Nem csak drogoktól lehet függővé válni – de egy sor viselkedéstől, például szextől, munkától, videójátéktól is. Erről a témáról adtak elő magyar kutatók Nothingamben egy tudományos konferencián – olvassátok el Koncz Patrik, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar doktoranduszának beszámolóját!
A tudományos világ is kezd fellélegezni a Covid járványt követő sokkból, ennek köszönhető, hogy idén júliusban megrendezésre került a 7. Viselkedéses Függőségek Nemzetközi Konferenciája (International Conference on Behavioral Addictions, avagy ICBA), melynek idén az Angliai Nottingham adott otthont. A konferencia befogadó intézménye a Nottingham Trent Kutatóegyetem volt, mely több, a területen széleskörben ismert kutatónak ad otthont, úgy mint Dr. Mark Griffiths, a viselkedéses függőségek kutatásának úttörője, akinek a nevéhez fűződik a viselkedéses függőségek legszélesebb körben használt tünet leírása. Két, már régóta Griffiths mellett dolgozó kutató is szintén ezen egyetem gondozásában végez kutatómunkát, egyik a számos áttekintő tanulmányáról híres Daria Kuss, másik pedig a feltörekvőnek számító Halley Pontes, aki létrehozta a videojátékfüggőség nemzetközi összehasonlítását lehetővé tevő kérdőívet.
A befogadó egyetemen dolgozó, széles körben ismert kutatók munkája mellett ez a konferencia nem jöhetett volna létre az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógia és Pszichológia Karának egykori dékánja, Dr. Demetrovics Zsolt munkája nélkül. Dr. Demetrovics Zsolt nem csak a magyarországi pszichológiai oktatásban elért komoly munkájának eredményei miatt vált ismertté, de továbbá ő az elnöke a Viselkedéses Függőségek Nemzetközi Társaságának (International Society for the Study of Behavioral Addictions, avagy ISSBA), mely a konferencia szervezésén felül évente négy alkalommal jelenteti meg a Viselkedéses Függőségek Folyóiratát (Journal of Behavioral Addictions, avagy JBA), melyben a terület legfontosabb kutatásai kapnak helyet.
Nemzetközi munkával a modern világ problémáival szemben
Ez a konferencia képes volt a világ minden táján dolgozó kutatókat ide vonzani, Finnországtól Olaszországig, az Egyesült Államoktól Kanadáig, Dél-Koreától egészen Indiáig. Már az első naptól kezdve párhuzamos tematikus szekciókban mutatták be kutatásaikat a mentális egészség tárgykörébe tartozó tudományterületek szakemberei: pszichológusok, pszichiáterek, neurológusok és jogi szabályozás iránt érdeklődők közös erővel igyekeztek felmérni a viselkedéses függőségek terjedését és megfejteni a kialakulásuk mögött meghúzódó hatásmechanizmusokat.
A viselkedéses függőségek „koronázatlan királya” ezen az eseményen is a szerencsejáték-használati zavar volt, 12 szóbeli előadás és 2 rövidebb előadásokat tartalmazó szekció keretében szerezhettek ismereteket az érdeklődők. A szerencsejátékok általános veszélyeinek felmérésén túl szó esett még az online szerencsejátékokról, a kezelési lehetőségekről, a szerencsejátékok és videojátékok keveredéséről, illetve olyan, a zavar kialakulása szempontjából jelentős rizikófaktorok szerepéről, mint a mint megerősítés, a motivációk, jutalomérzékenység, illetve az impulzivitás.
A viselkedéses függőségek spektrumán
De pontosan milyen további problémákkal találkozhattak még itt az érdeklődők? A szerencsejáték-használati zavar mellett nemrég felkerült a videojáték-használati zavar (angolul Gaming Disorder) is a WHO által kiadott Betegségek Nemzetközi Osztályozásába (ICD-11), talán leginkább ennek köszönhető, hogy az előadások jelentős része ennek kutatásával foglalkozott, helyet hagyva olyan más problémás internet használat körébe tartozó zavaroknak, mint a problémás közösségi média használat, a problémás okostelefon használat és a problémás pornófogyasztás. Bár a konferencia jelentős részét kitöltötte az internethasználathoz kötődő zavarok kutatása, az érdeklődők olyan további, még inkább kutatás fázisban lévő zavarokról gyűjthettek ismereteket, mint a kényszeres szexuális viselkedés, kényszeres evés, vásárlás és munkafüggőség, és végül a túlzásba vitt testedzés.
De mégis milyen alapon kötjük össze ezeket a viselkedéseket, azaz milyen tünetek esetén beszélhetünk már függőségről? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, vissza kell térnünk Dr. Mark Griffiths alapművéhez, a komponens modellhez. Griffiths szerint a különböző tevékenységekhez köthető függőségeket hasonló bio-pszicho-szociális folyamatok kötik össze, melyek a következők:
1. Szalienciáról akkor beszélhetünk, amikor valakit egy meghatározott tevékenység irányába állandó gondolati elfoglaltság jellemez és mindezt kognitív torzítások, sóvárgás és a megszokott viselkedésminták felbomlása kíséri.
