Hogyan vezet a koka-ültetvények irtása az esőerdők irtásához?
Andrés Carrasco argentín embriológus áprilisban interjút adott egy helyi lapnak a saját kutatásairól, amelyek során a glyphosate nevű vegyszernek az emberi magzatokra gyakorolt káros hatásait vizsgálta. A tudós szerint a szer már a jóval kisebb mennyiségben is károsítja a magzatot, mint amekkora dózisnak az azt alkalmazó gazdálkodók jelenleg ki vannak téve. Az amerikai Monsanto agrárcég glyphosate tartalmú RoundUp nevű terméke a világ egyik legnépszerűbb gyomirtószere: 2009-ben a vállalat bevételeinek fele származott ennek eladásából. Latin-Amerikában a 90-es években a mezőgazdaságon kívül egy másik piac is feltárult a cég előtt, mégpedig a drogellenes háború által generált piac. 1998-ban ugyanis Bill Clinton meghirdette a Kolumbia Tervet, amelynek eredményeként megkezdték a koka-ültetvények légi úton való permetezését – természetesen az amerikai RoundUp gyomirtóval.
Shoveling Water from Witness For Peace on Vimeo.
Az amerikai Institute for Policy Studies által készített dokumentumfilm a Kolumbia Terv hatásairól
A Monsanto és a DynCorp cégek így zsíros állami megrendelésekhez jutottak. Bár a kampány nem volt képes tartósan csökkenteni az USA-ba áramló kokain mennyiségét, a drogellenes háború kétségkívül jó üzletnek bizonyult. Persze nem az amerikai adófizetőknek, és nem is a permetezés hatásait nyögő latin-amerikai gazdálkodóknak (akiknek gyakran az állatai is elhullottak, a haszonnövényei is elpusztultak), hanem a cégeknek. Nem csoda, hogy a Monsanto nem örült különösebben annak, hogy az argentín kormány 3 nappal az említett interjú megjelenése után eljárást indított a glyphosate tartalmú szerek visszaszorítása érdekében. Carrasco-t hamarosan meglátogatta néhány nehézfiú, és megpróbálták fenyegetéssel a kutatási eredményeinek visszavonására kényszeríteni.
Hiszen nem kis pénzekről van szó: a RoundUp minden növényt elpusztít, kivéve a cég által speciálisan erre célra kifejlesztett génmódosított “RoundUp Ready” növényeket – így a glyphosate-et alkalmazó gazdálkodóknak ezeket kell termeszteniük. Az anyatermészet azonban néha előre nem látott módon reagál az ilyen erőszakos beavatkozásokra: olyan “szupergyomnövények” fejlődtek ki, amelyek ellenállnak a permetezésnek és jóval szívósabbak, mint a hagyományos gazok valaha is voltak. Egyes koka-farmerek is felismerték ezt, és megkezdték egy olyan koka-cserje faj kitenyésztését, amely ellenáll a RoundUp-nak. Ezt a fajt nevezték el Boliviana Negrának (“Fekete Bolíviai”). Az ültetvények pedig a könnyen permetezhető síkságokról egyre inkább a hegyek közé és az esőerdőkbe húzódtak – gyakran olyan természetvédelmi területekre, ahol a permetezés tilos.
Bár az ENSZ kampányaiban gyakran felmerül a környezetet szennyező gonosz koka-termesztők (sőt, fogyasztók) motívuma, azt azonban álszent módon elhallgatják, hogy a környezetszennyezéshez maga a drogellenes háború vezetett el azzal, hogy a kokaültetvényeket az esőerdőkbe szorította!
A koka-termesztés nem önmagában pusztítja a környezetet, hiszen több ezer éves tradíciókra tekint vissza az Andok vidékén. A környezetszennyezésért nem is a nyugati kokain-fogyasztó felelős, hiszen a kokaint legális körülmények között az esőerdők irtása nélkül is elő lehetne állítani. Az igazi felelősök ad absurdum éppen a környezetvédő jelszavak mögött bújnak meg és egy olyan vegyipari lobbi támogatását élvezik, amelynek érdeke a légi permetezés és a drogellenes háború folytatása. Márpedig az irtóhadjáratok folytatása nem fog oda elvezetni, hogy visszaszorítják az esőerdőket pusztító koka-ültetvényeket. Éppen ellenkezőleg: egyre több farmer húzódik az esőerdő mélyébe, hogy ott a fákat kivágva rejtett koka-termesztésbe fogjon. A koka-leveleket itt olyan módszerekkel alakítják át kokainná, amelyek szintén súlyosan környezetszennyezőek, hiányoznak a legális vegyipartól megkövetelt biztonsági minimumfeltételek is.
Kapcsolódó cikk:
Sárosi Péter
