Több olvasó is kérte, hogy ajánljak könyveket, amiket mostanában olvastam, szerzőktől, akiket gyakran idézek. Talán nem haszontalan, ha egy csokrot összeszedek nektek ezekből – a teljesség igénye nélkül, a magam autodidakta szellemi (r)evolúciójának útjelzőiként. Kezdjük a buddhizmus és a pszichológia, a nyugati tudomány és keleti spiritualitás termékeny határterületén alkotó szerzőkkel!
Az ebbe a kategóriába tartozó szerzők közül többen a 60-as évek beat- és hippi-generációjához tartoztak, vagy az ő tanítványaik. Sokan közülük neves nyugati egyetemeken tanultak, majd a pszichedelikus élményeik hatására úgy érezték, hogy a kérdéseikre nem találják meg a válaszokat a nyugati tudományban. Többen éveket töltöttek el ázsiai meditációs központokban, asramokban. Keleti és nyugati kontemplatív módszerekkel – meditációval, jógával, spirituális gyakorlatokkal – érték el azt, amit pusztán a kémiai szerekkel nem tudtak elérni: tudatos, derűs, tartalmas életet.
Többen saját iskolát, intézetet alapítottak, és meditációs, önmegismerő módszereket dolgoztak ki, amik a keleti és nyugati lélekgyógyászat elemeit ötvözik és alkalmazzák a 21. század rohanó, szétesős világában. A buddhizmus (főleg annak modernista irányzatai és szekularizált módszerei) a 70-es évek óta óriási hatást gyakoroltak a nyugati pszichológiára. Ezek közül több ma már Nyugaton is bevettnek számít, mint például a mindfulness alapú stressz csökkentés (MBSR). És vannak közöttük olyan kutatók is, akik a nyugati tudomány számára is értelmezhető empirikus kutatási eredményekkel próbálják megmagyarázni és alátámasztani azt, hogy ezek az egyébként ősidők óta használt keleti módszerek miért és hogyan működnek meglepően jól korunkban is.
Az alábbi szerzők könyveit én nagyrészt angol nyelven és e-book formátumban olvastam – de egyesek talán elérhetők magyar nyelven is.
A szcéna egyik koronázatlan királya Ram Dass, aki a 60-as években Richard Alpert néven sztárpszichológus volt az amerikai Harvard Egyetemen, ahol kollégájával, Timothy Leary-vel folytatott LSD-kísérletei tették híressé. Miután személyes életválságba került, úgy döntött, Indiába utazik. Ahol találkozott egy hindu mesterrel, és tanítványául szegődött. Miután visszatért Amerikába, híres tanító és kulturális ikon lett.
A Be Here Now című könyvét mindenkinek ajánlom, aki szeretné megismerni Ram Dass életének és útkeresésének izgalmas történetét. Dass, aki fiatalon valóságos energia-gombóc és szellemes, karizmatikus szónok volt, élete végén agyvérzést szenvedett el, aminek következtében részlegesen lebénult és beszélni is alig tudott. Ezt elképesztő alázattal, hálával dolgozta fel. Örökségét ma is sokan ápolják, érdemes meghallgatni a beszédeit is podcast formában, egyik-másik nagyon inspiráló volt számomra.
Egy másik „nagy öreg” Joseph Goldstein amerikai buddhista meditációs oktató, aki szintén nagy kedvencem. Az ő fiatalkori útja Dél-Kelet Ázsiába, Thaiföldre és Burmába vezetett, itt tanult a legnagyobb théraváda mesterektől. Ő az egyik alapítója az Insight Meditation Society (ISM) nevű intézetnek, ami meditációs oktatók generációit képezte azóta és sokat tett a vipassana elvonulások elterjesztéséért Nyugaton.
Nagyon szeretem a dharma-beszédeit is hallgatni podcast formátumban. Szerethető, fanyar kis humorával, sztorizgatásával együtt. „Mindfulness: A Practical Guide to Awakening” című könyvét ajánlom mindenkinek, aki egy alapos, nyugati ember számára is közérthető bevezetőt szeretne kapni a buddhista mindfulness alapú meditációk világába.