2. Függőség kialakítására képes tevékenységekre jellemző, hogy hangulatszabályozó funkcióval bírnak. Ezalatt érthetünk egy egyszerű hangulati emelkedést, megnyugvást, vagy valamilyen bódult állapotot. A szerek/viselkedések ezen funkciójának használatát „öngyógyításnak” lehet tekinteni, mely más problémák nyomán létrejött kellemetlen állapotok jellemzően kizárólag tüneti kezelésére irányul.
3. Ahogy a szerhasználatra, úgy az említett viselkedésekre is jellemző, hogy a tevékenység végzése során hatásuk gyengül, úgynevezett tolerancia alakul ki. Erre jellemzően a használók a „dózis” növelésével reagálnak, heroinisták nagyobb adagokat vesznek be egyszerre, szerencsejátékosok nagyobb tétben játszanak, videojátékhasználók nagyobb jutalmazó értékű virtuális tárgyak megszerzését tűzik ki célként.
4. Amikor egy korábban hangulatszabályozó funkcióval bíró viselkedés végzése akadályba ütközik, vagy valaki tudatosan kíván felhagyni vele, megvonási tünetek lépnek fel. Ezek körébe rengeteg különböző jelenség tartozhat, úgy mint hangulati ingadozás, idegesség, hányinger, szédülés, izzadás, fejfájás, álmatlanság.
5. Az említett örömszerző viselkedések esetében előfordul, hogy jutalmazó jellegük miatt sokan a gyorsabb kielégülést választják, akár más fontos területeik elhanyagolása árán, melynek mentén konfliktus alakulhat ki az egyén és a környezete között. A konfliktus lehet személyközi (interperszonális), vagy személyen belüli (intrapszichés), illetve egyaránt kiterjedhet a közeli, személyes kapcsolatokra, a munka/tanulás területére, illetve akár a távolabbi társas/rekreációs tevékenységekre is.
6. Végül pedig utolsó jellemző a visszaesés (idegen szóval relapszus). Ez viselkedés időleges kontrolálását követően a korábbi túlzó és káros viselkedésmintához történő visszatérést foglalja magába, akár ugyanolyan súlyos mértékben, mint korábban.
Tehát a viselkedéses függőségek sem különböznek jelentősen a szerfüggőségektől, bár fiziológiai a következmények többnyire kevésbé súlyosak, illetve más mintázatot is vesznek fel. De mindez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk hasonló, vagy akár nagyobb mértékű veszélyeztetettségről.
Meghívott előadóktól a legégetőbb problémákról
A konferencia négy plenáris előadásnak adott helyet, melyek a kutatási terület legfőbb kérdéseivel foglalkoztak. Az első nap első plenáris előadása során a német Klaus Wölfling mutatta be eredményeit egy rövidtávú, eredetileg videojáték függők kezelésére létrehozott kezelési eljárás (STICA – Short-term Treatment of Internet and Computer Game Addiction) hatékonyságát bizonyította, majd további vizsgálatait mutatta be, melyben az említett módszer alkalmazhatóságát vizsgálta online szexfüggőségben szenvedő kliensek körében. A kezelési eljárás a kognitív-viselkedés terápia és a mentalizációs terápia kombinációjaképpen jött létre.
Az első nap másik plenáris előadását svájci Sophia Achab tartotta, melyben az internethasználathoz kötődő problémák kezelése előtt álló múltbeli és jövőbeni kihívásait kívánta összegyűjteni. Előadásában először áttekintette, hogy különböző országok milyen politikai és törvényi lépéseket hoztak az internethasználathoz kötődő problémák kezelése érdekében a játékhasználati zavar elfogadását megelőzően, ezt követően bemutatta azokat a folyamatba lévő globális egészség fenntartásra irányuló projekteket, melyek képesek támogatni az országok egészségügyi ellátását az említett zavarok kezelésében, majd végül az ellátórendszert érintő kihívások kérdésével foglalkozott, mint például a több mint két éven át fennálló Covid-19 járvány.
Másnap a harmadik plenáris előadás során a kanadai Sherry Stewart plenáris vizsgálatát hallgathatták meg a résztvevők, melyben egy komplex modellt mutatott be a szerencsejáték használati problémák interperszonális hátteréről. Modelljében a párkapcsolati konfliktusok szerepeltek rizikófaktorként, melyek depresszív állapotot kiváltva aktiválhatják a szerencsejátékosok automatikus megküzdési tendenciáit, melyek így végül problémás szerencsejáték használati viselkedést eredményezhetnek.
