A fűszívás és a hererák kialakulásának kapcsolata, a hazai sajtó újabb torzításaival
Röviden előrevetítve, egy seattle-i kutatócsoport arra az eredményre jutott, hogy a rendszeres füvezők, illetve a marihuánát 18 éves kornál korábban használni kezdő férfiak esetében 70%-kal nagyobb eséllyel alakul ki az úgynevezett nem-szeminóma típusú hererák (TGCT).
Az MTI híradása – amely rendszerint pár óra leforgása alatt több száz portálról olvasható vissza – sajátos logikával tolmácsolta a kutatást (lásd pl. a HVG átvételét):
A Kenderzsuppon Mr. Green hamar rámutatott a szöveg sugallta abszurd logikára:
Ha a hererákos megbetegedések száma csökkent, a kannabiszfogyasztók tábora pedig nőtt, akkor a kutatóknak épp ellentétes munkahipotézist kellett volna megfogalmazni, majd igazolni, miszerint a füvezés csökkenti a hererák kialakulásának esélyét.
A helyzet azonban az, hogy a kutatás abból indult ki, hogy az ötvenes évek óta egyaránt nőtt a kannabiszfogyasztás és a hererák kialakulásának aránya. Egy rossz fordítás és máris honlapok százain olvashatunk egy, az eredetivel ellentétes hipotézisű kutatásról.
Az FH is igyekezett lépést tartani a csúsztatásokban, mikor azt állította, hogy az
(Lásd pl. a Hírszerző írását)
A kannabisz-törvények megreformálásáért küzdő NORML blogja a kutatáshoz hozzáfűzte, hogy a hererák kialakulásának gyakorisága közel sem emelkedett olyan drámaian, mint a férfiak marihuána használata az 1970-es évek óta, ezért nem árt némi szkepszissel fogadnunk a kutatócsoport eredményeit.
Egyelőre maguk a kutatók sem foglaltak határozott állást. A Reuters telefonos interjút készített a kutatócsoport egyik tagjával, aki elmondta, hogy ez az első kutatás, amely a marihuánafogyasztás és a heredaganatok kialakulásának kapcsolatát vizsgálja, és további kutatásokra van szükség az összefüggés pontosabb meghatározásához.
Hogy pontosabb képet alkossunk a kannabiszfogyasztás rákos megbetegedésekben játszott szerepéről, érdemes megvizsgálnunk a számokat. A TGCT típusú hererák kifejezetten ritka, az amerikai férfiak összes rákos megbetegedésének kevesebb, mint fél százalékát teszi ki, és az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society) szerint 10-ből 9 esetben gyógyítható. Ugyanakkor a kannabisz számos rákos betegséggel járó tünet enyhítésében bizonyult alkalmasnak, ezért is engedélyezik világszerte egyre szélesebb körben a kannabinoid tartalmú gyógyszerek és a gyógyászati kannabisz alkalmazását. (A marihuána és a rákos megbetegedések kapcsolatáról bővebben itt és itt tájékozódhat.)
Közismert ugyanakkor a legális drogok közül az alkohol és a dohányzás rákos megbetegedésekben játszott szerepe. Szintén az Amerikai Rák Társaság tavalyi kimutatása szerint „a dohányzás az összes rákos elhalálozás 30 százalékáért, a halálos tüdőrákos megbetegedések 87 százalékáért felelős”. A daganatok.hu egyik cikkében pedig a következőket olvashatjuk az alkohol és a dohányzás rákkeltő hatásairól:
„Az erős krónikus italozás és dohányzás együttesen a szájüregi és nyelvrák kialakulásának kockázatát 15-szörösére, a nyelőcsőrákét pedig 25-szörösére növeli”.
És végül egy ajánló: az [origo] egészség rovatának sikerült színvonalasan, releváns hivatkozásokkal és szakmai szempontból is kifogástalanul tálalnia a kutatócsoport eredményeit. Azoknak ajánljuk, akik az MTI és az FH félperces hírtorzításainál hitelesebb információkhoz szeretnének jutni a témában.
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.02.16.
Ajánló
A WHO az alkohol, a dohány, a kannabisz és az ópiátok veszélyeiről