Jack Kornfield szintén pszichoterapeuta és buddhista tanító, Goldsteinnel együtt az ISM alapítója. A legnagyobb thai és burmai erdei mesterektől, például Ajahn Chantól tanult, majd hazatérve Amerikában klinikai pszichológiából doktorit szerzett. Az egyik legnagyobb hatású könyve arról szól, hogy vajon mi történik, amikor az ázsiai erdei remete-életből valaki visszatér a nyugati nagyvárosok forgatagába. Hogyan tudod kamatoztatni a tudásodat az ezernyi inger, határidő és kötelesség közepette? A könyv címe: „After the Ecstasy, the Laundry” – mindenkinek ajánlott elolvasni, aki azt kérdezi magától: „vajon hogyan tudnám én a hajszolt életembe belesűríteni a spirituális önmegismerést?”
Az ISM harmadik alapítója Sharon Salzberg, szintén a dél-kelet ázsiai meditációs iskolákban tanult és vált világhírű meditációs oktatóvá, a vipassana mozgalom ismert aktivistájává (bár kicsit vicces aktivizmusról beszélni a meditáció kapcsán). Elsősorban a szerető kedvesség (metta) meditációs módszerek nyugati népszerűsítésében szerzett érdemeket, legnépszerűbb könyve: Lovingkindness: The Revolutionary Art of Happiness.
Az eddigi szerzők művei inkább spirituálisak, mintsem tudományosak. De olvasok tudományos szakirodalmat is. A buddhizmus és pszichológia határterületeit kutató tudományos szerzők közé tartozott Franciso Varela, neurológus kutató, sajnos már meghalt. Őt tartják a neurofenomenológia irányzat egyik atyjának, ami azt kutatja, hogy az elme által megélt tapasztalás (qualia) miként vizsgálható az idegrendszerben mérhető folyamatokon keresztül. Jó példa arra, hogy a buddhista meditáció milyen termékenyítő hatással tud lenni a természettudományos kutatásra is. Varela kezdeményezte a párbeszédet a Dalai Láma és a nyugati orvos- és idegtudomány, pszichológia kutatói között. Ennek eredményeként jött létre a Mind and Life Institute, ami azóta is az kontemplatív tudomány (a tudatos jelenlét, figyelem kutatása) egyik fellegvára. A Wendy Hasenkamp által szerkesztett Mind and Life Podcast is szuperérdekes, rendszerint közöl beszélgetéseket a kontemplatív idegtudomány területén kutató tudósokkal.
Akik ebben jobban elmélyülnének, azoknak ajánlott Varela Evan Thompsonnal és Eleanor Rosch-al közösen írt könyve, a „The Embodied Mind: Cognitive Science and Human Experience„. Annak is az új előszóval és jegyzetekkel ellátott 2017-es kiadása. Nem könnyű olvasmány laikusként, de megmondom őszintén, én lebilincselően izgalmasnak tartom a megtestesült elmével kapcsolatos hipotéziseket, amelyek alapvetően kérdőjelezik meg azt a karteziánus dogmát, miszerint a tudat az valahol ott lakik az agyban, mint valami testen kívüli létező, függetlenül a testünktől.
Evan Thompson, Varela munkatársa és tanítványa, szintén jó könyveket írt.Ő egy filozófia professzor a Brit-Kolumbiai Egyetemen. Aki bár buddhista filozófiát is tanít, ugyanakkor nagyon határozottan szétválasztja a tudományt a vallástól, és minden kijelentést, ítéletet szigorú tudományos vizsgálatnak vet alá. A legutóbbi könyvében, a Why I am Not a Buddhist címűben például kritizálja azt a szcénában sokak által vallott véleményt, miszerint a buddhizmus nem is vallás, hanem sokkal inkább „elmetudomány”.
Akit érdekel a meditáció és a modern nyugati idegtudomány keresztmetszete, annak ajánlott még Rick Hanson, a Berkley Egyetem klinikai pszichológia professzorának könyveit elolvasni, például a Neurodharma címűt és a Buddha’s Brain címűt.
És persze ott van Jud Brewer, pszichiáter és idegtudós, aki a mindfulness-alapú meditáció függőségekből való felépülésben játszott szerepét kutatja, és maga is kidolgozott hasonló módszereket. A The Craving Mind szerintem alapmunka mindenkinek, aki a függőség neurológiai hátterével foglalkozik. De érdekesnek ígérkezik a legújabb könyve is, az Unwinding Anxiety – ami egyelőre még csak a „must to read soon” listámra került fel eddig.