Az utolsó meghívott előadó az angol Henrietta Bowden-Jones volt. Henrietta előadásának fókusza a szerencsejátékhasználathoz kötődő társadalmi károkat és a törvényi szabályozás témakörét járta körül. Előadása a szabályozáson túl kiterjedt az ellátórendszer fejlesztésére, a károk felmérésére, különös tekintettel a problémás szerencsejáték használók között gyakrabban előforduló öngyilkosságokra, a sporteseményekhez kötődő szerencsejátékos reklámok kérdésére és végül a kutatás és ellátás finanszírozásának témakörére.
Magyarország szál a viselkedéses függőségek kutatásában
Idén rekordszámban vettek részt Magyarországról érkező kutatók és kutatás iránt érdeklődő diákok. Az ELTE PPK színeiben nem csak a közönség körében, de az előadók között is többen részt vettek, ezzel bővítve a kutatóegyetem nemzetközi ismertségét.
A konferencia első napján lehetett meghallgatni az ICBA visszatérő kutatóját, Dr. Király Orsolyát, aki a játékhasználati zavar kutatásának területén tett szert jelentős nemzetközi elismerésre. Király Orsolya egy átfogó, videojátékhasználati motivációk mérésére kialakított kérdőívet mutatott be, mely hierarchikus elrendezésben írja le a videojátékhasználók motivációit. Modelljében összesen 27 motiváció szerveződik össze 6 nagyobb átfogó motivációba, mely eddig nem látott részletességgel teszi lehetővé a videojátékfüggőség mögött meghúzódó motivációs mozgatórugók feltárását.
A második napon Dr. Kun Bernadett előadását lehetett meghallgatni munkafüggőség témakörben. Számításai alapján a magyar dolgozó társadalom 7%-a tartozhat munkafüggőség szempontjából veszélyeztetett kategóriába, illetve több, a zavar mögött meghúzódó tényezőt is sikerült azonosítania, úgy, mint a testi panaszok, szenzoros élménykeresés, a mentális állapotokkal kapcsolatos bizonytalanság (avagy mentalizációs problémák), illetve a rágódásra való hajlam egyaránt összefüggést mutatnak a munkafüggőséggel.
Végül pedig az utolsó napon Dr. Koronczai Beatrix előadása következett, melyben bizonyította a problémás közösségi médiahasználat és a testképet érintő problémák közötti összefüggést. Mivel kutatásában meta-elemzés módszert alkalmazott, így eredményei jóval szélesebb körben érvényes következtetések levonását teszik lehetővé, mint más, egyéni kutatások. Vizsgálataiból továbbá az is kiderült, hogy férfiak, illetve idősebbek jelentősebb összefüggés figyelhető meg a két probléma között.
Az ELTE PPK kutatói közül előadott még Demetrovics Zsolt, Alexander Logemann és Szabó Attila, de doktoranduszok és egyetemi hallgatók – Koós Mónika, Nagy Léna, Koncz Patrik, Dana Katz és Pesthy Zsuzsanna – is beszámoltak kutatási eredményeikről. Az előadásokról bővebben a konferencia honlapján lehet tájékozódni.
Ma már minden lehet függőség?
Jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy így akár mindenféle viselkedés számára létre lehetne hozni egy zavart, ezáltal betegségként azonosítva a hétköznapi életünket és így téve nevetségessé a viselkedéses függőségek kutatásának területét. Fontos mindenekelőtt kiemelni, hogy a függőségek, mint klinikai ellátás területéhez kapcsolódó fogalmak létrehozásának célja nem a hétköznapi örömszerző tevékenységek ellehetetlenítése, sokkal inkább figyelemfelhívás, hogy ezek (ha kevés ember számára is) potenciálisan veszélyt hordozhatnak, ha a tevékenység túlzott hangsúlyt szerez az egyén életében. A szakmai közösségben is vitára bocsájtották ezt a kérdést, egy véleménycikkben példaképpen felvetették az „Argentin tangó-függőség” bevezetésének abszurditását. Ilyen kategóriák létrehozása nem csak abszurd, de szakmai szempontból sem indokolt. Több, önkényesen létrehozott kategória esetében nem teljesül két fontos kritérium: a zavar funkcionális károsodáshoz vezet (a hétköznapi életvezetés jelentős kárt szenved), illetve a zavar stabilnak tekinthető (akár egy éven keresztül fennáll és nem jellemzi gyakran spontán „gyógyulás”).
Nem kell tehát attól félnünk, hogy minden kedvelt tevékenységünk egynap a függőségek listáján végzi, illetve a legtöbb esetben még egy addiktívnak tekinthető tevékenység sem okoz függőségek az emberek túlnyomó részében. A kutatások célja a ritka problémás esetek megfelelő azonosítása, a mögöttes háttértényezők feltárása és ezáltal a segítségnyújtás lehetővé tétele olyan emberek életében, akiknél felborult a normál egyensúly, és ennek helyreállítására önállóan, szakmailag megalapozott vezetés nélkül nem képesek.
Koncz Patrik
