A Naltrexon implantátum folyamatosan blokkolja a heroin hatásait – de mire elég ez?
0
false
18 pt
18 pt
0
0
false
false
false
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Table Normal”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ascii-font-family:Cambria;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Cambria;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
A naltrexon egy opioid antagonista, magyarul blokkolja az agyban az opiátok, például a heroin hatásait. Számos országban használják tabletta vagy folyadék formájában a heroinfüggők detoxifikációja során, sőt, az alkoholbetegek kezelésében is. Oroszország azonban az egyetlen ország, ahol a hatóságok a naltrexon orvosi használatát kizárólag a bőr alá beültetett implantátumok formájában engedélyezték – számol be a The Lancet, a brit orvosok szaklapja. Az orosz orvosok szerint ennek az a nagy előnye, hogy nem kell számolni a drogfüggők döntésével mint kockázati tényezővel: vajon bejön a páciens a következő kezelésre vagy sem? A szert az implantátum automatikusan adagolja, így még ha meg is gondolja magát a fogyasztó, a beültetés utáni három hónapban nincs választása: folyamatosan blokkolva vannak az opiát-receptorai. A kutatások szerint a függők valóban nagyobb arányban maradnak bent a kezelésben implantátummal, mint orális dózist alkalmazva.
Naltrexon implantátum
Az implantátumokat mégsem engedélyezték eddig más országban, sok ugyanis az egészségügyi kockázat. A külföldi kísérleti programok során számos olyan esetet dokumentáltak, amikor az elvonási tünetektől szenvedő függő extrém nagy adag heroint injektált be, hogy az implantátumot semlegesítse – és aztán túladagolta magát. Más esetekben az elkeseredett függők puszta kézzel vagy késsel próbálták eltávolítani a testükből az implantátumot, és emiatt a kórház sebészeti osztályán kötöttek ki. Dimitrij, egy leszokott függő a Lancet-nak elmondja, hogy maga is próbálkozott a Naltrexon-implantátumokkal, de az csak rövid távon működött – ami hosszú távon működik, az a pszichológiai és szociális segítség a függőnek az élete rendbetételéhez. Az orosz narkológusok rendszerint biológiai jelenségként kezelik a függőséget és figyelmen kívül hagyják annak egyéb vonatkozásait.
Az orosz ártalomcsökkentő szervezetek munkatársai jóval szkeptikusabbak a naltrexonnal szemben, mint az állami kórházak narkológus orvosai. Rámutatnak, hogy egy naltrexon implantátum 3 hónapig tart és 700 dollárba kerül – míg az orosz átlagfizetés havi 560 dollár. A hatóságok eközben a világon szinte egyedülálló módon tiltják a jóval költséghatékonyabb metadon vagy buprenorfin fenntartó terápiát, mondván, hogy az csak egyik függőséget cseréli fel a másik függőségre. Pedig az orvosi metadon programban részt vevő függők bizonyítottan egészségesebbek, kevesebb bűncselekményt követnek el és nagyobb arányban van stabil munkahelyük. Jelenleg 2 millió intravénás szerhasználó él Oroszországban, a HIV fertőzések mintegy kétharmadát a fecskendők és tűk megosztása okozza – mivel az állam nem támogatja azokat a hatékony ártalomcsökkentő programokat, amelyek más országokban megfékezték a járványt.
Sárosi Péter