Jon Kabat-Zinn volt az egyik első nyugati pszichológus, aki a buddhista mindfulness alapú meditációból egy szekularizált pszichoterápiás módszert (Mindfulness-Based Stress Reduction) fejlesztett ki. Azóta az MBSR széles körben elterjedt és pozitív hatásait rengeteg empirikus kutatás támasztotta alá számos területen. Kabat-Zinn még 1990-ben publikálta a Full Catastrophe Living című könyvét, ami azóta klasszikussá vált a mindfulness világban. Ebben szépen összefoglalja a mindfulness szemléletét és a mindennapi életben való alkalmazhatóságát.
Nagyon szeretem még Mark Epsteint, aki pszichológus, és Joseph Goldstein tanítványaként ismerkedett meg a meditációval, majd Ajahn Chah thai erdei kolostorában élt egy ideig. Visszatérve folytatta pszichoterápiás praxisát és számos remek könyvet írt, én a The Zen of Therapy: Unovering a Hidden Kindness in Life és a The Trauma of Everyday Life címűt olvastam, mindkettő nagy hatással volt rám.
Aztán ott van Tara Brach, pszichoterapeuta és buddhista tanító. „Radical Acceptance: Awakening the Love that Heals Fear and Shame” című könyve nem csak azt mutatja be, hogyan eshetünk bele abba, amit szégyen-transznak nevez. De azt is, hogyan kerülhetünk ki belőle a szerető kedvesség (metta) és ön-empátia segítségével. Neki is van egyébként podcastje és Youtube csatornája (lásd fent), ahol vezetett meditációkat is kínál.
Nagy kedvenc még Robert Thurman (Uma Thurman színésznő apja), akit a Dalai Láma szentelt fel buddhista szerzetessé. Nagyon sok könyvet írt. Itt most talán a Sharon Salzberggel közösen írt könyvüket ajánlanám, ami Love Your Enemies címmel jelent meg. Alapvetően arról szól, hogy miként viszonyuljunk azokhoz az emberekhez, akik felbosszantanak bennünket. És mit kezdjünk a dühvel, a fájdalommal, a félelemmel.
Richard Matthieu is csuda figura: egy francia buddhista szerzetes, aki sokáig Tibetben élt, és a világsajtóban úgy vált ismertté, mint „a világ legboldogabb embere”. Az ő agyát ugyanis keresztül-kasul szkennelték a meditáció neurológiai hatásmechanizmusát vizsgáló tudományos kutatók, az őt állandóan kísérő derű és lelki béke forrását keresve. Matthieu szerint ő csak egy egyszerű ember, aki saját magán alkalmazta a Buddha tanításait. Én eddig a Why Meditate: Working with Thoughts and Emotions című könyvét olvastam, de erősen bakancslistás a többi is.
Joan Halifax antropológus először a transzperszonális pszichológia atyjaként és LSD-kutatóként számon tartott Stanislaf Grof feleségeként és munkatársaként vált közismertté, azonban már régen kimászott a férje árnyékából. Zen buddhista szerzetes és tanító, mi több, jogvédő aktivista és hospice szakértő is. Én nagyon sokat tanultam tőle a társadalmi aktivizmus és a mélyen megélt spirituális élet összehangolásának művészetéről. Rendkívül sokoldalú munkásságából itt most az egyik újabb könyvét, a Standing at the Edge címűt ajánlom, amelyben a halálra való felkészülés buddhista alapú bölcsességét osztja meg velünk.
Végül, de nem utolsósorban, szeretném a figyelmetekbe ajánlani Pema Chödrön munkásságát, aki egy amerikai buddhista szerzetesnő. A buddhizmus tibeti irányzatát követi, ő volt az első amerikai, akit a vadzsrajana hagyomány szerint szerzetesnek szenteltek. Emellett best seller könyveket is írt a mi okulásunkra – én a When Things Fall Apart: Heart Advice for Difficult Times című könyvét olvastam, ami nagyon sokat segített abban, hogy miként találjak békét a folyamatosan változó, kaotikus világban.
A listát még lehetne folytatni, de elnézve a cikket, már így is meglehetősen hosszúra sikeredett. Egy következő könyvajánló cikket majd szentelek a nyugati misztika és spiritualitás hagyományához tartozó szerzőknek is. Remélem hasznosnak találtátok az ajánlót – és adott nektek valami újat, valami szellemileg táplálót – ha igen, akkor nagyon sokat jelentene nekem, ha támogatnátok a péntrárcátokhoz mért rendszeres adománnyal a Drogriporter munkásságát!
