítsanak a tűző napon táncoló több ezer embernek. A víznyomás gyakran olyan kicsi volt, hogy fél-1 óráig tartott megtölteni egy 20 literes kannát, amit aztán még be is kellett cipelni a tánctérre. A tulajdonos szerint a víztartályok egyszerűen nem bírták a terhelést, ráadásul a csapok környékén hamarosan óriási sár keletkezett – nem ástak ugyanis elvezető csatornákat, és csupán az utolsó előtti napon hoztak némi szalmát, hogy felitassa a kiöntött vizet. Ennek következtében aztán olyan is előfordult, hogy a szervezők elzárták a vízcsapokat, nehogy a sár elárassza magát a nagyszínpadot is. Ez azonban nagyon szűklátókörű döntés volt, ugyanis ha több ezer, a rekkenő hőségben táncoló fiatalt víz nélkül hagyunk, annak előbb-utóbb tragédia lesz a vége. Lehet, hogy egyébként a sörsátorban nő a fogyasztás és így a szervezők bevétele, de vajon milyen áron? Egy, a sajtóban megszellőztetett tragédia még a legjobb rendezvényeket is tönkrevághatja. A fesztivál bevételeihez képest aprópénznek számított volna, ha a szervezők naponta hozatnak pár lajtoskocsi vizet és néhány teherautónyi szalmát.
Az ilyen aszályos időszakokban egy hátra erősíthető permetezővel jártuk a táncteret, hogy felfrissítsük a teljesen kitikkadt partizókat. Nem egy és nem kettő ember jött oda hozzánk azzal a felkiáltással, hogy az életét mentettük meg. Mint említettem, a mentőket is többször ki kellett hívni. Persze a hőguta, a bokaficamok és a lábtörések voltak többségben. De volt olyan fiatal is, aki eltévedt egy pszichedelikus utazás során (bad trip), és egyszerűen egy kalauzra volt szüksége, aki kivezeti a kétségbeesés spiráljából. Egy esetben magam fedeztem fel a tánctéren egy földön fekvő srácot, aki nem reagált semmire. A tűhegyes pupillák, elszürkült bőr, merev végtagok egyaránt herointúladagolásra utaltak (a heroin egyébként nem az a tipikus partidrog). Olyan is előfordult, hogy egy a fesztiválon dolgozó idős nő lett rosszul a tűző napon a szemeteszsákok ürítése közben – nota bene, nem csak a drogosnak van szüksége ártalomcsökkentésre.
Sajnos a mentőszolgálat felkészültsége hagyott némi kívánnivalót maga után: a mentősök ugyanis egyetlen idegen nyelven sem beszéltek, gyakran a kábítószerek hatásmechanizmusairól is fel kellett világosítani őket. Eléggé megrémültem, amikor a herointúladagolás-gyanús fiút megvizsgálva az egyik mentős azt javasolta, hogy “hagyjuk csak itt, aludja ki magát”… Miután aztán felhívtuk a figyelmet az elemlámpákra sem reagáló tűhegyes pupillákra, mégis elvitte a mentő. Fontos tudni azt is, hogy a bad trip áldozatául esett fiatalokat nem kell feltétlenül bivalyerős nyugtatókkal letaglózni – lehet, hogy csak egy kis együttérző beszélgetésre van szükségük, és néhány órán belül jobban lesznek. Ettől eltekintve persze a mentőszolgálat szerepe kulcsfontosságú volt, segítőkészek voltak, de a jövőben talán érdemes lenne felkészíteni őket és gondoskodni az állandó tolmácsolásról is, amit ezúttal lelkesedésből biztosított néhány Party Depot-önkéntes.
Nem túl konstruktív a helyi rendőrség hozzáállása sem, amely évek óta azzal fenyegeti a szervezőket, hogy nagy erőkkel lerohanja a fesztivált amennyiben nem garantálják annak drogmentességét. Ahol 20 ezer ember goára táncol, ott vajon mennyire reális követelés ez? Nem más, mint a valóságtól való teljes elrugaszkodás. Ráadásul kontraproduktív hatásokkal is jár. Szerdán például szemtanúja voltam, amikor az ÁNTSZ ellenőreinek kíséretében megjelent néhány rendőr is a fesztiválon, akik kiválasztottak a tömegből egy drogot birtokló fiatalt és bilincsbe verve vitték végig a partizók között. Az ilyen akciók semmi másra nem jók, mint hogy félelmet gerjesszenek – ami azonban nem a drogfogyasztás eltűnését, hanem rejtőzködőbbé és így jóval kockázatosabbá válását eredményezheti. Nem csoda, hogy azok a fiatalok, akik rosszul lettek, még azt sem voltak hajlandóak elárulni a mentősöknek, hogy mit szedtek be – féltek, hogy ha őszinték, akkor hamarosan az őrszobán találhatják magukat. A tánczenei rendezvényeken tartott rendőri razziákat nem mellesleg törvénytelennek nyilvánította az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és az országos rendőrfőkapitány is.
Magának a Party Depot-nak talán a legfontosabb üzenete az, hogy “ügyelj magadra és figyelj oda másokra is” – a tudatos fogyasztói magatartás promóciója. Szakítani kell azzal a hozzáállással, hogy aki drogot fogyaszt, az szükségszerűen önpusztító, destruktív személyiség, a tapasztalataink szerint a többség nagyon is aggódik az egészségéért és nyitott a segítségre. Egy társadalomban, ahol minden a személyes haszonszerzésről szól, a Party Depot fordított logika szerint működött: oszd meg másokkal azt, amid van, és vállalj felelősséget a közösségért. Légy mértékletes, ne rombold, hanem ismerd meg és építsd önmagadat és a környezetedet. Érdemes lenne a fesztiváloknak is fenntarthatóvá válniuk, felelősen gazdálkodni a természeti erőforrásokkal, véget vetni a parttalan fogyasztási láznak. Ez magával vonná a szelektív hulladékgyűjtésre és az újrahasznosítható anyagok használatára való áttérést is. Egyébként az ozorai fesztivál maga is egy olyan megújuló közösségformáló erőforrás, ami hosszú távon az egész társadalom hasznára válik.
Sárosi Péter
