Borítékolható, hogy a magyar felsőoktatás átalakítása is hasonló eredményre vezethet
Egy felmérés szerint a tekintélyes Cambridge-i Egyetem hét hallgatója közül egy adott el kábítószert azért, hogy ki tudja fizetni a tandíjat és a rezsit – és a hallgatók kétharmada fogyaszt illegális szereket, főként kannabiszt. A hallgatók egynegyede már kokaint is fogyasztott. A felmérést a Varsity című egyetemista újság készítette, 434 hallgatót interjúvoltak meg. “Nehéz egyszerre tanulni és munkát vállalni, így ez gyors és könnyű módszer arra, hogy előteremtsük a pénzt a tanulmányainkhoz,” jelentette ki az egyik interjúalany. Az egyetem szóvivője szerint a tanulmány nem tekinthető tudományos kutatásnak, mindenesetre az egyetem nem tolerálja a dílerkedést.
A felmérésnek mindenesetre fontos tanulságai vannak. Egyrészt az, hogy a fogyasztó és terjesztő között nincsen olyan éles határ, mint ahogy azt sokan képzelik, különösen a terjesztői lánc alsó szintjén: kevés olyan fogyasztó van, aki soha életében nem adott el csekély mennyiségű kábítószert, különösen füvet, társainak, egyes esetekben akár haszonért. Másrészt pedig az, hogy a drogpiacra illetve a fiatalok döntéseire sokkal nagyobb hatással vannak a gazdasági tényezők, mint a büntetőjogi szabályozás, különösen egy olyan tevékenység esetében, amit a fiatalok többsége egyáltalán nem ítél el úgy morálisan, mint ahogy az állam (ti. fűszívás). Hiszen egyetemista körökben a fű eladása erkölcsileg nagyjából ugyanazon megítélés alá esik, mintha valaki pultosnak szegődne el egy sörözőbe, vagy eladónak egy dohánytrafikba.
Magyarországon a jogalkotók mindkét tanulságból profitálhatnának. Egyrészt borítékolni lehet, hogy amennyiben a csekély mennyiségben kábítószert átadókat szigorúbban büntetik, akkor ezzel rengeteg olyan fogyasztót büntetnek majd meg, akik nem életvitelszerűen foglalkoznak ezzel, csupán pusherek. A szigor aránytalanul jobban sújtja azokat, akik rosszabb körülmények között élnek. A felsőktatásban való részvétel megnehezítése miatt pedig borítékolható, hogy a hallgatók egy része megragadja majd a kínálkozó lehetőségeket, hogy kiegészítse a jövedelmét – akár szexuális szolgáltatások, akár drogok áruba bocsátásával. Az egyik legjobb fegyver a szexipar és a drogpiac ellen az esélyegyenlőséget szolgáló szociál- és oktatáspolitika.
Sárosi Péter
